Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1965)
XII. fejezet. Víztározás és annak többcélú hasznosítása
XII. FEJEZET Víztározás és annak többcélú hasznosítása 1. BEVEZETÉS 1.1 A témakör ismertetése A népgazdaság nagyütemű fejlődése, a szociális, kulturális és egészségügyi követelmények növekedése a vízigények rohamos növekedését vonja maga után. Az ipari centrumok vízszükséglete, valamint a mezőgazdálkodás belterjes irányú fejlődésével az öntözés távlati vízigénye kizárólag tervszerű vízgazdálkodás alapján, a vízfelhasználás, valamint a térben és időben változó vízkészlet ösz- szehangolása útján elégíthető ki. A vízigényeket az ország kisvízi vízkészlete nem tudja biztosítani. A vízhiányok pótlása részben a víz tározásával oldható meg. A víztározás olyan vízkészletgazdálkodási eljárás, amely a természetes vízhozamok időben változó sorát a nagyvízi hozamok egy részének a visszatartásával és kisvízi időszakokban történő lebocsá- tásával módosítja, ezzel a tényleges lefolyást időben úgy szabályozza, hogy az a változó vízigény kielégítésének biztosítását lehetővé tegye. A nagy- vizék visszatartásával és tározásával csökkentjük a levonuló árvizek és belvizek mennyiségét. Ezért a tározók a. vízkészletgazdálkodási célokon, kívül szolgálják az árvízmentesítést és a belvízgazdálkodást is, sőt létesülnek tározók kizárólag ezeknek az. igényeknek a kielégítésére. Korszerű megoldást a többcélú tározók adnak, amelyeknek méreteit és üzemi rendjét a vízvédelmi és vízhasznosítási célok együttes figyelembevételével és összehangolásával határozzák meg. Az említett főfeladatokon kívül a tározók mellékesen más vízgazdálkodási vagy más népgazdasági ágat is szolgálhatnak (hal- tenyésztés, üdülés: stb). A tározók a, vízrendszerben elfoglalt földrajzi helyzete alapján lehetnek: — síkvidéki tározók, — hegy- és dombvidéki tározók. Síkvidéki tározás a folyók alföldi, kisesésű szakaszain vízlépcsővel {meder, illetve hullámtéri tározás), vagy a vízfolyás medrén kívül holtágakban, terepmélyedésekben, mezőgazdaságilag értéktelen területeken létesül. A tározótér itt körtöltéses kö- rülzárással alakítható ki. A hegy- és dombvidéki tározók létesítésekor a vízfolyás völgyében völgyzárógát építésével alakítjuk ki a tározóteret. A síkvidéki tározók zöme kisvizek idején öntözővízpótláson kívül bélvíztározás és tógazdaság céljait is szolgálják. A belvizek visszatartására épült tározókat gyakran csak nád és sástermelésre, víziszárnyas nevelésre hasznosítják. A fentieken kívül a vízparti üdülés, a fürdés, a vízisportok és egyéb vízgazdálkodási célok kizárólagos, vagy komplex kielégítésére is alkalmasak. . A hegy- és dombvidéki tározóknak fontos szerepe a vízhozamszabályozás, különösen a kisvízho- zam növelése. Ezzel az ipari és ivóvízellátás, valamint az öntözés vízszükségletének biztosítását szolgálják. Többnyire a fenti fő létesítési célokon kívül a tározókat járulékosan haltenyésztésre is felhasználják. A medertározók duzzasztóművé, továbbá a hegy- és dombvidéki tározók völgyzárógátja vízlépcsőt hoz létre, amit energiatermelésre használhatunk, ha a tározott víznek a fő hasznosítási cél által megszabott lebocsátási rendje a vízerőmű építésének gazdaságosságát biztosítja. Az energiagazdálkodás különleges víztározása a hidraulikus energiatározó, amelynek természetes magaslaton fekvő tározóterét nem vízfolyás táplálja, hanem a nap kisenergiaigényű időszakában felszivattyúzott vízzel töltik. Csúcsidőszakban az energiatározómű a tározó vízének potenciális energiáját, mint nagyesésű vízerőmű hasznosítja. A Keretterv összeállítása során alkalmazott fontosabb fogalmak az alábbiak: Tározó a tározómedencéből és a medencét elzáró illetve körülzáró gátból vagy töltésből áll. Völgyelzárás a völgy elzáró gáton kívül mindaz a létesítmény, amely — a gáttal egybeépítve, vágy különállóan — a vízlebocsátás, vízhözamszabályo- zás érdekében létesül (árapasztó, fenékürítő, üzem- vízlebocsátó és szabályozó). Medence a felduzzasztott víztől nedvesített völgyrészlet vagy a töltéssel körülzárt tározótér. A tározó befogadóképességét a hasznos térfogattal jellemezzük, amely a bruttó tározótémek a normális tározási szint és a normális kiürítési szint közötti térfogata. Az ez alatt lévő térrész a holttér, amely a hordalék befogadására, vagy megfelelő vízminőség biztosítására hivatott. A tározó által hasznosítható vízhozamot a teljesítőképességgel jellemeztük. A tározó tényleges teljesítőképessége a fogyasztó igényeinek jellege szerint a hasznos tározótérfogat teljes kihasználásával kiszolgáltatható legnagyobb vízhozamok középértéke. Minthogy az előtervezések során sokszor nem ismert még a fogyasztás jellege, gyakran a tényleges teljesítőképesség helyett a fiktív teljesítőképességet határozzuk meg, ami az a legnagyobb állandó víz655
