Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1965)
Az Országos Vízgazdálkodási Keretterv Készítése
rögzített állapotból kiindulva készítettük el, majd szervezetten gondoskodunk a változások évenkénti összegyűjtéséről. A továbbfejlesztés szervezeti jellegű előfeltétele volt az Országos Vízügyi Főigazgatóság által elrendelt Vízgazdái kodás-fej lesztés'i Csoportok felállítása, adminisztratív jellegű előfeltétele pedig az Országos Vízügyi Főigazgatóság által az 1784/1963. OVF sz. intézkedésben elrendelt évenkénti rendszeres vízgazdálkodási adatszolgáltatás. A Keretterv továbbfejlesztésének két fő iránya van; egyrészt folyamatosan át kell vezetni a Kerettervbe az előirányzott fejlesztések megvalósítása nyomán bekövetkező változásokat, másrészt a Kerettervet elkészülésük ütemében egyeztetni kell az összága- zati, illetve ágazati népgazdaságfejlesztési és regionális tervekkel, továbbá a vízgazdálkodási koncepciók esetleges változásaival is. A Keretterv továbbfejlesztésének főbb mozzanatai: a) A közös vízgyűjtőterületen lévő országok vízkészletmegosztásának tisztázása. b) Az össznépgazdasági, ágazati, a regionális és a vízgazdálkodási távlati tervek közti lényegi kapcsolat megteremtése. c) A területi tervezések egységes módszerének és a területi bontások hosszú időre történő kidolgozása. Törekedni kell arra, hogy a területi bontások határait többféle szempont figyelembevételével „közös nevezőre" lehessen hozni. d) A területi viszonyok és az ezekben bekövetkezett változások térképszerű nyilvántartása, amely egyszerű eszközökkel lehetőséget ad az ösz- szefüggések és ellentmondások vizsgálatára, továbbá segítséget nyújt a jövő teendőinek helyes mérlegeléséhez. ej A műszaki távlati tervezés igényeit kielégítő statisztikai rendszer kidolgozása, illetve továbbfejlesztése. f) A továbbfejlesztéshez szükséges tudományos kutatások tervének összeállítása és végrehajtása. A Keretterv továbbfejlesztésének alapvető módszere a regionális rendezési tervek analógiájára a Területi Vízgazdálkodási Keretterv egységeknél, kisebb területegységekre lebontott „többcélú vízgazdálkodási tanulmánytervek” fokozatos kidolgozása. Nem elég a beruházási létesítmények telepítésének és az annak alapján létrejövő változások együttes tervét elkészíteni, hanem a tervezett ösz- szes beavatkozásokat és azok összefüggéseit kell figyelembe venni. Évenként két-három ilyen részterületre lehetne kidolgozni a „többcélú vízgazdálkodási tanulmánytervet” és ezzel kapcsolatban fokozatosan finomítani és továbbfejleszteni a Területi és Országos Vízgazdálkodási Kerettervet. Ezen munka kapcsán nyomatékosan fel kell hívni a figyelmet a koordinálás — nem centralizálás — jelentőségére és szükségességére, mert enélkül az ország különböző szerveinél és intézményeinél készülő feldolgozások öncélúkká válnak, — ahelyett, hogy ötvözetükből jól megalapozott, összehangolt távlati tervek kerülnének kidolgozásra. 3. ÜTMUTATÄS AZ ORSZÁGOS VÍZG AZDÁLKODÁSI KERETTERV FELHASZNÁLÁSÁHOZ Az Országos Vízgazdálkodási Keretterv általános szerkezeti felépítésével már foglalkozott a jelen ismertetés 2.3 pontja, a felhasználhatóság feltételeivel pedig a 2.5 pont. Az Országos Vízgazdálkodási Keretterv két kötetből áll: A Keretterv gerincét az I. kötet (szöveges rész) mellékletét képező összefoglaló adatok alkotják. Ezek magyarázatára szolgál maga a szöveg a kiegészítő szövegközti ábrákkal és táblázatokkal együtt. A II. kötet térképgyűjteménye szemlélteti a táblázatok anyagát, éspedig az 1:500 000 méretarányú térképek országos szinten bemutatják a természeti adottságokat, a vízgazdálkodás i960. Xíl. 31—i állapotát, a főbb vízgazdálkodási ágazatok, illetve ágazatcsoportok fejlesztését, továbbá az 1960. évi és 1980. évi állapotot tükröző vízmérlegeket. A barna színű jelek az 1960. évi XII. 31-i állapotot, a vörös színnel nyomtatott jelek az 1980. évi előirányzott fejlesztést, a narancs színnel nyomtatott jelek pedig az 1980. éven túli fejlesztést tüntetik fel. Ehhez az általános szerkezeti felépítéshez a következő kiegészítő megjegyzéseket fűzzük: Az Országos Vízgazdálkodási Keretterv I. és II. fejezetei lényegében a vízgazdálkodás és a természeti adottságok, illetve a vízkészlet 1960. XII. 31-i állapotát rögzítik. A XVI. fejezete a nemzetközi kapcsolatokat, a XVIII. fejezete pedig a vízgazdálkodással kapcsolatos egyéb teendőket tárgyalja, míg a XIX. fejezet összefoglalja a Kerettervben foglalt fejlesztési elgondolásokat és kölcsönhatásokat. A többi 14 fejezet a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány 2001/1961. sz. határozatban foglaltak figyelembevételével általában három időszakra rögzíti a szóban forgó ágazat, vagy téma helyzetét, illetve fejlesztését: az 1960. XII. 31-ével lezárult múlt állapotra, az első fejlesztési időszakra (1961—1980) és az 1980. év utáni távlatra. A Kerettervben tárgyalt kiinduló állapot az irányelvek szerint az 1960. XII. 31-én fennállott helyzet. A kidolgozás során eltelt idő alatti fejlődést olymódon igyekeztünk figyelembe venni, hogy az 1962. és részben az 1963. évig előállott változásokat az 1961—80. évi időszak fejlesztésének elején külön felsoroltuk. Az azóta bekövetkezett változásokat azonban természetesen már nem lehetett figyelembe venni, ez a feladat a Keretterv továbbfejlesztőire és résziben használóira maradt. Azoknál az ágazatoknál, amelyekre 1980. éven túli fejlesztés nem volt megadható, a Keretterv kidolgozása csupán két időszakra (1960. XII 31-i állapot, illetve 1961—1980. évi fejlesztés) terjed ki (V. „Hegy- és dombvidéki területek vízrendezése” c. fejezetből a vízgyűjtőterületek rendezése, 16
