Észak-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 1., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
víz nagy területrészen vízadó rétegekben helyezkedik el. A síkvidéki területrészeken a fő tápláló a csapadék, a beszivárgott csapadékból a dombvidéki területeken talajvíz-elfolyás keletkezik, és ez hozzá- folyás formájában táplálja a mélyebb területek talajvizét, valamint a folyókat. Jelentősebb talajvízáramlás a Kisalföldön, a folyóvölgyekben és a folyók teraszain tapasztalható. Kitermelhetőnek ítélt, horizontális áramlásban résztvevő dinamikus vízkészlet az alábbi: A Kis-Alföld hatalmas kavics törmelék- kúpján, a Dunától a Hanság-főcsa- tomáig A hordalékkúp déli részén, a Rábaközben A Rába-völgy dombvidéki szakaszán az országhatártól Marcaltőig, a Pinka, Sorok, Perint és Gyöngyös patakok völgyével A Dunavölgy alluviumán és a mellette húzódó alacsony teraszokon Győr— Dunaalmás között A Marcal széles völgyében A Rigács—Ukk—Sümeg környékén elhelyezkedő öblözetben Nyergesújfalu—Esztergom között elhelyezkedő óholocén Duna-teraszon A Bakony-ér allúviumán Az Atalér alluviumán Pilismaróttól Ny-ra a Duna mellett 5,60 m3/s 3,35 m3/s 1,80 m3/s 0,65 m3/s 0,25 m3/s 0,20 m3/s 0,15 mVs 0,15 m3/ 0,15 m’/s 0,05 m’/s Ezenkívül a kisebb jelentőségű, szűkebb kiterjedésű vízvezető rétegek kitermelhető dinamikus talajvízkészletét összesen 1,5 m3/s-ra becsültük. 2.424 A vízfolyások által befolyásolt területek talajvízkészletének jellemzése A Duna felső szakaszán, a Ny-i országhatár és a Mosoni-Dunaág torkolata között, a függőmeder miatt, a Duna-hatás egészen a Lajtáig és a Mosoni- Dunaágig észlelhető. Ezen a szakaszon a folyó talajvízre gyakorolt közvetlen hatása, ahol a talajvíz- állás változása hűen követi a folyó vízállás-változását, a Duna partjától átlagosan 3,6 km, maximálisan 6,0 km és minimálisan 1,5 km távolságig terjed. Ezen túl helyezkedik el a közvetett hatás sávja, ahol több árhullám hatása már csak öszegezet- ten és késleltetve érezhető. A második sáv határa a Duna partjától átlagosan 12,0 km, maximálisan 13,5 km, minimálisan 8,5 km távolságban helyezkedik el. A Mosoni-Dunaág torkolata és Esztergom közötti Duna-szakaszon a folyó hatása már lényegesen kisebb távolságra korlátozódik. Itt a közvetlen hatás sávszélessége átlagosan 0,2 km, maximálisan 0,8 km, minimálisan 0,1 km, a közvetett hatás határa pedig a Duna partjától átlagosan 0,4 km, maximálisan 1,6 km, minimálisan pedig 0,2 km-ig terjed. (10. sz. térkép.) A többi vízfolyásnál a folyó talajvízre gyakorolt hatása a folyók partjától 200—300 m távolságig terjed. A folyók mellett a partmenti talajvízforgalom igen változatos, és a folyók vízállásának, valamint a vízállás-változás intenzitásának függvénye. A felső Duna-szakasz kivételével a parti sáv talajvízforgalma 10—1000 1/s-km átlagos határértékkel jellemezhető. Árhullámok idején a folyókból kiszivárgó viz növeli a partmenti sáv talajvízkészletét, közepes, vagy alacsony vízállásnál fordított a helyzet. A felső Duna-szakasz kivételével, ahol a függőmeder miatt a folyó még kisvíznél is táplálja a talajvizet, a többi vízfolyásnál a talajvizeit:olyás van túlsúlyban, és a partmenti vízforgalom összegezéséből a folyók talajvíz-elszívó hatása mutatkozik. Az előzőekben megadott dinamikus vízkészlet mennyiségében a partmenti sáv átlagos vízforgalma is szerepel, de szűkebben értelmezett partiszűrésű vízkészlet nem. 2.425 A talajvízháztartás mesterséges megváltoztatásának lehetőségei A talajvízháztartás mesterséges megváltoztatásának lehetősége, valamint az elváltozás mértéke mindenütt a helyi adottságoktól és a műszaki beavatkozás jellegétől függ. A folyócsatornázás általában csak abban a partmenti sávban érezteti hatását, ahol természetes állapotában is a talajvízállás a folyó vízállás-változásainak hatása alatt áll. A kitermelhetőnek ítélt dinamikus talajvízkészlet zömmel a csapadékbeszivárgásból származik. Ha mesterséges beavatkozással 7—10 m-nél mélyebbre süllyesztjük a talajvíztükröt, a csapadékból származó utánpótlódás megszűnik. Öntözött területeken a talajvíz nyári párolgási vesztesége csökken. Ennek mértéke az öntözési idény időtartamától és az öntözés folyamatosságától függ. A hasznosítható talajvízkészlet növekedése öthónapos öntözési idényt számítva maximálisan 7—8 1/s-km folyamatosan kitermelhető talajvízhozamot jelent. 2.426 A talajvízelőrejelzés A tavaszi maximális havi közepes talajvízállás várható értékére és az előfordulás várható idejére a Kisalföld területére vonatkozóan rendszeresen, minden évben készül talajvízállás-előrejelzés a már 1955-ben kidolgozott módszer szerint. A december közepén kiadott tájékoztató előrejelzés időelőnye 4—5 hónap, átlagos pontossága a csapadékviszonyoktól függően +30 cm, a február közepén kiadott módosított előrejelzés időelőnye 2—3 hónap, átlagos pontossága a csapadékviszonyoktól függően + 15 cm. Az 1. sz. területegységen jelenleg 38 db talaj vízészlel okút megfigyelése alapján készül az előrejelzés. A tavaszi maximum ismerete különösen azokon a helyekén fontos, ahol talajvízből származó belvízképződés áll fenn. Az előrejelzésben külön jelölés szemlélteti azokat a területeket, ahol a terepet 1 m-nél jobban megközelítő, illetve a talaj teljes telítődését okozó tavaszi maximális talajvízállás várható. A Kisalföldön csapadékos időszakban néhány kisebb helyi jellegű folttól eltekintve, nagyobb te110
