Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1965)

X. fejezet. Vízerőhasznosítás

3. BEFEJEZÉS

3.1 A terv értékelése

A vízerőhasznosítás kerettervét műszaki és gazdaságossági elvi szempontok figyelembevételével állítottuk össze. Az alábbiakban a fejlesztés időszakában megvalósuló vízerőhasznosítások népgazdasági hatékonyságát ismertetjük röviden.

Miután a vízerőhasznosítás országos kerettervében a magyar—csehszlovák közös dunai vízerőmű- rendszer kiépítése a fejlesztés bázisa és a villamosenergiatermelés szempontjából a legjelentősebb mű, ezért elsősorban a Duna hasznosításának értékelésével kell foglalkozni.

A magyar—csehszlovák közös vízerőműrendszer értékelésénél téves képet kapnánk, ha a gabcikovoi üzemvízcsatomás vízerőművet és a Nagymarosi Vízerőművet külön-külön vizsgálnánk, azokat önálló létesítményeknek tekintenénk. Ebben az esetben ugyanis figyelmen kívül maradna az a körülmény, hogy a Nagymarosi Vízerőmű teszi lehetővé duzzasztott bögéjével, hogy a gabcikovoi üzemvízcsatomás vízerőmű csúcserőműként működhessék és így teljesítménye közel megkétszereződjék.

Mint korábban részletesen tárgyaltuk, a vízerőművek együttműködő egységes rendszert alkotnak és ezért energiagazdálkodási szempontból együttesen értékelendők.

A vízerőműrendszert energiagazdasági szempontból vizsgálva az 1963. februárjában az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság által végzett energia- gazdasági értékelés alapján a következő megállapítások tehetők:

„A vízerőműrendszer beruházási többletköltségeinek megtérülési ideje az egyenértékű hőerőműhöz viszonyítva 9,4 év.” „A végeredményeket tekintve látható, hogy a vízerőműben fejlesztendő villamosenergia önköltsége a vizsgálat időszakában — a jelenlegi hazai műszaki fejlesztés szintjén —, valamivel magasabb, mint a korszerű 1975—80 között építendő hőerőmű esetében, illetőleg az akkori erőműrendszerben.

Tekintettel arra, hogy a költségkülönbözet nem túlságosan nagy — valamint arra a körülményre, hogy a későbbi üzemévekben a viszonyok a vízerőmű szempontjából még kedvezőbben fognak alakulni, megállapítható, hogy a vízerőműrendszer megépítése megfontolásra kerülhet.”

„összefoglalva az elmondottakat, továbbá a nép- gazdasági hatékonysági vizsgálatok eredményeit, megállapítható, hogy a magyar—csehszlovák dunai közös vízerőműrendszer minden szempontból — beleértve a két ország baráti együttműködésének további erősítését is — célszerű és hatékony beruházás.”

A vízerőműrendszer energiagazdasági vizsgálatának mutatószámokkal kifejezhető eredményein kívül megemlíthető a vízerőműrendszer megvalósításával járó néhány olyan előny, amely számszerűleg ugyan nem, vagy csak nehezen értékelhető, de hatásaiban mégis fontos a népgazdaság számára. Ezek a következők:

— A vízerőműrendszer olyan hazai energiahordozót tesz a népgazdaság számára hozzáférhetővé, amely kimeríthetetlen és más módon nem válik felhasználhatóvá.

— Az együttműködő energiarendszer által igényelt villamosenergia egy részének a dunai vízerőműrendszerben való megtermelése évente 1,3 millió tonna szénnek az energiatermelésből való felszabadulását jelenti és a megtakarított szén más népgazdasági célra használható fel; illetve ezzel a mennyiséggel csökkenthető az energiahordozó import.

— A vízerőlműrendszer révén az együttműködő energia rendszerben bekövetkező energiatermelés növekedés termelékenysége 40%-kal nagyobb, mint az egyenértékű hőerőmű termelékenysége (figyelmen kívül hagyva a bányászatban dolgozó létszámot).

— A vízerőműrendszer a hálózati terhelés rövid idejű csúcsait, lökésszerű terhelésváltozásait is fel képes venni.

— A vízerőművek építéséhez túlnyomó részben hazai anyagok szükségesek és a velük szemben támasztott igények, illetve minőségi követelmények mérsékeltek.

— A vízerőmű-vek építésével együtt megvalósított és más népgazdasági ágazat célját szolgáló beruházások költségei, a komplex beruházás következtében alacsonyabbak, mintha azokat külön- külön, a vízerőművektől függetlenül valósítanánk meg.

— A vízerőműrendszer és járulékos beruházásai azonban, túlmenően azon, hogy biztosítják a hasznosított Duna-szakasz környezetében az építés előtti állapot fenntartását, helyenkint jelentős mértékben kedvezőbbé teszik a környező területek gazdasági helyzetét.

így a fontosabbakat említve:

ármentesítik az esztergomi, chlabai, sturovoi és salkai öblözeteket, megerősítik a kravanyi, komáromi és komámói öblözet árvízvédelmét, továbbá a Vág, Garam és Nyitra alsó folyása menti mélyfekvésű területek árvízvédelmi töltéseit, javítják a Szigetköz és Csallóköz árvízvédelmi helyzetét, szivárgórendszerekkel szabályozzák a mezőgazda- sági területek és települések talajvízszintjét, kedvezőbbé teszik az öntözések vízbeszerzését;

biztosítják a Duna kisvized idején is — Budapesttől—Bratislaváig — kereken 200 km hosszban a 3,0—3,5 m mély, kellő szélességű és kedvező ka- nyarulati viszonyokkal rendelkező, csendes folyású elsőrendű víziutat;

Elősegítik az 1., 11. és 121. sz. főközlekedési utak, továbbá a Komámo—Chlabai út és az érintett vasútvonalak egyes szakaszainak korszerűsítését, végül a nagymarosi vízlépcsőn át vezetett közforgalmi közúti híddal összeköttetést létesítenek a két part között és nagyrészt pótolják a Budapest—Komárom közötti 120 km-es Duna-szakaszon hiányzó, a háborúban elpusztult esztergomi közúti hidat;

a nagymarosi duzzasztás biztosítja a Duna-ka- nyarban tervezett nagyteljesítményű szivattyús

603