Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1965)
XV. fejezet. Többfeladatú vízgazdálkodási nagylétesítmények összefoglalása
A csatornának csak a kiágazási és torkolati szakasza esik magyar területre, egyébként az erőteleppel együtt jugoszláv területen helyezkedik el. A 25 km hosszú üzemvízcsatomából a felvízcsatoma 13,8 km, az alvízcsatoma 11,2 km hosszú. Á Dráva 90—198 fkm közötti szakaszának vízerő- hasznosítása A fenti szakasz 3 folyami vízerőműve azonos kialakítású mind a duzzasztóművek, mind a vízerőművek és azok berendezéseit illetően. A hasznosított esés 4,30—4,15 között változik. A kiépítési vízhozam mind a három vízerőműnél 680 m3/s. A maximális teljesítmény 22—23 000 kW határérték kel jellemezhető. Évi átlagos energiatermelés erőművenként mintegy 140—145 millió kWó. Az vízerőhasznosítás hatását más vízgazdálkodási ágazatokra az igen hiányos feltárási adatok miatt még csak durva becsléssel sem lehet megállapítani. A szükséges árvízvédelem és folyószabályozási munkák olyan mértékben megváltoztathatják a jelenlegi adottságokat, hogy esetleg módosítani kell a javasolt hasznosítási sémán is. A javasolt vízerőműlánc — a jugoszláv—magyar Mura-, Dráva-szakaszon — teljesítőképessége kereken 190 MW, az évi átlagos energiatermelés pedig 1100—1200 millió kWó. 2.23 A TISZA-VfZGYÜJTÖ TÖBBFEL AD ATÜ V1ZGAZDÄLKODÄSI NAGYLÉTESÍTMÉNYEI Már a fejezet bevezetésében kifejtettük, hogy a többfeladatú vízgazdálkodási nagylétesítmények éppen komplexidtásukból kifolyóan népgazdasági szempontból nem szemlélhetők egyenként, kiemelten és jelentőségük csak a népgazdaság egészére gyakorolt hatásuk szemszögéből ítélhető meg helyesen. Fokozottan áll ez a megállapítás a Tisza vízgyűjtő vízgazdálkodása esetében, ahol ez a sokoldalú kapcsolódás a népgazdaság legfőbb céljainak, elsősorban az országos mezőgazdasági fejlesztési terv, másfelől az iparfejlesztés megvalósításának és ezzel a lakosság általános életszínvonalemelkedésének alapfeltételeként jelentkezik. Ha népgazdasági célként elfogadjuk az öntözött területeknek a távlatban 2,3 millió ha-ra történő fejlesztését, melyből 1,3 millió ha a Tisza vízgyűjtőjére jut, továbbá a tervezett nagymértékű iparosítást, akkor a Tisza vízgyűjtőjén ezen célkitűzések megvalósítása? víztározás! és vízpótlási rendszer teljes kiépítésének függvénye, minthogy a természetes vízkészletek az igényeknek csupán mintegy 25—30%-ának kiépítésére elégségesek. A természetes vízkészleteket kiegészítő vízpótló rendszer kialakításában két lényeges szakaszt lehet megkülönböztetni. Az elsőben a Tisza vízgyűjtőjében létesítendő vízlépcsőkkel, nagy csatornákkal és víztározókkal a gazdaságosság mértékéig kihasználjuk a Tisza vízrendszer saját vízkészletét, míg a második szakaszban a természetes vízkészletével gazdálkodó víztározási és vízátvezetést lehetőségek kimerülése után a kiépült Tiszai vízelosztó rendszer további táplálására a Duna—Tisza Csatorna megépítésével mintegy 170 mVs Duna- vizet vezetünk át. A Tisza-völgyi vízpótló rendszer többfeladatú vízgazdálkodási nagylétesítményeinek gerincét az első szakaszban a Tisza-csatomázás vízlépcsői, továbbá a Keleti-főcsatorna alkotják. Lényegileg nem a vízpótló rendszerhez tartozik a Sajó-csatornázás, amely elsősorban víziútként létesül, de képes bizonyos mértékű vízpótlás szolgáltatására a Saj ó-menti öntözések és ipartelepek számára. A Kerettervben előirányzott Tisza-völgyi vízpótló rendszert számos lehetőség (hegyvidéki tározások, síkvidéki tározók, vízlépcsők, szivattyús vízellátás, vagy vízátvezető csatornák) többféle kombinációjából műszaki és gazdaságossági meggondolás alapján választottuk ki. E megoldás koncepciója a következő: A Tisza és a Körösök beduzzasztott medre, valamint a Keleti-főcsatorna és a Tisza— Körös-főcsatorna alkotják a vízszállítás fő ütőereit. A folyók, elsősorban a Tisza árvízszintköze- léig duzzasztott hullámterében ugyanakkor több száz millió m3 víz tározható. A vízlépcsők mellé telepített, részben kettős üzemű szivattyú és turbinatelepek lehetővé teszik a vízkormányzást a szükségletnek megfelelően folyásirányban, vagy azzal szemben is. A duzzasztott vízállás lehetővé teszi az érkező természetes kisvízhozamok maradéktalan hasznosítását, kedvező vízkivételi lehetőségeket biztosít a vízhasználatok számára, ugyanakkor lehetővé válik a korlátozás nélküli víziközlekedés az egész hajózási idényben, továbbá a turbinákon lebocsátott víz erejének hasznosítása. Az adott vízpótló rendszer a fejlesztés második szakaszában lehetővé fogja tenni a Duna—Tisza Csatornán átvezetett Duna-víz eljuttatását a rendszer tetszőleges helyére. 2.231 A Tisza csatornázása A következőkben egyenként ismertetjük a Tisza- csatomázás egyes létesítményeit, de azok vizsgálatában, mindig a rendszer egészének népgazdasági jelentőségéből kell kiindulni, mert az egyes részek szervesen kapcsolódnak egymáshoz és csak mint egész teszik lehetővé a vízhasznosítások, elsősorban a mezőgazdaság és ipar tervezett fejlesztését. A kivitelezés ütemezésével a mindenkori fejlesztési igényekhez kell alkalmazkodni. A Tisza-csatomázás előirányzott lépcsőkiosztása azon az alapvető célkitűzésen épül fel, hogy csatlakozva a Jugoszláv Szocialista Köztársaságok Szövetsége részéről tervezett Növi Becsej-i vízlépcsőhöz, a Tisza egész magyarországi szakaszán biztosítsa a különböző vízgazdálkodási ágazatok számára szükséges vízkivételek lehetőségét, a vízelosztást és az összefüggő víziutat. Ennek érdekében a Tisza-csatomázás vízlépcsői (lásd 4. ábrát) átfedéssel csatlakoznak egymáshoz. A már meglévő Tisza- löki Vízlépcső helyét az első nagy, magyarországi öntözőrendszer, a Tiszalöki rendszer határozta meg, hogy duzzasztása révén biztosítsa a Bodrog folyó magyar szakaszán a hajózást és az egyéb vízhasznosításokat. A Tiszalök alatti Tisza-szakaszon egymás alvizébe vissza duzzasztó lépcsőzéssel helyez758
