Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1965)
XV. fejezet. Többfeladatú vízgazdálkodási nagylétesítmények összefoglalása
Nagymarosi folyami Vízerőmű mint összefüggő vízerőműrendszer kerül ismertetésre. A Wolfsthali Vízlépcsőhöz csatlakozó, Felső-Duna vízkészletének hasznosítására kidolgozott terv-változatok közül az egylépcsős, baloldali üzemvízcsatomás, tározós megoldás került elfogadásra. Az üzemvízcsatomás vízerőmű fő részei: a víztározó, a duzzasztómű (Dunakilitinél kis erőteleppel és kisebb hajózsilippel), a felvízcsatoma. a vízerőtelep, az ikerhajózsilip és az alvízcsatoma. A víztározó a jelenlegi hullámtéren épül. Vízfelülete 58 ton2. A 131,77 m Orsz. tervezett duz- zasztási szint mellett mintegy 270 millió m3 a víztározó teljes térfogata, a hasznos térfogata — 1,0 m-es vízjáték feltételezésével — 58 millió m3. A Dunakiliti Duzzasztómű a Duna 1841,9 fkm szelvényében épül, jobboldali átvágásban. A 7 db 24 m-es nyílását kettős, kampós, szegmens táblák zárják el. A duzzasztómű mellett egy 24x85 m-es belső méretű hajózsilip létesül. A régi Duna meder 100 m3/s frissítő vizet kap továbbra is, melyet a duzzasztó mellé építendő erőmű hasznosít 17 MW teljesítménnyel. A magasvezetésű felvízcsatorna a víztározóból indul ki, hossza 18 km, töltésének koronaszintje a terep felett 9—17 m, vízvezetőképessége 4800 m3/s. A csatorna betonburkolatú trapézszelvénnyel épül. A vízerőtelepet Gabőikovonál a csatorna 18 km szelvényében helyezték el. A nyolc turbina egyenként 500 m3/s nyelőképességű és legnagyobb teljesítménye 87,5 MW. A vízerőtelep legnagoybb teljesítménye összesen 700 MW és energiatermelése átlagos vízhozamú évben 2830 millió kWó. A 4000 m3/s kiépítési vízhozamnál a mértékadó esés 18,3 m. Az alvízcsatoma szelvénye csészealakú, 12—20 m mély bevágásban halad és az 1814,5 fkm-nél torkollik a Dunába. A csatorna rézsűjének felső részét a változó vízszint magasságában a hullámverés ellen betonlemez burkolat védi. Az alvízcsatorna torkolata alatti Duna-szakaszon az 1814,0 fkm-től 1780,8 fkm-ig nagyméretű mederkotrást terveztek. A Duna 1696,25 fkm szelvényében tervezett vízerőmű a Wolfsthal—Nagymaros közötti magyar— csehszlovák közösérdekű Duna-szakasz alsó részét hasznosítja. A vízlépcső pontosabb helyét — nemzetközi tárgyalások alapján — elsősorban az előnyös geomorfológiai adottságok határozták meg. A helykiválasztás, valamint a duzzasztási szint megállapítása során egyéb változatokat is tanulmányoztak, azonban ezek nem bizonyultak gazdaságosaknak. A Nagymarosi Vízerőmű létesítményei három főcsoportba sorolhatók: a vízlépcső műtárgyai, a duzzasztott térben létesülő védelmi művek, valamint az alvízi kotrás és folyamszabályozás. A vízlépcső műtárgyainak elrendezése a következő: A Duna balpartjára tervezték az iker-hajózsilipet, emellé helyezték az egyik 6 gépegységes vízerőtelepet. A másik, 4 gépegységes erőtelep a jobbpartra épül. A két részre osztott erőtelep között helyezkedik el a duzzasztómű. A vízlépcsőhöz tartozó létesítmények még a vízlépcsőn keresztül vezető közúti híd, a bekötőút, lakótelep stb. A duzzasztómű, mely 108,00—108,50 m Orsz. magasságú duzzasztott vízszintet tud tartani, 9 nyílású (egyenként 24 m széles). A nyílásokat kettős kampós szegmensgátakkal zárják el, melyek lehetővé teszik a vízszint szabályozását, az árvíz és a jég levonulását. A vízerőtelep gépsapkás típusú. A turbinák kiépítési vízhozama egyenként 300 m3/s, összesen 3600 ms/s. Az esés 3,04—9.43 között változik, a kiépítési vízhozamnál: 5,10 m. Az erőtelep legnagyobb teljesítképessége 187 MW, energiatermelése átlagos vízhozamú évben 1001 millió kWó. A hajózsilipek 34x260 m-es hasznos mérete lehetővé teszi, hogy egy hajózsilipen egy vontatóból és hat db 1000 tonnás uszályból álló hajóvonat egyszerre hajózhasson át. A vízlépcsőn keresztül vezető közúti híd szélessége 10 m, pályaszintmagas- sága 117,0 m Orsz. A vízlépcsővel kapcsolatosan közúti és vasúti bekötéseket létesítenek és lakótelepet építenek Nagymaros és a vízerőmű között. A felsődunai és nagymarosi többfeladatú vízgazdálkodási nagylétesítmények hatásai a különböző vízgazdálkodási ágakra: A Nagymarosi Vízerőmű a Felsődunai üzemvízcsatomás Vízerőművel egységes erőműrendszert alkot, amely a két ország erőműrendszere számára 904 MW csúcstelejsítményt és évi 3921 millió kWó energiát szolgáltat. A Felsődunai Vízerőmű alaperőműként, vagy a tározás segítségével csúcsokat szolgáltató erőműként üzemeltethető. A csúcs- energiaszolgáltatás előfeltétele a Nagymarosi Vízerőmű megépítése, mert a csúcsok vízhozamlökésének felfogásához kiegyenlítő böge szükséges. A Nagymarosi Vízerőmű — az alatta következő Adonyi Vízerőmű megépültéig — főleg alapenergiát fog szolgáltatni, bár korlátozott mértékben csúcserőműként is üzemelhet. Nagyjelentőségű lesz a villamos csúcsigény fedezése szempontjából az a járulékos lehetőség, hogy a Nagymaros—Visegrád környezetében, a Duna mindkét partján, a vízszint fölé 350—500 m magasan emelkedő hegyeken* nagyteljesítményű szivattyús energiatározók létesíthetők. A vízerőműrendszer megépítése megoldja a hajózási problémákat, mivel biztosítja a 3,5 m-es vízmélységet a Bratislavától Nagymarosig terjedő szakaszon. Ez a mélység a Bratislava és Gönyű közötti szakaszon, folyószabályozási módszerekkel, gazdaságosan nem lett volna kialakítható. A duzzasztott térben megjavulnak a kanyarulat! viszonyok, a hajóút kitűzése egyszerűsödik, a hajórongálódások csökkennek. A 3,5 m-es hajózási mélység hatása csak akkor érvényesülhet teljes mértékben az átmenő forgalom számára is, ha megvalósul, a Duna teljes csatornázása. Árvízvédelmi szempontból a Gabcikovó-i vízlépcső megépítése egyes szakaszokon az eddiginél biztonságosabb állapotot teremt: pl. az üzemvízcsatorna által lemetszett 20 km szakaszon, ahol az árvízhozam megoszlik a csatorna és a meder között. A duzzasztások következtében olyan területek kerülnek víz alá, amelyeknek megvédése nem gazdaságos. A Nagymarosi Vízerőműnél viszont az 1%-os valószínűségű árvízszintnél magasabb a duzzasztási szint. Ez a meglévő töltések magasítását, illet752
