Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1965)
II. fejezet Természeti adottságok, országos vízkészlet
KECSKEMÉT SOPRONHORPÁCS nyár (1950) geoizotermái, C° A 12. ábrán két állomásinak az 1928/29 zord télen kialakult geoizotermáit mutatjuk be. Az ábrákon megkülönböztettük a talajfagyos tartományokat. Léghőmérséklet. Légterünk hőmérsékleti viszonyainak legfontosabb általános vonásait az évi középhőmérsékletek izotermáit is feltüntető „Csapadék-, hőmérséklet- és szélviszonyok, meteorológiai állomáshálózat” c. 1:500 000 méretarányú térképről állapíthatjuk meg. A középhőmérséklet 7—12 C° között változik. Szembetűnő, hogy az izotermák főiránya — a nyugati határszélt kivéve — nyugat-keleti, tehát zonális. Ennek csak részben oka a földrajzi szélességben mutatkozó 3° különbség, hozzájárulnak légáramlási sajátosságaink és domborzati viszonyaink is. A nyugati »határszél izotermáinak meridionális irányítását elsősorban az okozza, hogy ez hazánk legfelhősebb vidéke — vö. a 7. ábrával — és ezért a hőmérsékletet irányító elsődleges tényező kevésbé érvényesül, mint az Alpok felé emelkedő térszín hatása. Az izoter- martérkép másik szembetűnő sajátossága, hogy hasonlít a magassági szintvonalas térképhez: a magasabb hegyvidékek hideg szigetekként tűnnek fel környezetükben (a középhőmérsékleti gradiens átlagos értéke 0,5—0,6 C°/100 m). A hőmérséklet évközbeni változását a 10. táblázatban 4 állomásunk különböző gyakorisággal meghaladott és átlagos havi értékeivel is jellemezzük. A táblázatból kitűnik, hogy éghajlatunkban télen inkább a szárazföldi, nyáron viszont inkább a tengeri hatás érvényesül: a téli hónapok közép- hőmérsékleteinek szélsőséges értékei közötti különbség a nyári hónapok középhőmérsékletének ingadozására jellemző hasonló érték kétszeresénél is nagyobb. Az évi átlagot legjobban az átmeneti évszakok középső hónapjainak átlagai, az áprilisi és októberi adatok közelítik meg. A természetes növénytakaró és a mezőgazdasági termelés szempontjából döntő tenyészidőszak (április 1—szeptember 30) ihőösszegedt, vagyis napi középhőmérsékleteinek összegeit a 13. ábra mutatja. Az átlagos hőösszegek az ország területén 2900—3300 C° között változnak, területi megoszlásuk az évi középhőmérsékletekéhez hasonló. A térkép kijelöli a különösen napfényigényes növények (pl. rizs) termesztésére legalkalmasabb területeket (az ország délkeleti részét). A léghőmérsékletnek az előzőkben jellemzett átlagértékein kívül a gyakorlatban a szélsőértékek ismerete is fontos. Az ország területén észlelt legnagyobb meleg (árnyékban, meteorológiai házikóban 2 m magasan) 1950. július 5-én koradélután Pécsett 41,3 C° volt. A legnagyobb hideget — 34,1 C°-ot ugyancsak a szabályszerűen elhelyezett hőmérővel 1942. január 24-én reggel Baján mérték. Országunk földfelszíni légrétegében tehát 75,4 C° a teljes hőmérsékleti ingás. Ez az érték jól jellemzi hazánk éghajlatának átmeneti helyzetét az Atlantióceán európai partvidéke (50 C° ingás) és Kelet- Szibéria (100 C° ingás) között. A 11. táblázatban 12. ábra. Zord tél (1928/29) geoizotermái, C° 56
