Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1965)
IX. fejezet. Települések, ipartelepek csatornázása és a vizek tisztaságának védelme
technológiák bevezetése ezt a mennyiséget számottevő mértékben csökkentheti, aminek az eredménye a szennyvíz elvezetése és kezelése terén szintén komoly összegű költségmegtakarítás lehet. Az Országos Vízgazdálkodási Kerettervben közöl- teknél részletesebb adatok az egyes Területi Vízgazdálkodás Kerettervekben találhatók. Végezetül mégegyszer visszatérünk a fejlesztési időszak végére előirányzott ellátottsági szánt tárgyalására. Ezeket — és összehasonlításképpen az 1960. évieket is — az alábbi táblázat tünteti fel: 32. táblázat Összes laCsatornázással ellátott Szennyvíztisztítással elÉv kosszám lakosszám látott lakosszám millió fő millió fő % millió fő | % 1960 10,0 2,16 21,6 0,41 4,1 1980 11,3 5,44 48,2 4,14 36,6 Közműves vízellátásban a tervidőszak végén a vízellátás fejlesztési terve szerint az ország lakosságának 83,5%-a részesül. Ehhez képest a csatornázottság mértéke (48,2%) első pillantásra alacsonynak tűnik. Figyelembe kell vennünk azonban, hogy a közművek által ellátott lakosságnak a vízellátás módja szerinti megoszlása a következő: komfortos vízellátásban részesül 41,5% félkomfortos vízellátásban részesül 11,0% közkifolyós vízellátásban részesül 31)0% A komfortos vízellátással (fürdőszoba, vízöblí- téses WC) rendelkező lakosság csatornázással való ellátása feltétlenül szükséges. A közkifolyós vízellátású területek csatornázása azonban az első fejlesztési időszak után még nem indokolt. Félkomfortos vízellátás (lakásba vezetett víz, általában fürdőszoba és vízöblítéses WC nélkül) esetén a csatornázás csak részben szükséges, községi viszonylatban még nem időszerű. A Kerettervben komfortos vízellátásban részesülő lakosság teljes egészének és a félkomfortos vízellátású lakosság kb. 60%-ának csatornával való ellátását irányoztuk elő. A csatornázással egyidő- ben a szennyvíztisztító berendezések is megépülnek, a meglévő csatornaművek jelenleg még hiányzó szennyvíztisztító telepeivel együtt, kivéve a fővárost, ahol a szennyvíztisztítás teljes mértékben csak a távlati fejlesztési időszakban kerül megvalósításra. A fejlesztéssel kapcsolatosan a jelenleg üzemelő kb. 2300 db egyedi kis szennyvíztisztító berendezést, melyek 1960-ban a lakosság 2.5%-át szolgálták ki, nem vettük figyelembe. Ezeknek a túlnyomó része ugyanis már jelenleg is elavult, kezelésük gondatlan vagy teljesen elhanyagolt, tisztítási hatásfokuk rossz. Jelentős számú kisberendezés a fejlesztés során csatornázandó területen van, ahol természetesen meg fognak szűnni. A fejlesztési időszakban a vizek tisztaságának fokozott védelme és a szennyvíztisztítás elmaradott helyzetének tervszerű felszámolása érdekében szennyvizet kibocsátó új létesítmény (közcsatorna- hálózat, ipartelep) csak a szennyvíztisztító mű egyidejű kiépítésével létesülhet. A meglévő létesítmények hiányzó szennyvíztisztító műveit fokozatosan ki kell építeni. A Területi Keretterveikben szereplő fejlesztési előirányzatokhoz képest a főváros esetében időközben jelentős változás történt, amennyiben elkészült és jóváhagyásra vár a főváros csatornázásának távlati terve. Az Országos Vízgazdálkodási Kerettervbe már ennek a tervnek az adatait építed tűk be. A települések és ipartelepek csatornázásának, szennyvíztisztításának a Kerettervben vázolt fejlesztése az előirányzott 20 milliárd Ft közvetlen beruházási költségen kívül a népgazdaság számos ágazata részére is jelentős feladatot és megterhelést jelent. Az építőiparnak többek között mintegy 3,6 millió m3 beton beépítésére és közel 39 millió m3 földmunka elvégzésére kell felkészülnie. Az építőanyagipamak biztosítania kell a szükséges nagymennyiségű kavics, cement és egyéb építőanyagok, ezenkívül csak az előregyártási kapacitás többszörösére való növelésével lehet kielégíteni a fejlesztés igényeit (betoncsövek, idomok, stb.). Az építőanyagok szállítása is megnövekedett feladatok elvégzését szükségelt, előreláthatólag különösen a víziúton való szállítás jelentősége növekszik meg. A gépipar számára a csatornázás és szennyvíztisztítás gépészeti berendezései nagymennyiségű gyártásának megszervezése a cél. Az ország távlati energiaellátásának felmérése során figyelembe kell venni a csatornázási és szennyvíztisztítási létesítmények évi mintegy 840 GWó energia szükségletét. 3.2 A továbbfejlesztés érdekében végrehajtandó teendők A Keretterv célkitűzéseinek megvalósítása igen sokrétű feladat megoldását jelenti. A szennyvizek elvezetésének és tisztításának sikeres végrehajtása, a vizek tisztításának védelme, igen sok tényező függvénye. Ezek közül néhányat — amelyek alapvető fontosságúak — az alábbiakban kiemelünk. A felszíni vizek tisztasága védelmének alapvető feltétele az 1/1961. korm. sz. rendelet előírásainak maradéktalan betartása és érvényesítése. Ennek érdekében nemcsak az egyes szervek, üzemek, továbbá a műszaki, gazdasági és tudományos szakemberek munkájára, hanem széleskörű társadalmi összefogásra is szükség van. A legszennyezettebb vízfolyásaink állapotában az előirányzott nagy volumenű szennyvíztisztítási feladatok végrehajtása után sem várható gyökeres és gyors változás. Csak évtizedek kitartó és céltudatos munkája vezethet megnyugtató eredményhez. Fejleszteni kell az együttműködést a szomszédos országok vízügyi szerveivel is, az onnan szennyezetten érkező vízfolyások vízminőségének ottani állandó ellenőrzésére, illetve javítására. Az előirányzott fejlesztés során elvégzendő feladatok kellő műszaki színvonalának biztosításához a szennyvíztisztítás legkorszerűbb módszereinek állandó és folyamatos kutatása, kísérleti berendezések építése, a hazai és külföldi eredményeinek feldolgozása és közzététele szükséges. Az ipari szennyvizek tisztítására is új korszerű eljárásokat kell kikísérletezni, átvenni és bevezet551
