Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1965)

XVII. fejezet. Országos vízmérleg

ben okozta új tározók építése. Részben annak köszönhető, hogy a már korábban meglévő tározási lehetőségek, holtmedrek, stb. hasznosítása tervszer rűbb lett, s így 1965-ben vízkészletgazdálkodási szempontból számos olyan 1960-ban is meglévő tározó készletére is számíthatunk, amelynek járuléka 1960-ban még csak esetleges volt, s ezért nem szerepelhetett a vízmérlegben. A vízfolyásokba vezetett szenny-, használt- és bányavizek összes meny- nyisége kisebb mértékben nőtt: 1965. évi értéke 72 m3/s, amiből 8,50 m3/s a közvetlenül (hasznosítás ill. szennyezés nélkül) bevezetett bányavíz. (A bevezetett vizek 5 éves növekményéből legnagyobb a bányavíz részesedése). A szenny- és használt vizek 1965. évi minőségi osztályozása gyakorlatilag megegyezik a 4. ábrán bemutatott 1960. évivel. Hasznosítható felszíni vízkészletünk a hazai redukált természetes vízkészlet, a tározott többlet és a vízfolyásokba bevezetett víz összege, tehát 609+12+ 72=693 m3/s, amelynek az egyes vízkészletgazdálkodási egységek ill. egységcsoportok közötti megoszlása is gyakorlatilag megegyezik az 1960. évivel.

2.313 Felszínalatti vízkészlet

Országos és az egyes vízkészletgazdálkodási egységekre jutó reprezentatív értéke meghatározás- szerűen megegyezik az 1960. évi vízmérlegben szereplővel.

2.32 VÍZIGÉNYEK

Az 1965. évi vízigények számbavételének alapelvei megegyeznek a 2.22 pontban mondottakkal.

Az ivó- és ipari vízellátás, továbbá a bányavizek adatai a VITUKI-ban vezetett, évenként korszerűsített nyilvántartásból származnak. A mezőgazda- sági vízhasznosítás vízigény-adatainak forrása az OVF 26 122/1964. sz. és ennek módosítására kiadott 40 033/1965. sz. rendelete, amelyek a vízkészletek szétosztásáról intézkednek.

A felsorolt forrásokból származó nyers adatokat az 1960. évi vízmérleg, továbbá az 1963. évi Vízkészletgazdálkodási Évkönyvnek a Vízügyi Igazgatóságok részletes adatszolgáltatása alapján ösz- szeállított 1963. évi vízmérlegei adataival egyeztettük.

Számbavételünk szerint Magyarország vízhasználatainak 1965. évi vízigénye, minden készletfogyasztást, tehát a bányavízkiemelést is vízigénynek tekintve 251,3 m3/s, az 1960. évinek csaknem 150%-a.

Az összes vízigény 83%-a, 207,5 m3/s, a felszíni vízkészletet fogyasztja. Részletesen: a 22,1 m3/s-nyi ivóvízigény 13%-a, a 64,0 m3/s-nyi ipari- és bányavízigény 73%-a, a 159,2 m3/s-nyi öntözővízigény 90%-a és végül a 6,0 m3/s-nyi halgazdasági vízigény 100%-a terhelte a felszíná vízkészletet. Az 1960. évi adatokkal összehasonlítva jellegzetesen nőtt a felszíni vízkészlet részesedése az ivó-és — a bányavízhozam nagymértékű növekedése ellenére is — az ipari- és bányavízigények kielégítésében, ugyanakkor — 98%-ról 95%-ra — csökkent az öntözővízigények kielégítésében.

Az ivó- és ipari vízigényeknek országos átlagban 84%-a jelentkezik visszaadott vízként. A 9,4 m3/s- nyi bányavízkiemelésből 8,5 mVs-ot közvetlenül a felszíni befogadókba vezetnek (lásd a 2. melléklet 4) megjegyzését).

A felszíni vízkészletből kielégített vízigények 36%—64% arányban oszlanak meg a Duna és a Tisza vízgyűjtője között. (Tehát már 5 év alatt is jelentős eltolódás mutatható ki a Duna vízrendszere felé, ami összhangban van reális lehetőségeinkkel). Országosan és — az 1960. évi állapottól eltérően — már mindkét vízrendszerben is az ösz- szes vízigényből az öntözés részesedése a legnagyobb, országosan 73%, a Duna vízrendszerében 64%, a Tisza vízrendszerében 78%. Az 1960. évi állapothoz képest tehát nőtt az öntözés részesedése országosan és a Duna-vízrendszerében, csökkent a Tisza vízrendszerében. Ez folyamánya annak, hogy az összes öntözési vízigénynek — az 1960. évi 90%- kal szentben — 1965-ben 69%-a jut a Tisza vízrendszerébe.

A felszínalatti vízkészletekkel szemben támasztott 43,7 m3/s-nyi vízigény az 1960. évinek 170%-a. A felszínalatti vízkészlet igénybevétele tehát — az adottságoknak megfelelően — a felszíni vízkészleténél gyorsabban növekszik. A fenti 43,7 m3/s-nyi vízigénynek a Duna és a Tisza vízrendszere közti megoszlása 72%—28%, az 1960. évinél valamivel kiegyenlítettebb.

2.33 VÍZMÉRLEG

Magyarország felszíni és felszínalatti vízkészletének 1965. évi összesített vízmérlege aktív. Hasonlóképpen egyenként is aktív valamennyi vízkészlet- gazdálkodási egységünk felszínalatti vízkészletének mérlege, valamint — az aktív vízmérlegnek gyakorlati szempontból megfelelő, a 2.123 pontban adott rugalmasabb meghatározása, értelmében — a Duna vízrendszeréhez tartozó 4 egység kivételével valamennyi vízkészlet-gazdálkodási egységünk felszíni vízkészletének mérlege is. A 3. Balatoni, a 4. Dél-Dunántúli, az 5. Kelet-Dunántúli és a 6. Kö- zép-Dunavidéki TVK-egység felszíni vízkészletének 1965. évi passzív vízmérlege elsősorban a gyors fejlődés szükségszerű egyenetlenségeit tükrözi.

Az ország felszíni vízkészletének átlagos elméleti kihasználtsága 30%, ezen belül a Duna vízrendszeré 13% (a Duna és a Dráva nélkül 92%) — szemben az 1960. évi 6%-kal, a Tisza vízrendszeré pedig 94% (a Maros nélkül 95%). Szabad felszíni vízkészletünk 500 m3/s. A felszínalatti vízkészlet átlagos kihasználtsága 21% ((1960-ban 12,5%),

szabad része 163 m3/s.

Az országos vízmérleg értékelésének kiegészítés seként a 2.23 szakasz a) és b) pontjában mondottak az 1965. évi vízmérlegre is érvényesek.

összefoglalásként kiemeljük, hogy az 1965. évi vízmérleg szerint, még ha a jövőben jelentkező további külföldi vízigénynövekedéssel nem számolunk is, néhány (a vízhasználatok számára részben nehezen hozzáférhető) vízkészlet-gazdálkodási egység (elsősorban a Duna, a Mura, a Dráva és a Rába) kivételével valamennyi egységünk felszíni víz103 OVK

817