Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1965)
Az Országos Vízgazdálkodási Keretterv Készítése
pontból egyaránt magasabb színvonalú, kedvezőbb megoldást jelentenek. Ilyen például: a Tisza- löki Vízlépcső, amely alapvető rendeltetésén, az öntözővíz ellátáson kívül 100 km hosszú szakaszon hajózhatóvá teszi a Tiszát, jelentős vízmennyiség tárolásának lehetőségét teremti meg és a műbe épített turbinákkal villamos áramot is termel. A Borsodi Regionális Vízellátási Rendszer is többcélú jellegű mű. A Miskolctól Ózdig terjedő bánya- és iparvidék térségében többszáz kilométer hosszú csőhálózaton osztja el a feltárt vízkészletet. A vízellátási rendszerhez tartozó 5 millió m3 vizet tároló Rakaca-völgyi mesterséges tó pedig az ipari víz- szükséglet kielégítéséhez és az öntözővíz-szolgáltatáshoz is vizet táplál a Bódva és a Sajó medrébe. A vízgazdálkodásnak a népgazdaság általános fejlődési irányával való összhangját jelzi a vízgazdálkodás ágazatai szerkezetében végbement változás. A vízfelhasználás mennyiségét illetően is kialakult az ipar túlsúlya. Bár a mezőgazdaság víz- fogyasztása az elmúlt tíz esztendőben több mint másfélszeresére, évi 850 millió m3-ről 1400 millióra emelkedett, az ipar és a lakosság vízfogyasztása ennél is jóval gyorsabb ütemben növekedett. A lakosság vízfogyasztása ennél is jóval gyorsabb ütemben növekedett. A lakosság vízfogyasztása megkétszereződött, évi 300 millió m3-ről 600 millióra, az iparé pedig megháromszorozódott, évi 500 millió m3-ről 1500 millió m3-re emelkedett. Már ez a néhány mozzanat és számadat is meggyőző erővel mutat rá a vízgazdálkodás nagy nép- gazdasági jelentőségére. Megállapítható, hogy a fel- szabadulás óta végbement fejlődés során a víz- gazdálkodás feladatai lényegesen megnövekedtek, egyoldalú, túlnyomórészt a mezőgazdasághoz kapcsolódó reszort-jellege megszűnt és tevékenysége a népgazdaság széles területére kiterjedt. A vízkár- elhárításra leszűkített tevékenységet a vízgazdálkodás átfogó szemlélete és gyakorlata, a komplex megoldások térhódítása váltotta fel. A korábban kézműves jellegű vízépítés korszerűen gépesített vízépítőiparrá fejlődött. Az ország vízkészletével — mint korlátozott mértékben rendelkezésre álló természeti kinccsel — való gazdálkodásban, a természetes vízviszonyok megváltoztatására alkalmazott műszaki, gazdasági és igazgatási tevékenységben egységes, összehangolt irányításra való törekvés érvényesül. 1.2 A vízgazdálkodási távlati tervezés hazánkban Magyarországon már korábban is történtek kezdeményezések a vízgazdálkodás távlati tervezése terén. A távlati tervezés első csíráját rejtette magában az 1908-ban elkészült, a folyók szükséges szabályozási munkáinak 20 éves programja. Ez volt az első hosszabb időre szóló munkaterv, azonban még kifejezetten szakágazati jelleggel. 1929-ben állították össze az új viszonyoknak megfelelően a 15 évre terjedő viziberuházási programot. Ez volt Magyarország második vízgazdálkodási távlati terve. 1930 tavaszán Sajó Elemér az „Emlékirat vizeink fokozottabb kihasználására” c. munkájában hosszú évtizedekre előre kijelölte az ország vízügyi programját, az elvégzendő munkálatok megvalósításának módját és előfeltételeit. A felszabadulás után Serf Egyed irányításával kidolgozásra került a vízügyi műszaki szolgálat távlati munkaterve. Ezen utóbb említet három terv már az egész ország területét átfogó összágazati terv volt. A mai értelemben vett átfogó vízgazdálkodási távlati terv előkészítése 1952-ban kezdődött meg, az Országos Vízgazdálkodási Kerettervvázlat kidolgozásával. Az Országos Vízgazdálkodási Kenettervvázlat az Országos Tervhivatal, a vízgazdálkodás szempontjából súlyponti minisztériumok utasításai (direktívái) alapján a Magyar Tudományos Akadémia elvi irányítása mellett számos intézmény és szakértő bevonásával készült a Vízerőmű Tervező Irodában. Az Országos Vízgazdálkodási Keretterwázlatot 1954. április 30-án azzal a célkitűzéssel adták közre, hogy „az előirányzott munka fejlessze tovább az addig elért eredményeket, számolja fel az elmaradást és nagy lépéssel vigye előre vizeink hasznosítását”. Az 1952—54-ben készült Országos Vízgazdálkodási Kerettervvázlat volt a harmadik vízgazdálkodási távlati terv hazánkban, amely megelőzte a népgazdasági hosszú távlatú tervek készítését. 1.3 A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány 2001/1961- sz. határozata Az Országos Vízgazdálkodási Keretterv készítésének szükségessége Az 1952—54. években készült Országos Vízgazdálkodási Kerettervvázlat jóváhagyására nem került, továbbá csupán 20 példányban készült és így a tervező szervek nehezen juthattak hozzá. 10 év után is elmondható, hogy a feldolgozás műszaki megfontolásai főbb vonásokban helyesek voltak, csak a megvalósítás ütemezése bizonyult a valóságtól eltérőnek. Azok, akik ismerték a Keretterv anyagát, a távlati tervek összeállításához az elmúlt években is gyakran felhasználták. A szocialista társadalomban — az 1954. évi Országos Vízgazdálkodási Kerettervvázlat elkészítése után eltelt 7 év alatt bekövetkezett anyagi és kulturális fejlődés, valamint a vízgazdálkodásnak a természeti feltételekkel összhangban álló tervszerű fejlesztése azonban szükségessé tette Országos Vízgazdálkodási Keretterv készítését. Ezért a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány 2001/1961. (I. 17.) sz. határozata, Országos Vízgazdálkodási Keretterv készítését rendelte el. A Vízgazdálkodási Keretterv két részből áll: a) országos tervből, amely az ország egész területére és b) 13 területi tervből, amely az ország egy-egy vízgazdálkodási területegységére terjed ki. 8
