Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1965)
VII. fejezet. Halászati vízhasznosítás
gyedévenkénti egyenlő mennyiségű hal piacraadása is szükséges. Napjainkban a téli hónapok többlet haleladását az export indokolja, a belső fogyasztás az egyes negyedévek között máris kiegyenlítettnek látszik. A folyamatos lehalászás új üzemelési módok alkalmazását kívánja. Az elmúlt évek gyakorlatától eltérően tehát a haltermésnek csak a téli hónapokban felhasznált része kerül ősszel lehalászásra és a teleltető tavakba. A II. negyedév halszükségletét már költségmegtakarítás céljából is a hal egészség- ügyi kívánalmainak megfelelően koratavasszal halásszuk le és adjuk a piacra. A nyári lehalászások tavai május, június, július, augusztusban ürülnek ki. A tenyészidő kihasználása miatt ezért az üzemet úgy kell beállítani, hogy a késő tavasszal lehalászott tavak egy részét felhasználjuk ivatásra, másik részét a nyújtótavak túlnépesítéséből helyezzük ki piaci hal előállítására. A nyáron lehalászott tavaikban, ha azok ugarszerű művelésre nem kerülnek, a kétéves üzemhez előnyösen tudunk ivadékot előnevelni. Ha bőven van elsőnyaras ivadék, indokolt a tavakat a, következő évre nyújtásra is népesíteni. Így a tavak rendszeres művelésén kívül a tenyészidőből kiesés nem rontja a hozamok növelését. A halhústermelés gazdaságosságának növelése, az önköltség csökkentése megköveteli, hogy erőteljesebb ütemben lépjünk előre a halászati munkák gépesítésénél. E tekintetben már az 1962—63 esztendőkben jelentős kezdeményezések voltak, elkészültek a nehéz fizikai munkát helyettesítő gépek prototípusai. Ma az a feladat, hogy ezek használhatóságának megállapítása után. minél előbb megkezdődjön a sorozatgyártás, hogy a gép segítse a közeljövőben az üzemiek munkáját. A hazai gyártmányú gépek mellett különösen nagyobb teljesítményű keményszárú növényirtó gépeket igényelnek a tógazdaságok. Ezeknek importja évről-évre elmarad. Emiatt sok kár éri az üzemeket és gyors segítségre van szükség ezek behozatalánál, hogy a halélettér tisztántartását biztosítani tudják. A halhústermelés belterjes irányú fejlesztése megköveteli a halászati dolgozók műszaki színvonalának lényeges emelését. Sokkal több és képzettebb halászati dolgozóra van szükség. A távlati tervekben élő kell irányozni a tógazdaságok üzemével párhuzamosan pecsenyekacsa nevelő, illetőleg törzstenyészet létesítését. A távlatban tervezett tógazdaság halastó terület 61,9 ezer ha. Ennek területi megoszlását a 10. táblázat mutatja. Rendkívül figyelemreméltó, hogy míg 1960-ban a tógazdaságok országos átlagban 54 ha nagyságúak voltak, távlati fejlesztésünk a lehetőségek kihasználásával olyan halastavakat irányoz elő, melyeknek átlagos nagysága országos viszonylatban 210 ha. Az egyes területi vízgazdálkodási keretterv egységek halastó fejlesztése: Az 1. sz. Észak-Dunántúli TVK-egység területén tervezett halastóépítés az összes tervezett tóépítésnek csupán 2%-a. Az átlagos halastónagyság — 63 ha/tó — is rendkívül alacsony. Így halhústermelés szempontjából a területnek nincs jelentősége. Az itt tervezett tógazdaságok a természetes vizek halállományának pótlásához szükséges szaporítás és ivadéknevelés célját szolgálják. A halastavak emelt szintűek, szükség esetén hektáronként 5000 m3 víz nyerhető öntözés céljaira az új építésű halastavakból. Ennek különös jelentősége a vízkészletben szegény Veszprém megyében van. A 2. sz. Délnyugat-Dunántúli TVK-egység területén a halászat szinte elhanyagoltan jelentéktelen, az országiban, tervezett tógazdaság területének mindössze 1%-a. Valamennyi tervezett tó emeltszintű és öntözővizet tároz. A 3. sz. Balatoni TVK-egység területén a Bataten déli oldalán jelentős terjedelmű nagyüzemi ha10. táblázat Magyarország tervezett halastavainak méretei TVK neve A tervezett tógpzdaságok területe száma db átlagos legnagyobb legkisebb ha | % nagysága ha 1. Észafc-Dunántúl 1 074,6 2 17 63 175 12 2. Délnyugat-Dunántúl 294 1 9 20 130 11 3. Balaton 4 000 6 8 500 974 200 4. Dél-Dunántúl 3 810,4 6 113 34 171 8 5. Kelet-Dunántúl 5 065 8 21 240 710 85 6. Közép-Dunavidók 463 1 15 31 115 4 7. Alsó-Dunavidék 5 092 8 28 181 900 11 8. Közép-Tisza és Mátravidék 4 858 8 30 160 1 100 8 9. Alsó-Tiszavidék 12 000 19 10 1 200 2 200 115 10. Észák-M agy airország 4 772 8 7 680 2 875 3 11. Tiszántúl 13 655 22 17 800 2 850 23 12. Körösvidék 5 782 9 7 820 1 734 115 13. Felső-Tiszavidék 1 077 2 13 82 320 3 összesen: 61 943 100 295 210 2 875 3 430
