Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1965)
XIX. fejezet. A vízgazdálkodás és a népgazdasági ágak kapcsolata - összefoglalás
3. A NÉPGAZDASÁGI ÄGAK ÉS A VlZ GAZDÁLKODÁS KAPCSOLATA 3.1 A vízgazdálkodás és az iparágak kölcsönhatása 3.11 Általános ismertetés A vízgazdálkodás egyik feladata a termelés technológiai folyamataihoz és az ipari üzemek rendeltetésszerű működéséhez szükséges minőségű és mennyiségű víz biztosítása. A mennyiségi és minőségi igény iparáganként, valamint az egyes iparágakon belül igen változó. Az első fejlesztési időszak végére hazánk ipari friss-vízigénye előreláthatólag mintegy 270 mVs-ra. tehát a jelenleginek mintegy ötszörösére emelkedik. Ennek 94%-a nem ivóvízminőségű vízigény, 6%-a pedig minőségi (ivóvíz) igény. A tervszerű és gazdaságos iparfejlesztés megkívánja, hogy a rendelkezésünkre álló korlátolt vízkészletek hatékony felhasználása érdekében az ipar területi elhelyezésénél a nyersanyag- és energiabázisok, a szállítási lehetőségek, valamint a munkaerőhelyzet mérlegelése mellett a vízbeszerzési, valamint a szennyvízelvezetési lehetőségeket is mind céltudatosabban érvényesítsük. Ennek figyelembevételével a vízigényes iparágak telepítését a jövőben a nagyobb vízfolyások, valamint a mesterséges víztározók közelében kell végrehajtani. így a villamosénergia-, valamint a vegyipari üzemek, továbbá a papír- és cellulózeipar fejlesztését elsősorban a Duna. és Tisza mentére kell előirányozni. Az élelmiszeripari üzemek oly alföldi- és hústermelő területeken telepítendők, ahol a szükséges vízkészlet is rendelkezésre áll. A könnyűipari üzemeket főleg a városokban, az épí- tőőanyagipari üzemeket a nyersanyagbázisok közelében, a kis vízigényű gépipari üzemeket pedig azokon a területeken kell telepíteni, ahol a szükséges munkaerőt a mezőgazdaságból felszabaduló dolgozók biztosítani tudják. Az ipar és vízgazdálkodás kapcsolata szempontjából külön kiemeljük az ipari szennyvizek kérdését. Az iparfejlesztés következtében a jövőben jelentős mértékben növekvő ipari szennyvízzel kell számolni és igen fontos e tekintetben a technikai fejlődés következtében a szennyvíz minőségének változása is. Az üzemek várható vízkibocsátása a 20 éves tervidőszak végén 240 m3/s-ra becsülhető, melynek mintegy 20%-a igényel tisztítást, ill. kezelést. Éppen ezért élővizeink megóvása, továbbá a jelenlegi kedvezőtlen állapotok megjavítása komoly vízgazdálkodási feladatot jelent. Ennek csak akkor tudunk eleget tenni, ha a jövőben biztosítjuk az ipari üzemekből használtan és szennyezetten, kikerülő vizek oly állapotban való bevezetését a be^ fogadókba, hogy a víz felhasználása a népgazdaság különböző területén (öntözés, vízellátási, vízisportok) veszélyeztetve ne legyen. Az üzemek vízgazdálkodását úgy kell tehát megszervezni, hogy a káros és mérgező hatású szennyvizeket már az üzemeken belül hatástalanítsák (esetleg tározzák, besűrítsék, stb.), az egyéb ipari szennyvizek pedig a házi szennyvizekkel együtt kerüljenek tisztításra. Mindezeken felül fokozott gondot szükséges a szennyvizekből visszanyert anyagok ismételt értékesítésére is fordítani. A leggyakoribb szennyeződésfajtákat iparáganként a következőkben ismertetjük: Iparágak Kátrányo 1 fenolos Mérgező 1 Savas j Lúgos Egyéb sz ennyvizek Bányászat © Kohászat m © Gépipar • @ Villamosenergia ipar Építőanyagipar © Q Könnyűipar # © © Élelmiszeripar © 3.13 AZ IPARAGAK JELLEMZÉSE VIZGAZDÄLKODÄSI SZEMPONTBÓL A főbb iparágaikat a vízgazdálkodás szempontjából röviden a következőkben jellemezhetjük, (A népgazdasági jelzőszámrendszert zárójelben tüntetjük fel.) 3.131 Bányászat (110—116) Üzeme során nagy mennyiségben kerül kiemelésre felszínalatti, elsősorban a karsztvíz, amit a vízbetörésektől érintett bányák víztelenítése tesz. szükségessé. A karsztvíz kiemelésének több vízgazdálkodási következménye van. Az első következmény az, hogy a preventív vízvédelem a karsztvíz-készletekben mélyreható mennyiségi változásokat idéz elő és a karsztvíznívó a meglevő vízhasználatok vízbeszerzési műveinek elapadását idézheti elő. A kiemelt bányavizek elfolyásának másik következménye, hogy azok túlnyomórészt agyagos, homokos, szénporos ásványi hordalékot tartalmaznak, ami a bányavizek zömét elvezető kis patakokban nagy hordaléklerakodást és ezzel súlyos mederelfajulásokat eredményez. Az így keletkezett árvizek veszélyeztetik a környező termelőterületeket és a károk megszüntetése csak. költséges szabályozási munkálatok árán lehetséges. A zalai olaj- vidéken, a Mura-folyó mellékvizeiben jelentős mennyiségű olajszennyeződés található. A bányák víztelenítése során kikerülő jelentős mennyiségű víz azonban hasznosítható is, mert megfelelő kezeléssel, ill. beavatkozással azok, egy részét az ivó- és ipari vízellátás céljaira alkalmassá lehet tenni. Ez annál is inkább lényeges, mert a bányavidékek vízellátása általában nehéz, és költséges. 883
