Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1965)
II. fejezet Természeti adottságok, országos vízkészlet
0% (max.) 90 94 141 115 142 229 176 164 118 123 151 87 891 945 391 622 537 25<y# 42 41 49 59 85 98 86 85 65 61 85 51 649 485 273 438 410 500/o 26 25 28 46 63 64 70 64 44 40 51 40 592 573 233 366 253 750/0 1 4 14 15 2 9 39 41 37 27 2 2 2 5 28 23 494 494 190 298 289 100% (min.) 6 1 2 13 18 12 11 11 1 0 0 7 375 380 90 206 141 © CO x t-H >■ r-H fc' I X w X I rH M X — Csapadékviszonyaink szeszélyessége miatt a csapadékmennyiségek eloszlása hosszabb-rövidebb időn keresztül a közölt átlagos értékekkel ellenkezően is alakulhat. — Azonos mennyiségű csapadékok hatásai erősen eltérőek is lehetnek különböző domborzat-, talaj-, hőmérsékleti-, szél-, stb. viszonyok között. A csapadék évközbeni változásának, továbbá az ország különböző vidékein a csapadék szeszélyességének jellemzésére a 19. táblázatban éghajlati körzeteink, valamint csapadékban legszegényebb és leggazdagabb vidékeink egy-egv állomásának átlagos és különböző tartósságú csapadék- adatait közöljük. A táblázat mutatja, hogy a havi csapadékösszegek maximuma általában a május-júliusi időszakban (pontosabban: a Dunántúl északkeleti negyedében májusban, nyugati felén júliusban, az ország többi részén júniusban) van. s az európai nyári monszum hatását mutatja. A második, az elsőnél kisebb tetőzésre szeptember—november folyamán számíthatunk (mediterrán hatás). A minimumok január— februárra, illetve július— szeptemberre jutnak. A 19. táblázat adatai ezenkívül az egyes éghajlati körzetek jellemzéséről mondottakat is alátámasztják elsősorban a havi összegek különböző tartósságú értékednek arányával kifejezhető csapadékbiztonság mértékével. Száraz időszakok. A szárazság elsősorban a mezőgazdaságot sújtja és nehéz feladat elé állítja a vízkészletgazdálkodást is. 63 0% (max.) 25% 50% 75% 100% (min.) 0% (max.) 2 5% 50% 75% 100% (mán.) Á tlag
