Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1965)
VII. fejezet. Halászati vízhasznosítás
szati technika fejlesztése. A halászatot e két utóbbi költségei terhelik, amik összesen 80,5 millió forintot tesznek ki és évi 36 ezer q többlethal fogását eredményezik. A befektetett költségek rövid idő alatt térülnek meg és amellett jelentéktelen építőkapacitást és építőanyagot igényelnek. A természetes vizeink halászati hasznosításában legjelentősebbek a Balaton és a közel, jövőben csatornázott Tisza halászata. A tógazdaságok sorrendjének megállapításánál alkalmazott legfőbb szempont, hogy mélyek azok a területek, amelyek népgazdasági össztermelés szempontjából a legalkalmasabbak halastó telepítésére és ezek közül melyek azok, amelyeknél a vízellátás és vízelvezetés a legjobban megoldható. Előnyben részesülnek azok a helyek, ahol az öntözőfőművek és vízlevezető csatornák már megépültek és azok, ahol ezek a legkorábban, megvalósulnak. Így az ország legfontosabb tógazdasági centruma lesz (egyébként máris az) a Hortobágy és környéke, melyet egyrészt máris ellát a Tiszalöki öntözőrendszer, továbbá a II. Tiszai vízlépcső és főművei által vízzel ellátott terület, melynek megépítése a közeljövő feladata. A tógazdaságok emelt szintűek, s ezáltal mindenütt kapcsolódik hozzá valami másodlagos érdek is. Egyes helyeken ez a másodlagos érdek oly lényeges, hogy a tavak építését sorrendben előnyben kellett részesíteni. Ilyen például a 2. sz. Délnyugat- Dunántúli, 5. sz. Kelet-Dunántúli és a 9. sz. Alsó-Ti- szavidéki TVK-egység, ahol az öntözővízhiány feltétlenül szükségessé teszi az emeltszintű halastavak vízkészletének felhasználását, vagy a 11. sz. Tiszántúli TVK-egység területe, ahol a tavak emeltszintű tározótere belvíz befogadását teszi lehetővé, szükségtelenné téve a belvízi levezetőrendszer túlzott mértékű kiépítését. A tározók járulékos halasitását a tározók létesítésének sorrendjében lehet elvégezni. Szennyvíz! tógazdaságaink magas hozama biztosítja a beruházás gazdaságosságát. Tata, Veszprém, Székesfehérvár, Mór, Szekszárd, Dunaújváros, Szeged, Hódmezővásárhely, Makó, Szentes, Csongrád. Békéscsaba, Szarvas és Kúnszentmárton mellett tervezünk 1980-ig szennyvizes tógazdaságokat. Rizstelepi haltenyésztésünk csupán kísérleti jellegű. Valamennyi a Kerettervbe beállított járulékos rizstelepi hal tenyésztést 1980-ig valósítjuk meg. 3. BEFEJEZÉS 3.1 A terv értékelése Magyarország haltermelése 1960-ban 133,6 ezer q volt, amit 1980-ig kereken 518 ezer q-ra, nagy távlatban pedig 670 ezer q-ra kívánunk növelni. Az Országos Vízgazdálkodási Kerettervben a mezőgazdasági célkitűzésekkel egyeztetett halhúster- melésbez szükséges vízügyi-műszaki feltételeket és fejlesztési feladatokat a Keretterv azzal összhangban tárgyalja és a kettő együttes jóváhagyásával válnak fejlesztési feladatokká. A kitűzött halhúsrbermelésd feladatok eléréséhez természetes vizeink hozamának növelését, új tógazdaságok létesítését és járulékos haltenyésztésünk fejlesztését irányoztuk elő. A tervezett munkálatok kereken 130 ezer ha kiterjedésű élővizet érintenek, 62 ezer ha területen létesül új halastó és 37 ezer ha területen fejlesztünk járulékos hal tenyésztést. A tervezett munkák 37 millió m3 földmunka, 172 ezer m3 betonmunka és 243 ezer m3 terméskőmunka elvégzését teszik szükségessé. Az összes költség 1848 millió Ft-ot igényel. A fejlesztés adatait a 4., 5., és 6. mellékletek tartalmazzák, szemléltetését pedig az „Öntözés, halászati vízhasznosítás” c. 1:500 000 méretarányú térkép szolgálja. Halászatunk fejlesztése a nagy, sóstengeri halászatokhoz viszonyítva kicsi, de európai viszonylatban az édesvízi halászatok között az élen járunk. Halászati vízhasznosítási tervünk a szükségletek kielégítését szolgálja és biztosítja exportkötelezettségeink teljesítéséhez szükséges halmennyiséget. Amennyiben a lakosság létszáma meghaladja a tervben figyelembevett 12 millió főt, vagy a fajlagos fogyasztás 5 kg/fő/évnél nagyobb lesz, akkor gondoskodni kell a fajlagos halterméshozamok további növeléséről, illetve új haltermelő területek bekapcsolásáról. 3.2 A továbbfejlesztés érdekében végrehajtandó teendők A magyar halászat további fejlődése a tudomány részéről sakkal több segítséget kíván. Ehhez megfelelő kutató létszám és kutatóhely szükséges. A Haltenyésztési Kutatóintézetet a felszabadulás után sorozatosan átszervezték és minden beavatkozás tovább rontotta a helyzetét. Míg a felszabadulás előtt ezen intézet Európaszerte híres és ismert volt, a felszabadulás után munkájában, kutatási lehetőségeiben egyre nehezebb helyzetbe került. Különösen elmaradt a halászat gépesítése, mely azért is sajnálatos, mert a halászattal kapcsolatos munkák a fizikai dolgozók erejét különösen igénybe veszik. E téren 1962—63. évben már bizonyos kezdeményezések történtek. A gödöllői Kisállattenyésztési Kutató Intézet Halászati Osztályán elkészült egykét fontos gép prototípusa. Kezdeményezés történt KGST vonalon, hogy a gépek kis darabszámára való tekintettel nemzetközi munkamegosztás alapon az NDK legyen kijelölve a nagyobb gépek sorozatgyártására. Különösen hiányoznak a nádvágó kaszák, nincs a tógazdaságokban megfelelő iszapszivattyú, nincs megoldva az etetés gépesítése, a halkezelésnél és szállításnál nagyon sok az emberi munkaerő felhasználása. E téren a gyakorlat a jö55 OVK 433
