Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1965)
II. fejezet Természeti adottságok, országos vízkészlet
üregeiben elhelyezkedő víz, mely rendszerint nyomás alatt áll és a felszínalatti vízkészlet felső elhatárolását képező talajvíz és karsztvíz alatt helyezkedik el. Feloszthatjuk rétegvizekre, rétegzetten kőzetek (eruptívák, kristályos palák stb.) vizére és nyomás alatti mély karsztvízre. A különböző felszínalatti vizek (talaj-, karszt- mélységi víz) között gyakran nincsen éles elválasztó határ. A felszínalatti víz hőfok és vegyi összetétel szerint is csoportosítható. Hőfok szerint van hideg, langyos, meleg és forró víz. A vegvi összetétel alapján megkülönböztethetünk közönséges-, ásvány- és gyógyvizet. Ásványvíz a hőmérséklettől függetlenül az a víz, amelyben 1000 mg/1 oldott alkotórésznél több van, vagv egves ritka, de élettanilag aktív elemből (lithium. iód. fluor. bróm. arzén, rádium, rádium- emanáció) kimutatható mennyiséget tartalmaz. A gvógwíz olyan ásványvíz, ami vegvi. vagy fizikai tulaidonságai miatt gyógyhatású. Ásványvizet gyógyvízzé orvosi vélemény alapján hatósági elismerés avat. 2.403 A felszínalatti-, felszíni- és csapadékvizek összefüggése A felszínalatti vízkészlet téniálésébnn frsn+os ,sziréné van a karsztvíznek a felszínnel összeköttetésben lévő hasadékviznek. valamint a talaivíznek. mert az egész felszínalatti vízkészlet táplálása ezeken keresztül lehetséges. A felszínalatti vízkészlet fő tánlálóia a csana- dék. A felszíni vízből való táplálása még kedvező helvi adottságok mellett is csak a felszíni vizek mentén elhelvezkedő szűkebb — maximálisan néhány km szélességű — partmenti sávra korlátozódik. A talaivíz és a karsztvíz időszakosan előálló víz- készletváltozása, valamint a csanadék között szoros összefüggés mutatkozik. A mélységi vizek készletében jelenlegi ismereteink szerint nem mutatható ki csapadékhatás és valószínű, hogy a természetes hidrológiai körfolyamatban zömmel csak a karsztvíz és a talajvíz vesz részt. A hasadékos, repedéses kőzetek vizében — a karsztvízben — mindig tartós készletnövekedés jelentkezik, ha a csapadék több a pillanatnyi párolgásnál. A laza, üledékes kőzetek vizében — a talajvízben — csak időszakos pótlódás keletkezik abban az időszakban, amikor a csapadék halmozódó ősz- szege több, mint a párolgás, ez a csapadékból származó pótlódás azonban nyáron teljes egészében elpárologhat. A csapadékhatás kapcsolata a téli félévben szoros. A csapadékból származó utánpótló- dás a talajvízfelszín átlagos mélységének növekedésével csökken. A hazai időjárási viszonyoknak megfelelően csak maximálisan 7—10 m mélységig elhelyezkedő talajvíztükör esetén mutatható ki. A szélsőséges értékek bekövetkezése között több hétre, vagy egy-két hónapra terjedő késleltetés állhat elő. Folyók és állóvizek partjai mentén a karsztvíz és a talajvíz közvetlen összeköttetésben állhat a felszíni vízzel. A felszíni víz közvetlen hatása alatt álló partmenti sávon a talajvíz hűen követi a felszíni víz vízállásváltozásait. Hazánkban ez a sáv a helyi adottságoktól függően 0.1—6.0 km szélességgel jellemezhető. Folyók mellett kimutatható egy második sáv is, ahol a folyó közvetlen hatása már nem észlelhető, több árhullám összegezett eredményeként azonban talaivízállás emelkedés, tartósan alacsony vízállás idején talajvíz leszívódás észlelhető. A közvetett hatás távolsága a folyó partjától mérve a helyi adottságoktól függően 0,2—13,5 km határértékekkel jellemezhető. A partmenti sávon igen változatos talajvízforgalom alakul ki. árhullámok idején a folyó táplálja a partmenti sáv talajvizét, kisvizek ideién a folyó talaivíz-elszívó hatása észlelhető. A partmenti vízforgalom nagysága elsősorban a folvó vízállásváltozásainak mértékétől és intenzitásától függ. A mélységi vizek sem a felszíni vizekkel, sem a csapadékkal kimutatható összefüggésben nincsenek. 2.403 összefüggés a szomszédos országokkal Felszínalatti vízkészletünk természetszerűen ösz- szefügg a szomszédos országok készletével is. Ennek a kapcsolatnak a hatása jelenleg általában nem jelentős. Az ország felszínközeli talaivizei számottevően a Kisalföld északnyugati határán kapcsolódnak idegen ország talaivizedhez. Itt a Heinburgi hegység és a Duna közötti részről jelentős vízmennyiség szivárog a Kisalföld mélyebb hansági területei felé. Talaivízszivárgás mutatható ki még a Saió Bóöva. Hemád és Bodrog völgyében a csehszlovák határ felől, a Szamos—Kraszna vonalától keletre a Szov- ietumió felől, maid Románia területéről a Berettyótól keletre eső, valamint a Körös—.Maros közötti határszakaszon. Hazánkból távozó jelentékenyebb mennyiségű talajvíz csak a Duna völgyében ismert. A hazai karsztvízkészlet utánpótlása szempontjából csak a körülbelül 30 km hosszú Aggtelek— Bódvavendégi közötti vonalon mutatható ki a magyar és csehszlovák karsztvidék hidrológiai kapcsolata. Kb. 20 km2-re becsülhető az a csehszlovák karsztos terület, amelyen a beszivárgott csapadék részben az Aggteleki barlang, részben a Vas,s Imre- barlamg földalatti járatain keresztül Magyarország felé folyik. A mélységi vizek összefüggése a szomszédos országokkal majdnem mindenütt megtalálható, mert a rétegvizeket tároló képződmények kiterjedését jellemző területeket a határ általában metszi. A Saj óvölgy és a Hemádvölgy környékén a vízvezető rétegek Magyarország felé dőlnek. Ugyanez a helyzet Sátoraljaújhelytől Szegedig az egész keleti határ mentén. Kivételt képez a Csap—Tisza- becs közötti rész, ahol a határ vízszintes rétegeket metsz. A Duna—Tisza között általában Magyarország felől lejtenek a rétegvizet tároló képződmények, a Dráva és a Mura mentén vízszintes rétegsorok felett halad a határ, a nyugati országhatáron pedig maidnem mindenütt Magyarország felé lejtenek a víztároló rétesek. A szomszédos országok és a magyar felszín feletti víztermelésnek egymásra hatását azonban sem külföldön, sem Magyarországon eddig még nem vizsgálták és így erre vonatkozóan adataink nincsenek. 115
