Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1965)
VII. fejezet. Halászati vízhasznosítás
A Velencei-tavon egyre inkább tért hódít a sporthorgászat, a horgászengedélyek száma 1963- ban 700 volt. A horgászsport fejlődésével számítani kell arra, hogy néhány éven belül ez a szám legalább megötszöröződik. A természetes vizek 1960. évi halászati adatairól az 1. melléklet nyújt áttekintést. i.22 a tógazdasági haltenyésztés MŰLTJA ÉS JELENE Magyarország területén már a rómaiak is építettek halastavakat. Maradványai a 8. sz. műút mentén, ma is láthatók. A ma is üzemelő tatai öregtó már Zsigmond király idejében halastó volt. Az első magyar pontytenyésztéssel foglalkozó tógazdaság 1894-ben Simontomyán épült és ez az alapja, kiindulópontja a mai modern haltenyésztésünknek. A tógazdaságok területe 1949. és 1963. évek között az alábbiak szerint alakult: 1949 év 8,6 ezer ha 1951 év 9,5 ezer ha 1953 év 10,6 ezer ha 1954 év 11,5 ezer ha 1955 év 14,0 ezer ha 1956 év 15,0 ezer ha 1957 év 16,2 ezer ha 1953 év 16,6 ezer ha 1959 év 17.0 ezer ha 1960 év 18,2 ezer ha 1961 év 19.8 ezer ha 1962 év 22.0 ezer ha 1963 év 24,0 ezer ha A fejlődés eléggé egyenletes volt, csuoán 1956. és 1959. között mutatkozik lassúbb építési ütem. A beépített területek nagysága a lehetőségekhez képest ma még korántsem elegendő. A területi fejlődésnél örvendetesebb jelenség a tavak fajlagos hozamának egyre emelkedő jellege. Ebben egyaránt érdeme van a tudomány művelőinek és a gyakorlati gazdáknak. 1958-ban az országos haltermés tógazdaságainkban átlagosan nem érte el még a hektáronkénti 4 q-t sem, 1960-ban már 5 q fölé emelkedett és eleinte szórványosan, de napjainkban (1964-ben) már egyes tógazdaságoknál 10 q feletti terméseket is elértek. Vizsgáljuk meg ezek után 1960. évi tógazdasági haltermelésünk főbb jellegzetességeit. 1960-ban összesen 21,5 ezer ha terület volt berendezve tógazdaságnak, melyből a nettó halasí- tott vízterület 18,2 ezer ha volt, az ország összes halászatilag hasznosított területének 13%-a. Ezen a területen 1960-ban 96,4 ezer q halat termeltek, hektáronként 5,3 q-át. A tógazdaságokban termelt hal mennyisége az összesen termelt halmeny- nyiségnek 72%-a. A tógazdaságok a hegy- és dombvidéken túlnyomórészt völgyzárógátas rendszerűek. A terepalakulattól és a rendelkezésre álló vízmennyiségtől függően területük túlnyomórészt kicsi és egyes kivételéktől eltekintve nagyüzemi gazdálkodásra kevésbé alkalmas. A síkvidéki körtöltése« rendszerű halastavaink zömmel nagyméretűek és a nagyüzemi gazdálkodás ezeken túlnyomórészt meg is valósult. A halastavak átlagméreteit TVK-egysé- genként az 1. táblázat mutatja. A közgazdaságtudomány a termelés minden területén kimutatta, hogy kis méretek esetén az állandó költségek fajlagosan nagy terhet rónak a termelési egységre és lényegesen emelik az önköltséget. Táblázatos kimutatásunk jól jellemzi, melyek azok a vidékek, ahol nagyüzemi tógazdaságok alakultak ki. (Alsó-Tiszavidék, Tiszántúl és Körösvidék.) A többi helyen legfeljebb közepes méretű tógazdaságok üzemeltek, kivéve Közép-Tisza Mát- ravidék, Észak-Magyarország és Felső-Tiszavidék területeit. 1. táblázat Magyarország halastavainak méretei 1960-ban TVK neve Tógazdaságok összterülete száma átlagos nagysága Max. Min. ha db ha í. Észak-Dunántúl 892 32 15 230 0,8 2. Délnyugat-Dunántúl 777 20 38 240 4,6 3. Balaton 1 399 30 47 323 3,0 4. Dél-Dunántúl 3 464 115 30 244 1,0 5. Kelet-Ehinántúl 2 952 70 42 590 1,0 6. Közép-Dunántúl 261 7 37 101 5,8 7. Alsó-Dunavidék 639 13 49 234 2,3 8. Közép-Tisza és Mátravidék 969 31 31 85 4,0 9. Alsó-Tiszavidék 1 923 13 150 1 170 2,0 10. Észak-Magyarország 158 19 8 31 1,1. 11. Tiszántúl 6 399 32 200 1 810 7,0 12. Körösvidék 1 549 9 172 1 024,8 7,9 13. Felső-Tiszavidék 103 4 25 47 12,0 összesen: 21 485 395 54 1 810 0,8 420
