Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1965)
II. fejezet Természeti adottságok, országos vízkészlet
12. táblázat Különleges szélső hőmérsékletű napok számának évi átlaga (1901—30) Zord Téli Fagyos Nyári Hőség Forró nap nap nap nap nap nap tmin= —10° tmax ^ 0° tmin 5= 0° tmax ^ 25° tmax ^ 30° tmax ^ 35° Nyíregyháza 18 30 Kalocsa 10 25 Szeged 9 19 Magyaróvár 12 26 Sopron 8 25 Pécs 7 21 Farkasgyep ü 11 36 Salgótarján 15 31 2.25 PÁROLGÁS A vízgazdálkodásban (elsősorban a vízháztartási vizsgálatokban, víztározók, öntözéseik, tógazdaságok tervezése során stb.) különösen fontos szerep jut a szabad vízfelületekről és földfelszínről történő (ún. területi) párolgás ismeretének. A vízfelületek párolgásának mérésére 0,3—3,0 m2 felületű kádakat használunk. A meteorológiai szolgálatban több évtizede alkalmazott Wild-féle mérőedények ugyanis nem szolgáltatnak a tágaibb környezetre jellemző és összehasonlító adatokat. Az elpárolgó vízmennyiség becslésére megbízhatóbb következtetéseket egyelőre inkább komplexszemléletű országos átfogó feldolgozás alapján vonhatunk le. Ilyen feldolgozást a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet készített. Szabad vízfelületek párolgása. A 16. ábráról nagyobb vidékek átlagos viszonyait kifejező, mikro- klimatikus hatásokat nem tükröző párolgási átlagértékek olvashatók le. Hegyvidéki területek esetében — ahol a, párolgás kis távolságokon belül is nagymértékben változik — az ábra feletti segédábrát célszerű használni, amelyről az évi átlagos párolgás a tengerszint feletti magasság függvényében olvasható le. Az ábra szerint szabad vízfelületeink a magasabb hegyvidékeken lévők kivételével évente átlag 110 74 20 2 83 80 24 2 84 82 28 4 93 61 12 1 90 55 8 — 77 70 18 1 99 39 2 — 111 57 8 _ 600—750 mm vizoszlopot párologtatnak el; az izo- metrikus vonalak elhelyezkedése egyébként igen hasonlít a „Csapadék-, hőmérséklet- és szélviszonyok, meteorológiai állomáshálózat” c. (1:500 000 méretarányú) térkép évi izotermáihoz, ami a hőmérséklet és a tengerszint feletti magasság, valamint a párolgás szoros kapcsolatát mutatja. A legnagyobb érték az ország déli-délkeleti részén található s innen észak és nyugat felé fokozatosan csökken, ami a magasabb hegységek helyét a tengerszint feletti magasság növekedésével 400 mm-ig is csökkenő minimális értékeket jelző szigetek mutatják. Ha az egyes hónapokra, illetve az évnél rövidebb időszakokra keressük a párolgás értékét, a 13. táblázatban feltüntetett arányszámokat, vagy a Kecskemét határában lévő „Komlósi Imre” telepen elhelyezett 3 m2 felületű kádon észlelt adatokat használhatjuk. Ez utóbbival kapcsolatosan megjegyezzük, hogy a természetes vízfelületek párolgása a helyi adottságok szerint átlag 0,80—0,95-szöröse a kád-adta értékelőiek. A szabad vízfelületek párolgásának meghatározott előfordulási valószínűségű szélsőségeit a 16. ábrán és a 13. táblázatban megadott átlagértékekből, a 14. táblázat szerint számíthatjuk. 13. táblázat A párolgás havi megoszlása Hónapok Téli Nyári I. II. III. IV. V. VI. VII. VIII. IX. X. XI. XII. félév XI—IV. V—X. a) Az átlagos évi párolgás %-os megoszlása 1,0 1,5 3,6 8,0 14,0 17,0 20,0 16,0 11,0 5,4 1,5 1,0 14 86 100 b) Párolgásmérő káddal mért párolgás (Komlósi telep 1952—61) mm-ben Max. 145 169 220 172 106 59 Átl. (8) (13) (28) (76) 110 134 151 130 90 41 (22) (12) (159) 656 (815) Min. 88 118 120 88 71 25 Megjegyzés: ( ) = számított adatok. 53
