Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1965)

IV. fejezet. Síkvidéki területek vízrendezése

1,233 A Tisza vízgyűjtőterülete Talaj vízszintszabályozást csak a Felső-Tisza vi­dékén találunk. Az Ecsedi-láp területén 6 600 ha tőzege® területen, míg a Felsőszabolcsi vízgyűjtő­ben 9 300 ha területen nyílt árokhólózattal folyik lecsapolás. Az utóbbit a tiszalöki duzzasztás tette szükségessé. A Nyírségi rendszerben 33 900 ha van nyílt árok- hálózattal talajvízszintszabályozásra berendezve a fő vízfolyások völgyében. Ugyancsak ebben a rend­szerben Nyírbogát határában 25 ha-on alagcsöve­zéssel szabályozzák a talajvizet. 1.24 A TALAJVÍZSZINTSZABALYOZASOK ÖSSZEFOGLALÄSA Ebben a fejezetben foglaljuk össze röviden mind­azokat a talajvízszintszabályozási munkákat, me­lyek a síkvidéki és domibvidéki vízgyűjtők terüle­tén helyezkednek el és a „IV. Síkvidéki területek rendezése”, valamint az „V. Hegy- és dombvidéki területek vízrendezése” c. fejezetekben, kerültek is­mertetésre. Nyílt árokhálózatos szabályozás 100 393 ha le­gelő-, 604 ha szántó és 5 517 ha egyéb művelésű, összesen tehát 106 514 ha területen folyik. Alag- csővel 263 ha rét, 2619 ha szántó és 41 ha egyéb művelésű, vagyis összesen 2923 ha terület van be­rendezve. Számszerű adatok részletesen a 8. sz. mellékletben találhatók. 1.3 A fejlesztés szükségessége 1.31 A BELVÍZGAZöALKODAS FEJLESZTÉSÉNEK SZÜKSÉGESSÉGE A korszerű mezőgazdaság a terméseredmények fokozására törekszik és megkívánja a termelés biz­tonságát. A belvízi árterek jelenlegi állapota mel­lett azonban a termelési biztonság nem kielégítő. Belvízrendszereink többségének csatornahálózata ritka, a felszíni vizek csak hosszú pangás után tud­nak a befogadóba jutni. A főcsatornák kiépített­sége már megfelelő lenne, de a korszerűtlen, szűk műtárgyak akadályozzák a belvizek levonulását. Kicsi a rendszerek szivattyútelepkapacitása is. Szá­mos belvízrendszerünk gravitációs kiépítésű és ezek között jelenleg sok — többnyire éppen a legveszé­lyesebb tavaszi időszakban — a befogadó magas vízállás miatt nem tud vizedtől megszabadulni. A zsilippel elzárt főcsatorna vize a megengedettnél magasabbra emelkedik és a talajvízszint emelke­dését vonja maga után. A belvízi döntések sok esetben nemcsak kimutatható mezőgazdasági ká­rokat okoznak, hanem közvetve más népgazdasági ágazatokon keresztül éreztetik káros hatásukat. így belsőségek ipari és kommunális létesítményének veszélyeztetése, vagy közlekedési útjaink időszakos elöntése más komoly, de forintértékben nehezen kimutatható kárt okoz. Súlyosabb esetben sor ke­rül a területek elöntésére is. A fejlesztést különösen fontossá és időszerűvé teszi az ország területén mind erősebb mértékben tért hódító öntözéses gaz­dálkodás. Az öntözés azonban csak ott lehet ered­ményes, ahol előzőleg már megtörtént az öntözésbe bevont területek belvízrendezése. Így a bel vízren­dezési munkákat elsősorban ott kell megvalósítani — természetesen a legelmaradottabb rendszerek rendezési munkáival együtt — ahol a közeljövő­ben öntözéses gazdálkodásra fognak berendezkedni. Az öntözéses gazdálkodás elterjedése teszi lehe­tővé és gyakran szükségessé is a belvizek hasznosí­tását is. Mindazokban a rendszerekben, ahol bel­víz tározásra alkalmas területek — holt medrek, tavak, topográfiáikig alkalmas mélyedések, széles érvonulatok — állnak rendelkezésre, célszerű azo­kat tározóként felhasználni és a belvizek egyrészét azokba terelni. Ezzel kettős célt érünk el. Egyrészt a mértékadó belvizes időszakban — (tavasszal) te­hermentesítjük a főcsatornát, illetve a torkolati szivattyútelepet, másrészt a tározott belvíz nyáron a vízigény időszakban alkalmas öntözőtelepek és halastavak vízpótlására. Mivel országunk és főleg az Alföld, nyáron erős vízhiánnyal küzd, a tározott belvíz felhasználása nagy jelentőségű lehet. A kor­szerű vízgazdálkodás szempontjai megkívánják, hogy a lehulló csapadéknak minél nagyobb há­nyada a termőtalajban tározódjék. A lejtősebb he­lyeken sáncolással, síkvidéken skatulyázással, le- gelőbarázdálással és célszerű agrotechnikával te­szik lehetővé a nyári csapadék talaj beszivárgását. Ezzel megint kettős célt érünk el. A talaj vízház­tartása javul és a csatornahálózat kisebb terhelést kap. A belvízrendszerek fejlesztését sürgetik továbbá a többcélú vízgazdálkodás érdekében létesülő tiszai és dunai vízlépcsők. Ezek számos folyóparti gra­vitációs üzemű rendszer szivattyús kiépítését te­szik szükségessé. 1.32 A BELVÍZVÉDEKEZÉS FEJLESZTÉSÉNEK SZÜKSÉGESSÉGE A belvízvédekezés szorosan hozzátartozik a bel­vízgazdálkodáshoz, voltaképpen annak készenléti szerve, üzemi része. A mezőgazdaság fokozott igé­nyei megkövetelik a belvízgazdálkodás fejlesztését, ebből következőleg a belvízvédekezés szervezetét és munkáját is magasabb szintre kell emelni. Ennek megvalósítása érdekében korszerűsíteni és egyes vonalakon erősíteni kell a védekezés szerve­zetét. Csatomaőrházakat és korszerű raktárakat kell építeni. A hírközlés meggyorsítása érdekében fejleszteni kell a telefonhálózatot, távjelzőberende­zéseket. Szükség van a hordozható szivattyúk fel­vonulási tervének részletesebb kidolgozására a fel­vonulás és üzemanyagszállítás meggyorsítására, korszerű könnyű és nagykapacitású hordozható szi­vattyúk beszerzésére, szállító eszközökre és számos olyan felszerelésre, amely nélkül a korszerű bel­vízvédekezést eredményesen lebonyolítani nem le­het. 1.33 A TALAJ VÍZSZINT SZABÁLYOZÁS FEJLESZ­TÉSÉNEK SZÜKSÉGESSÉGE A belvízrendezési munkák olykor a talajvízál­lást is befolyásolják. A belvízcsatornákon létesített zsilipek, tiltok segítségével a csatorna vízállása sza­220

Next

/
Oldalképek
Tartalom