Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1965)
XIII. fejezet. Ásványvizek, gyógyvizek és hévizek hasznosítása
XIII. FEJEZET Á sványvizek, gyógyvizek és hévizek hasznosítása 1. BEVEZETÉS 1.1 A témakör ismertetése A fejezet az ásvány-, gyógy- és hévizek gyógyászati és komplex, valamint az egyéb célokra történő felhasználását tartalmazza. Nem foglalkozik azonban a mesterséges melegvizek hasznosításával. Ásványvíz: hőmérséklettől függetlenül az a természetben előforduló víz, mely több mint 1 gr/lit oldott szilárd alkatrészt, vagy más meghatározott mennyiségű különleges alkotórészeket (bróm, jód, stb.) tartalmaz. Gyógyvíz: olyan ásványvíz, mely vegyi összetételénél vagy fikizai tulajdonságánál fogva gyógyhatású. Hévíz: minden 25 C°-nál magasabb hőmérsékletű természetes eredetű víz, tekintet nélkül vegyi ösz- szetételére. Az ásvány-, gyógy- és hévizek kémiai csoportosítása a következő: Típus szám: — egyszerű hévíz; 1 — szánsavas (savanyú) víz; 2 — alkáli hidrogénkarbonátos (alkalifcus) víz; 3 — kaldum-magnézium-hidrogénkarbonátos földes, meszes víz; 4 — kloridos (konyhasós) víz; 5 — szulfátos (keserű) víz; 6 — vasas víz; 7 — kénes víz; 8 — jódos, brómos víz; 9 — rádióaktív víz; 10 Megjegyezzük, hogy a felsorolt ásványvíz típusok összetett változatai is előfordulnak (pl. szénsavas alkáli hidrogén-karbonátos víz), és — hőfokuktól függően — a hévizek csoportjába is sorolhatók. 1-2 Az ásvány-, gyógy és hévizek hasznosításának múltja és jelene 1.21 AZ ÄSVÄNY- GYÓGY- ÉS HÉVIZEK HASZNOSÍTÁSÁNAK ALTALANOS IMERTETÉSE Hazánkban 1960. dec. 31-én 185 helyiségben 447 db ásvány-, gyógy- és hévízelőfordulást tartottunk számon. Ezek 81%-a (363 darab) 25 C°-nál melegebb vizet szolgáltat. Ennek a nagymennyiségű hé- viznek a nagy része az utóbbi évtized szénhidrogénkutatásainak eredményeként került a felszínre. Az ezek felhasználásával kapcsolatosan szerzett tapasztalatok alapján alföldi városaink céltudatosan megkezdték a rendelkezésre álló hévízkincs hasznosítását. Elsősorban tisztasági fürdőket, strandokat, uszodákat, majd üvegházakat és hajtatóházaikat létesítettek. A hévíz geotermikus energiájának komplex hasznosítására az 50 C°-nál melegebb hévizek alkalmasak, mert ezeknek hőenergiája több lépcsős kihasználást tesz lehetővé. Vízgazdálkodási szempontból is fontos a komplex hasznosítás, mert így egyes területeken az ivóvíz ellátási gondokon köny- nyíthetümk (melegvíz ellátás külön vezetéken), s az energiahordozókban legszegényebb területeinken (Alföldek) helyben és gazdaságosan biztosíthatjuk a szükséges hőenergiát. Az ásvány-, gyógy- és hévizek európai hasznosításáról jó áttekintést kapunk az „Acque Minerali del Mondo” című könyv alapján. A teljesség kedvéért figyelembe kellene venni azt, hogy a köny\' csak a ténylegesen gyógycélra használt ásvány-, gyógy- és hévizekkel foglalkozik. Minthogy azonban az európai országok a rendelkezésre álló ásvány- és gyógyvizeket csaknem kizárólag gyógycélra használják, a hivatkozott könyv adatait gyakorlatilag teljesnek mondhatjuk. Az ásvány-, gyógy- és hévizek ipari hasznosítása (a rendelkezésre álló adatok alapján) a nyugati országokban a klasszikus energiahordozók bősége miatt nem fejlődött ki. Olaszországban, bár energiahiány van, mégsem gondolnak az ásvány-, gyógy- és hévizek hőenergiájának közvetlen hasznosítására. A rendelkezésre álló ásvány-, gyógy- és hévizek felhasználására gyógy- és üdülőhelyeket építenek, A jól megszervezett idegenforgalom bőségesen fedezi a víz hőenergiájának kihasználatlansága miatt szükséges energiaimport költségeit. A geometrikus hőenergia hasznosítás csak a még működő, illetve szunnyadó vulkánikus területek melegére korlátozódik gőzbányászat formájában. Hasonló Izland szigetén is a geotermikus hőenergia hasznosítása, ahol szintén a vulkánikus területek hőenergiáját értékesítik. Az 1. táblázatban összefoglaltuk az európai országok ásvány-, gyógy- és hévízelőfordulásainak számát, külön kiemelve a 25 C°-nál magasabb hőfokúakat (hévíz) és közöltük azok hasznosítási módját. 699