Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1965)
XVI. fejezet. A vízgazdálkodás nemzetközi kapcsolatai
2.3 A nemzetközi kapcsolatok továbbfejlesztésének általános elvei A vízrendszer felső területein végzett minden beavatkozás, ami az árvízhozamokat növeli (vízrendezés, begátolás, kultúra változás, erdőirtás stb.) a folyó egész hosszában a folyómenti minden alsóbb fekvésű államban növeli az árvízveszélyt. A folyószabályozások elhanyagolása, a folyó egész hosszában korlátozhatja, bizonyos esetekben meg is akadályozhatja a hajózást. Vízhozamok egyoldalú elvonása súlyosan érinti az alsóbb országok víz- hasznosítását. A vizek káros anyagokkal történő szennyezése az alacsonyabban fekvő ország egészségügyi viszonyait veszélyeztetheti és iparát, mező- gazdaságát béníthatja meg. Mindezek a kérdések olyanok, melyek nem korlátozhatók két ország közös határzónájára, hanem hatásuk általában a vízfolyás egész hosszában érezhető és helyesen csak az egész vízrendszerre gyakorolt hatások összefüggéseinek figyelembevételével oldhatók meg. Ennek szemléletében néhány alapvető megállapítást tehetünk. A víz korlátolt mennyiségben rendelkezésre álló életfontosságú nyersanyag és mint ilyen gazdálkodás tárgyát kell képezze minden megfelelően fejlett társadalomban. Alapvető különbség adódik azonban az egyéb nyersanyagok és a víz megjelenési formája és ebből folyóan felhasználásának lehetősége és módja között. Míg a többi nyersanyag természettől fogva statikus készlet és a földrajzi helyhez kötötten jelenik meg, addig a víz dinar- mikus rendszerként áll rendelkezésünkre, helyét természetes adottságai folytán változtatja és a völgyek esését követve, általában több országot érintve jut el a tengerig, ahonnan elpárologva körforgását újra kezdi. A több országot érintő vízrendszer vízgazdálkodásának komplex megoldása nem korlátozható két országra, mert a szükséges intézkedések kihatással vannak a vízgyűjtőben elhelyezkedő majd minden más ország vízgazdálkodására. Hazánk vízgazdálkodása sem kezelhető a vízgyűjtőterület egészéből kiemelten, elkülönítetten, hanem csak, mint a vízrendszer szerves része, a többi résszel szorosan összefüggő vízgazdálkodási egységként. A folyókban rendelkezésre álló természetes vízkészletek egyes területeken és bizonyos; időszakokban már a ma jelentkező vízigényeket sem fedezik teljes biztonsággal, ismételten sor kerül a vízhasználatok korlátozására is. A vízhiány okozta károk elhárítására máris súlyos áldozatokat kívánó építkezésekre, illetőleg korlátozó rendszabályok kiadására kényszerítette az egyes országokat (tározás, átvezetés, stb). A szocializmus építése által megkövetelt fejlesztés a vízgazdálkodási kérdések rendezése nélkül nem oldható meg. Mindezekből nyilvánvaló, hogy a Dunavölgy minden országának egyaránt — hazánknak pedig különösképpen — fontos érdeke a dunai vízgyűjtőterület vízgazdálkodási kérdéseinek az összefüggéseket figyelembe vevő megoldása. , Ezért törekednünk kell nemzetközi kapcsolataink fejlesztése során arra, hogy a dunai vízgyűjtőterület vízgazdálkodási feladatainak megoldása során elsősorban a szocializmust építő államok kapcsolatában, de a vízgyűjtőn fekvő többi állammal történő együttműködésünkben is érvényesüljön a KGST alapítólevelében lefektetett szemlélet, mely szerint: „törekedni kell az adott terület természeti erőinek és lehetőségeinek legjobb kihasználására az érintett országok érdekeinek és szükségleteinek méltányos figyelembevételével.” Ennek érdekében elsősorban tisztázni kell a Duna vízgyűjtőjére kiterjedően, a fenti szemlélet alapulvételével a vízgazdálkodással kapcsolatos lehetőségeket és szükségleteket mennyiségi, valamint minőségi vonatkozásban. Erre legalkalmasabb a KGST keretében szervezett Vízügyi Vezetők Értekezlete. A vizek kártételeinek elhárításával kapcsolatos tennivalók általában tisztázottak és azokat az érvényben levő kétoldali egyezmények szabályozzák. A Dunának, mint hajózóútnaik problémáit az érdekelt államok részvételével alakított állandó nemzetközi szerv, a Dunabizottság gondozza. Több feladat — a feilődés meggyorsítására — kidolgozása a jövő teendője: A dunai vízgyűjtő területén keletkezett természetes vízkészletek hasznosítható részének megállapítása, és a megosztás, továbbá a felhasználás elveinek kidolgozása. A vizek tisztaságának megóvása. Az érdekelt országok távlati vízgazdálkodási fejlesztési terveinek, egyeztetése. A több országot érintő vízgyűjtőkre több célú hasznosítási terv megállapítása. A felsorolt feladatok megoldásának elmaradása, vagy akár csak késése is súlyos nehézségeket okoz és gazdaságtalan kényszermegoldásokra vezet, ezért mielőbbi tisztázásukra kell törekedni. 3. A KÉTOLDALI NEMZETKÖZI EGYEZMÉNYEK 3.1 Az egyezmények kialakulása és általános jellemzése A határmenti vízügyi kérdések rendezésének lét- fontossága a múltban is ismert volt. Az országhatárt megállapító trianoni békeszerződés is külön pontokban írta elő, hogy a határ által metszett egységes vízgyűjtőterületek vízrendezését az érdekelt felek érdekeinek kölcsönös figyelembevételével kell biztosítani. A békeszerződés alapján a szomszédos államokkal megkötött kétoldalú egyezmények a gazdasági fejlődés akkori szakaszában azonban főleg csak az elsődlegesen jelentkező vízrendezési kérdésekkel foglalkoztak. Ezek az egyezmények a második világháborúval érvényüket vesztették ugyan, a fel796
