Észak-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 1., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
tók elhelyezkedését vettük alapul, ezért a határaira nem lehettünk tekintettel. A tájegységek között csak ritkán van éles határ. Ennek oka nagyobbrészt természeti (fokozatos átmenet), kisebbrészt a mélyföldtani ismeretek hiánya. Juhász József vízföldtani tájegységeinek a 29. táblázatban megadott jellemzői tehát átlagértékek, így is kezelendők s csak tájékoztatóul szolgálnak. A 29. táblázatot a TVK terület vízföldtani leírása követi. A vízföldtani rész olvasásakor a földtörténeti részhez csatolt szelvények és térképek (1—4. ábra) nyújthatnak segítséget. A mélységi vízzel foglalkozó fejezetet a vízföldtani tájegységeket jellemző fúrásszelvények ábrázolásával tesszük szemléletesebbé. E célt szolgálja a 26/b ábra, melyen a TVK-egység jellegzetes kútjainak és fontos nem vízkutató fúrásainak szelvényét foglaltuk ösz- sze. Itt a víztermelő kutakat a község nevével jelöljük, a mellette lévő szám az országos mélységi kútkataszter sorszáma. A nem vízkutató fúrást a község nevének szaggatott aláhúzásával jelöljük, a szám az Országos Földtani Adattárban nyilvántartott (Bp. XIV. Néphadsereg útja 14. M. All. Földtani Intézet) fúrásjelölése, az iparági sorszám. A gyors tájékozódás érdekében a fúrások szelvényrajzán a vízadó szinteken kívül feltüntetjük a nyugalmi szintet, a vízmennyiséget a hozzátartozó üzemi szinttel együtt, a víz vasasságát és keménységét is. 2.442 Részletes ismertetés 2.4421 JELLEMZŐ VÍZFÖLDTANI ADATOK A 29- táblázatban a legjellemzőbb gyakorlati vízföldtani adatok felsorolásával adunk áttekintést a 2.4414 pontban említett 85 tájegység közül azokról, melyek egészen vagy legalábbis nagyrészben területünkre esnek. A XVII. (Területi vízmérleg) fejezettel való kapcsolat biztosítása érdekében táblázatunkban a tájegységek megfelelőinek a vízmérleg összeállítása során alkalmazott jelöléseit is feltüntettük. Itt gyakran csupán azonos területek kétféle jelöléséről van szó, — fejezetünkben az ország tájegységeinek 1-től 85-ig Vízgazdálkodási Keretterv határokra tekintet nélkül történt folyamatos sorszámozását tartottuk meg, míg a vízmérleg-fejezetben 1. sz. Észak-Dunántúli Vízgazdálkodási Keretterv részeiként jelöltük őket, — azonban a vízmérleg szerinti beosztásnál már megengedhetővé vált egyszerűsítések (a TVK-egységek Vízgazdálkodási Kerettervek határaihoz való igazodás) következtében a kétféle beosztás legtöbbször csak a legfontosabb határvonalaknál egyezik, egyébként jelentős át- nyúlások továbbosztások fordulnak elő (Vö. a fejezetünkhöz tartozó „a hasznosítható réteg- és karsztvizek” c. 1 : 500 000 méretarányú térképet a XVII. „Területi Vízmérleg” c. fejezet „Vízmérleg a karszt- és rétegvizekre” c. (1960. évi állapot) 1 : 500 000 méretarányú térképével.) A táblázatban minden olyan tájegységről, melyről elegendő számú megbízható adatunk van, az 1949. óta létesített (országosan összesen mintegy 4000 db) mélyfúrású kút jellemző műszaki adatait: a kútmélységek átlag- és szélsőértékeit, a kutan- kénti vízhozam szélsőértékeit, továbbá a fajlagos hozam átlag- és szélsőértékeit közöljük. (Utóbbi — melynek országos átlaga 50 1/p-fm — egyike a legfontosabb jellemzőknek, hiszen közismert tapasztalat, hogy az azonos geológiai felépítésű és azonos fizikai rétegjellemzőkkel rendelkező területen az azonos méretű csövekkel bélelt, helyesen kiképzett kutak fajlagos hozama majdnem egyező). Ezután az egyes tájegységek kitermelt vizének minőségét a hazánkban legfontosabb két adat: a vasasság és a keménység megadásával jellemezzük. (A túlzott vasasság a vizet ivó- és háztartási célra teszi alkalmatlanná; jelenleg az ország kútjainak kereken 60%-a az Országos Közegészségügyi Intézet által a tűrhetőség felső határaként megadott 0,5 mg/1 értéknél több vasat tartalmazó vizet ad. A víz megengedettnél nagyobb keménysége viszont az ipari célra való közvetlen felhasználást teszi lehetetlenné; országosan átlagban a 18 nk°-ot meghaladó összes keménységű vizet szolgáltató kutak aránya meghaladja a 60%-ot is). A táblázatunkban nem közölt minőségi jellemzők közül a kloridtartalom és az alkalinitás az országnak csak elenyészően kis részén haladja meg a megengedhető értéket, a nitrát- és nitritionok jelenléte pedig leginkább helytelen kútkiképzéssel jelentkező szerves eredetű szennyeződésre utal. Végül a gyakorlat számára legfontosabb kérdésről, a vízbeszerzési lehetőségekről adunk a 2.4412 pontban rögzített elvnek megfelelő tájékoztatást. 2.4422 A TERÜLET RÉTEGVIZEI A TVK-egység területe a Kisalföldet és a Nyugati-Középhegység vízválasztójától ÉK-re lévő hegyvidéket foglalja magában. Ennek következtében a mélységi vízbeszerzés területileg is igen különböző: 14 vízföldtani tájegység tartozik hozzá (29. táblázat). A terület földtani képződményeit, ezek vízföldtani szerepét földtörténeti sorrendben, részterületenként tárgyaljuk. A Kisalföld nyugati szegélyén, az Alpok legvégső nyúlványainak kristályos kőzetei területén, a vízbeszerzés forrásokból s a helyi törmelékből történhet. A kristályos alaphegység a Kisalföld felé nagy törésekkel szakad le, ezért már a hegységperem közvetlen közelében is vastag üledékes rétegsorból nyerhetünk mélységi vizet. Sopronban az alaphegységre települő miocén összlet felső szintjei a fő vízadók (26/b ábra, 7. szelvény). Területileg szeszélyes változatosságuk és szerkezeti mozgások miatt való különböző mélységük sok bizonytalanságot okoz a víznyerés során. A TVK-egység középhegységi részén (57—62. tájegységek) a víznyerés alapja a felső triász felszíni vagy mélykarszt. A rögtektonika következtében a mélykarszt felszínalatti helyzete, meg a fe- dőhegységi képződmények sora igen változatos, gyakori réteghézagokkal, így a közeli fúrások szelvényei között is igen nagy különbségekkel. Nem lehet tehát akár még egy kisebb területre is érvé117
