Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1965)
XVIII. fejezet. A vízgazdálkodással kapcsolatos egyéb feladatok
Bár az Igazgatóság tisztán gazdasági természetű — beruházói — feladatokat lát el, nem vállalat, hanem folyószámlás költségvetési formában működő állami gazdálkodó szerv. Jelenlegi alakjában a 31/1960. (V. É. 16.) OVF utasítás létesítette (elnevezését legújabban a 16/1963. (V. É. 9.) OVF utasítás állapította meg). Feladata az országos jelentőségű vízilétesítmények tervezésével, építésével és kivételesen üzemelésével kapcsolatos beruházási tevékenység ellátása. , i OVF Dunai és Tiszai Vízi Nagylétesítményeket Beruházó Vállalat (DUNABER) Az 1963 nyarán a névbeli beruházások előkészítő munkáinak: elvégzésére létrehozott költségvetési folyószámlás gazdálkodó szervből, a DT-Irodából alakult beruházó vállalat, amelyet a 21/1964. (V. É. 6.) OVF utasítás hozott létre. A vállalat feladata a dunai és tiszai vízi nagy- létesítmények, valamint az OVF vezetője által kijelölt egyéb népgazdasági jelentőségű létesítmények beruházásának előkészítése, valamint a létesítmények beruházásával kapcsolatos beruházási tevékenység ellátása. A Vízügyi tudományos és oktatási szervek: Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet (VITUKI) Az intézetet eredetileg a 2.049/16/1952. Mt. h. létesítette, majd az 1.060/1953. (IX. 30.) Mt. h. 13. pontja — mint a vízgazdálkodással kapcsolatos tudományos kutatásokat és az ezzel összefüggő tudományos kísérleteket végző intézményt — iktatta be a vízügyi szervezet kereteibe. Feladata az ország felszíni és felszín alatti- vizeivel kapcsolatos hidrológiai, hidraulikai, vízkémiai, hidroökonómiai, vízépítési, vízkészletgazdálkodási tudományos és kutató tevékenység ellátása, valamint — a 34/1962. (V. É. 20.) OVF utasításban szabályozott — intézményes vízügyi műszaki tájékoztatás. Az intézet kutatásai elsőorban általános érvényű tudományos és módszertani feladatokra irányulnak. Konkrét kutatási témái szoros kapcsolatban állanak a nagyüzemi belterjes mezőgazdasági módszerek kialakításával (öntözés, víztározás), valamint az ipari és lakótelepek nagyarányú fejlesztésével (ivóvízellátás, szennyvíztisztítás és elvezetés stb.). Felsőfokú Vízgazdálkodási Technikum A vízügyi szervezet Baján működő egyetlen saját felsőfokú oktatási intézményét a 12/1962. (V. 5.) Korm. rendelet azzal a céllal hozta létre, hogy a vízgazdálkodási tervezés és üzemeltetés, valamint a vízépítés szakterületén felsőfokú képesítéssel rendelkező technikusokat képezzen ki. A képzés két szakon: általános és mezőgazdasági vízépítési, valamint vízellátási és csatornaépítési szakon történik. OVF Vízügyi Beruházási Igazgatóság (VIZIBER) A múlt század első harmadától kezdődően egészen az 1945-ig terjedő évszázad során, amikor a vízgazdálkodási feladatok jelentős részét már közügyként ismerték fel, de még csak elenyésző részben tekintették állami feladatnak, a hazánk nagy területét veszélyeztető árvizek ellen a vízgazdálkodási társulatok fogták össze az érdekeltek erőforrásait. Ezek a társulatok folytonosan fejlődtek, erősödtek és hatalmas vízügyi munkát végeztek el, mígnem a vízügyek államosításával, a 6.060/1948. (VI. 2.) Korm. sz. rendelet folytán ezek is megszűntek; vagyonuk állami tulajdonba, alkalmazotti állományuk a vízügyi igazgatás soraiba került. A vízügy további rohamos fejlődése során azonban csakhamar kitűnt, hogy nem lehet minden vízgazdálkodási feladatot központilag ellátni. Az egyébként lényeges és fontos, azonban mégis helyi jelentőségű és érdekű vízügyi munkák végrehajtása egymagában a központi erőforrásokból sem pénzügyileg nem fedezhető, sem pedig elegendő tervezési, kivitelezési és igazgatási kapacitás nem biztosítható ehhez központilag. Nyilvánvalóvá vált tehát, hogy az országban előforduló tagolt, mégis nagymértékben összefüggő, és az országos munkálatok hasznosulásának is előfeltételeit képező vízimunkák lehető gyors és folyamatos megoldásában a közvetlen helyi érdekeltek közreműködése és anyagi erőforrásai nem nélkülözhetők. Ezért a Kormány az 1.075/1957. (IX. 1.) Korm. számú határozatával a népgazdaság megnövekedett vízgazdálkodási igényeinek kielégítésére — országos vízgazdálkodási jelentőségükre figyelemmel — a vízügyi létesítmények, illetőleg ezek megvalósítási munkáinak sorolására három kategóriát állapított meg, s ezekre eltérő költségviselési elveket határozott meg. Az I. kategóriájú (országos jelentőségű), valamint a II. kategóriájú (az előbbiekhez kapcsolódó, de helyi érdekeket is szolgáló) munkákat a vízügyi szervek végzik, illetőleg a létesítményeket azok kezelik, az előbbi esetben tisztán költségvetési hitelből, az utóbbi esetben pedig az érdekelteknek (gyakorlatilag mintegy 40%-ig terjedhető) érdekarányos hozzájárulásával. A III. kategóriába tartozó — ún. helyi érdekű — vízimunkákat azonban elsősorban az érdekeltek munkájával, vagy hozzájárulásából kell megvalósítani. Ez utóbbi munkákkal (létesítményekkel) kapcsolatos feladatokat látják el az 1957. augusztusában ismét — mostmár új, szocialista formában és tartalommal — létrehozott vízgazdálkodási társulatok, amelyek tehát eredetüket tekintve nem egyebek, mint a helyi érdekeltek által megvalósítandó vízimunkák végrehajtásának és az érdekeltség erőforrásai összegyűjtésének és felhasználásának szervezeti formái. Ha egy adott területen társulat nem alakul, vagy létrehozása nem célszerű, a feladatokat a községi, illetőleg a városi tanács végrehajtó bizottságának ezzel megbízott szakigazgatási szerve végzi. Az újjászületett, helyesebben egészen új jellegű és célkitűzésű társulatok 1957. óta nagyot fejlődtek, feladataik megnövekedtek. Ezzel együtt fejlődtek — elsősorban a mezőgazdaság szocialista 1.12 A V1ZGAZDÄLKODÄS1 TÁRSULATOK 848
