Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1965)
I. fejezet. A vízgazdálkodás szerepe és jelentősége a népgazdaságban
dás alapjait jelentő megfigyelési, adatgyűjtési és tudományos munkákat végző Vízrajzi osztály megszervezése (1886). Az 1876. évi dunai és 1879. évi tiszai nagy árvizek nyomán tett kormányintézkedéseik viszont a hazai korszerű árvízvédelem elvi, szervezeti és műszaki alapjait rakták le. A Folyammérnöki Hivatalokat a fellendülő iparosodás és kereskedelem érdekében, a viziutak és hajózás érdekeinek védelmében állították fel. Ez időben alakult az Országos Halászati Felügyelőség is. Az 1885. XXIII. t. c. (Vízjogi törvény) volt a vízgazdálkodással kapcsolatos első jogszabály. Ez az akkori társadalmi-gazdasági rendszernek megfelelően, egységesen szabályozta a vízüggyel kapcsolatos kérdéseket. A Földművelésügyi Minisztérium keretében ennek szellemében indult meg mezőgazdasági vízügyi műszaki és közegészségügyi mérnöki vonatkozásban a vízügyek irányítása, azonban az Országos Vízépítési és Talajjavító Hivatalban, majd az Országos Vízépítési Igazgatóságon ez az egység nem érvényesült, mert nem tartozott ide a vízerőhasz- nosítás, a kommunális vízügyi igazgatás és a mesterséges viziutak kérdése. A vízügyi szolgálat annak ellenére, hogy szervezete nem volt egységes, az első világháború idejére csaknem 4 millió hektár területet árvízmiente- sített és több mint 800 ezer hektár vízmentesítésé- nek (belvízrendezés, lecsapolás, talajcsövezés) műveit valósította meg. Az egységes vízügyi igazgatás kialakítására, mely az országos vízgazdálkodás szervezeti alapját jelentette volna, csak a Tanácsköztársaság idején történtek javaslatok, azonban ezek nem valósultak meg. Az első világháború után szervezetileg nem egységes, igen korlátozott anyagi eszközökkel rendelkező vízügyi szolgálat még a meglévő művek karbantartására sem rendelkezett elegendő anyagi erővel. Így jelentős új alkotások megvalósítására sem volt lehetőség. Hiába volt meg a vízügyi szolgálat műszaki szakembereiben a vízgazdálkodás összefüggéseit egységesen átfogó szemlélet, a politikai és gazdasági viszonyok annak érvényesülését megakadályozták. Erre utal például Sajó Elemér a vizek fokozottabb kihasználása és a helyes vízügyi politika kialakítása tárgyában kidolgozott „Emlék- irat”-a (1930). Hozzájárult ehhez, hogy a kártétel nélkül levonuló dunai (1929), majd a tiszai (1932) árvizek és a harmincas évék nagy aszályai mind az árvíz- védelmi, mind a belvízvédelmi munkák fontosságának megítélésében — egyeseknél — káros derűlátásra vezettek. Az 1937. évi XX. t. c. (öntözési törvény), az Országos Öntözésügyi Hivatal megszervezés és munkájának megindítása országos jelentőségű lépés volt. Azonban a nagy terv kivitelezésének folytatását megakadályozta a II. világháború. A második világháború után a gazdasági és társadalmi viszonyok alapvető megváltozása már az újjáépítés időszakában szükségessé tette a vízügyi szervezet egységes megszervezését. A társulatok államosításával egyidőben került sor a központi vízügyi szerv: az Országos Vízgazdálkodási Hivatal létrehozására. Bár utóbbi az FM és a KPM közös felügyelete alatt működött, mégis az első egységes vízügyi szervezetet jelentette. A kettős felügyelete bői származó nehézségek ellenére az egységes víz- gazdálkodás fejlesztésének útja felfelé ívelt. Az átmeneti (1951—53) széttagoltság után, a felismert feladatok megoldása érdekében az Országos Vízügyi Főigazgatóság keretében (1956-tól a vízellátási és csatornázási feladatok átvételével kiegészítve) valóban egy szervezet fogja össze a vízügyek irányítását. 1.23 A VlZGAZD Alkod AS HAZAI szervezete Az egységes vízügyi szervezetet az 1060/1963. (IX. 30.) Mt. h. sz. határozat teremtette meg azzal, hogy a Minisztertanács alá rendelt Országos Vízügyi Főigazgatóságot (OVF) megalakította. Az OVF a vízgazdálkodás országos irányítására létesült országos hatáskörű szakigazgatási szerv, mely hivatva van a népgazdaság minden vízgazdálkodási igényét feltárni és azoknak kielégítését tervszerűen, a helyes arányoknak megfelelően gazdaságosan biztosítani. Az egységes vízügyi szervezet lehetővé teszi a vízgazdálkodás korszerű, tudományos és technikai színvonalú megoldását és az érdekelt különféle népgazdasági ágakhoz tartozó szervek ilyenirányú munkájának magas színvonalú irányítással történő összehangolását. A vízgazdálkodás népgazdasági összefüggéseinek felismerésével, központi irányítással következetesebben érvényesülhet a népgazdasági szemlélet, elsősorban a fejlesztés irányelveinek kijelölésénél, a vízgazdálkodásnak gazdaság- politikánk egészébe való beilleszkedésénél és a műszaki fejlesztés feltételeinek kidolgozásánál. A vízgazdálkodás a népgazdaság minden ágát érinti. Vízilétesítményeket a különféle népgazdasági ágakhoz tartozó szervek is létrehoznak és tevékenységük a vízkészletekkel passzív vagy aktív formában kapcsolatban kerül. Az OVF alaptevékenysége vízügyi igazgatási jellegű. Első fokon e tevékenységet a vízügyi igazgatóságok, mint területi vízügyi hatóságok látják el. A vízgazdálkodás sajátos jellegéből következik, hogy a vízügyi igazgatási tevékenység mellett az OVF a vízgazdálkodás területén — az állami vízügyi feladatokat illetően tervhatóság, — operatív módon végzi kutatóintézete révén a vízgazdálkodási tudományos kutatást, — saját tervezői szervezettel rendelkezik, — saját építőipari szervezettel rendelkezik, — a vízépítési munkák területén árhatóság, — irányítja a vízgazdálkodással kapcsolatos oktatást, — irányítja és szervezi a vízgazdálkodási társulatok tevékenységét, — vezetője árvíz és belvízvédelmi kormánybiztos. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság vezetőjét a központi szervezetben — súlyponti államigazgatási feladatainak ellátásában az OVF Kollégium, 24
