Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1965)
IV. fejezet. Síkvidéki területek vízrendezése
A rendszerek mind rendelkeznek szivattyú átemelést lehetőséggel. Nagyobb szivattyútelepek a sebeséri 5,0 m3/s, a viliágéi 10,0 m3/s, a borsi I. és II. összesen 9,2 m3/s, és a hamvasi 3,2 m3/s kapacitású szivattyútelep. A Berettyó folyóhoz mint befogadóhoz tartozó belvízrendszerek a 47. Kalló—Alsónyírvíz belvízrendszer. 56. Szeghalmi belvízrendszer. 57. Ércsatoma belvízrendszer. 58. Berettyó—Sebes-Körös közti belvízrendszer. Az 57. és 58-as rendszerekhez határon túli vízgyűjtőterületek is tartoznak. Nagyobb szivattyútelep a kemyei; 3,2 m3/s kapacitással. A Hármas-Körösbe juttatják belvizeiket a: 62. Túrkeve—Mezőtúri belvízrendszer. 63. Mesterszállás—Bartapusztai belvízrendszer. 66. Hármas-Körös jobbparti belvízrendszer. 67. Gyomai belvízrendszer. 75. Dögös Kákafoki belvízrendszer. 76. Hármas-Körös balparti belvízrendszer. A Körös menti holtágakban belvíztározásra nyílik lehetőség. A terület fontosabb szivattyútelepei a halásztelki 3,5 m3/s folyáséri 3.0 és 6,0 m3/s és a békésszent- andrási 5,0 m3/s kapacitású telepek. A Sebes-Körös vízrendszeréhez tartozik 68. Holt-Sebes-Kör ös belvízrendszer. Szivattyútelepei a Fokközi I. és II. telep 2,0 és 6.0 m3/s kapacitással rendelkeznek. Belvíztározásra a 8,2 mill, m3 befogadóképességű Begécsi tározóban nyílik lehetőség. A Kettős-Körös vízrendszerhez tartozó belvízrendszere?: a 69. Kettős-Körös jobbparti belvízrendszer. 70. Hosszúfoki belvízrendszer. 71. Körösök szöge belvízrendszer. 72. Élővízcsatoma belvízrendszer. 74. Mezőberényi belvízrendszer. A 69, 70, 71. belvízrendszerek talaja erősen kötött. Emiatt területükön a csatorna sűrűség viszonylag nagy. Fontosabb szivattyútelepek a vargahosszai 4,5 m3/s, malomfoki 4,4 m3/s, békési I. 4,5 m3/s békési II. 9.0 m3/s, hosszúfoki II. 6,0 m3/s és a hosszúfoki III. 6,0 ms/s kapacitású átemelőtelepek. Alsó-Tisza balparti belvízrendszerek 77. Kurcai belvízrendszer. 78. Mártélyi belvízrendszer. 79. Tisza—Maroszugi belvízrendszer. 80. Sámsoni belvízrendszer. 81. Élővízi belvízrendszer. 82. Űjszegedi belvízrendszer és a 83. Maros balparti belvízrendszer. A Békés—Csanádi löszhát a Maros durva hordalékra telepedett 1—7 m vastag szélhordta lösztalajon kialakult 60—80 cm-es humuszréteggel jellemezhető terület. A talaj minősége jó, mély talaj- műveléssel és kiadós trágyázással alig keletkezik rajta elfolyó víz. A Tisza-menti kevert altalajú vízgyűjtőn elhelyezkedő réti agyagtalajok már kis vízkapadtással rendelkeznek. Találkozunk nagykiterjedésű szikes foltokkal is. A belvízrendezés ezen a területen kezdődött meg — annál is inkább, mert a fennsíki vizek is ide gravitáltak. A múlt század közepén alakultak meg a rendezéssel foglalkozó társulatok és épültek meg az első főcsatornák és a fontosabb mellék- csatornák. A főcsatornákat vízfolyásmedrek fel- használásával alakították ki. Az 1880-as évek elején épült Sámson—Apátfalvi felfogó csatorna mentesítette a területet a békési fennsík vizeitől. A századfordulón és az utána következő évtizedekben elkészültek az első szivattyútelepek és kiépült a ma is üzemelő csatornahálózat alapja. Ekkor már a holtágak tározó hatását is figyelembevették. 1924-től kezdődött a harmadik nagy fejlesztési szakasz, míg az 1940—42-es belvizek után nyilvánvalóvá vált a fennsíki területek vízrendezésének szükségessége is. Azóta egyes belvízrendszerekben (Kurca, Tisza— Maroszug) az öntözés is nagyobb méreteket öltött. Ma több, mint 10 000 ha-on folyik öntözés:, főleg a holtmedrekben visszatartott vizekből. Ugyancsak a holtmedrekbein halastógazdálkodást is végeznek. Sáncolást, skatulyázást több helyütt alkalmaznak. A területen működő nagyobb sz i va t tyűtel epek a szentesi 5,6 m3/s, a mindszenti 2.2 m3/s, a hódmezővásárhelyi 4,0 m3/s, a györpölési 3.5 m3/s és a nagyfai 4,0 m3/s kapacitású szivattyútelepek. 1.23 A BELVÍZVÉDEKEZÉS MÜLTJA ÉS JELENE 1.221 A Duna vízgyűjtőterülete A Duna vízgyűjtőterületén belvízvédekezés három okból válhat szükségessé: — az erősen csapadékos, hóolvadásos évek alkalmával jelentkező nagymennyiségű lefolyó víz meghaladja a csatorna és a szivattyú kapacitását; — a Duna árvizei esetén a terület mélypontjain kinnrekedt vizeket kell a folyóba visszavezetni, — dunai árvizek esetén az árvízmentesített területeken jelentkező fakadóvíz ellen kell védekezni. A belvízvédekezést a múltban társulatok végezték, ma a Vízügyi Igazgatóságok látják el ezt a feladatot. A Duna vízrendszerében legtöbb belvízi kár az 1922, 1926, 1940, 1941, 1942. és 1956. években volt. Eszak-Dunántúlon a Szigetközben és a Rábca alsó szakaszán az árvizek idején keletkező fakadóvizek voltak a legveszélyesebbek, egyébként a többi területeken a hirtelen hóolvadások és a nagy intenzitású csapadékok okoztak belvizeket. A terület 73 db szállítható szivattyúval rendelkezik; 47 csatorna őrház és 375 km-es távbeszélőhálózat biztosítja a védekezés lebonyolítását. Belvízvédekezés szempontjából kevésbé jól kiépített a Kisbalaton területe.. Itt a külvizes elöntések is sok bajt okoznak és a mellékcsatomahálózat 218
