Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1965)
XI. fejezet. Víziutak, kikötők
3. BEFEJEZÉS 3.1 A terv értékelése A víziutak fejlesztése az élénk vízáforgalom kialakulásának vízgazdálkodási előfeltétele. Hazánkban a Dunán,, mint nemzetközi hajőúton kívül más folyón jelentős víziforgalom nem tudott kialakulni. Ennek főoka, hogy nincs biztosítva a nagyobb távolságra való átrakás nélküli szállítás. A víziutak teljesítőképességének növelése és fejlesztése érdekében 1980-ig csatornázzuk a Sió torkolati szakaszát, a Duna Nagymaros feletti szakaszát, a Tiszát Tiszalöktől Csongrádiig, a Körös—Berettyót a Keleti-főcsatorna torkolatáig, a Sajó csatornázás alsó szakaszával a borsodi iparvidéket bekapcsoljuk víziútrendszerünkbe. Ilymódon 1960-tól 1980-ig nagyhajózásra alkalmas vízáútjaink hossza 1674 fom-ről 1825 fcm-re növekszik, EGB víziútkategő- riák szerint a következő megoszlásban. I. kategóriájú 103 km, II. kategóriájú 305 km, III. kategóriájú 840 km, IV. kategóriájú 374 km, V. kategóriájú 203 km. A szükséges művek általában többfeladatú létesítmények részei, amelyeknek a hajózásra jutó beruházási költségei a -kikötő beruházásokkal együtt 1980-ig 3100 millió forintra tehető. Az így kialakult víziútrendszer továbbfejlesztése érdekében a távolabbi jövőben a Duna—Tisza Csatornával megteremthető a Duna és Tisza vízszintrendszere közötti közvetlen hazai összeköttetés, a Tisza, Sajó és Sió csatornázásának befejezésére, továbbá a Szamos csatornázására kerülhet sor, míg a Duna Budapest alatti csatornázásával a tengerjáró hajók feljutását lehet minden időben lehetővé tenni. Ezzel a nagy hajóutak teljes hossza 2121 kimre emelkedik, EGB kategóriák szerint a következő megoszlásban. I. kategóriájú 139 km, II. kategóriájú 265 km, III. kategóriájú 1011 km, IV. kategóriájú 289 km, V. kategóriájú 417 km. Ezekből a munkálatokból a hajózást újabb 1575 millió forint terheli, víziutaink teljes kiépítése tehát összesen 4675 millió forintot igényel, az árvízmentesítés, az árvízvédelem, illetve a folyamszabályozás ismertetése során már említett kisvízi szabályozási munkákon,' kívül. A javasolt létesítmények nagymértékben növelik víziutaink teljesítőképességét, a hajózás biztosítása az egész hajózási idényben pedig a vízszállítás biztonságát, rendszerességét és így jövedelmezőségét. A tervezett nemzetközi víziutak nagyarányú fejlesztése (Duna—Rajna, Duna—Elba, Duna—Odera—Visztula csatorna) továbbfokozza a hazai víziútrendszer kiépítésének jelentőségét. 3.2 A továbbfejlesztés érdekében végrehajtandó teendők A víziutak és kikötők című fejezett összeállítása időpontjában nem állt rendelkezésre a közlekedésfejlesztés távlati terve, illetve annak a víziszállításokra vonatkozó előirányzatai. Ennek következtében az OVK csak olyan mértékben vette figyelembe a hajózás szempontjait, amilyen mértékben azok a kidolgozás időpontjában ismeretesek voltak és olyan időbeli ütemezésben, amilyenben a különféle egyéb vízhasznosítások és vízgazdálkodási intézkedések, mint kezdeményező érdekek, időszerűvé tették a hajózást is szolgáló berendezések létesítését csatlakozó, vagy járulékos, illetve kapcsolódó beruházásként. Ez az eljárásmód a víziútfejlesztés szempontjából csak az adott körülmények között lehetséges első megközelítésnek tekinthető. A vízközlekedés arányos fejlesztése érdekében azonban feltétlenül felül kell vizsgálni ezt — csupán az összefüggéseket figyelembe vevő vízgazdálkodási szemléletből kiadódó — fejlesztési előirányzatot és ütemezést, majd azt a hajózás tényleges szükségleteinek megfelelően módosítani és finomítani kell. Ennek a felülvizsgálatnak elengedhetetlen előfeltétele, hogy az illetékes főhatóságok és szervek (OT, KPM, OMFB, MAHART, DTRT stb.) mielőbb kialakítsák a közlekedésfejlesztés távlati tervét, s ezen belül a hajózás szerepét és feladatait, mind a nagyhajózás, mind a kishajózás vonatkozásában. A döntés alátámasztására, valamint az egyes létesítmények teljesítőképességének és ütemezésének megállapítására szolgáló tanulmányok és vizsgálatok többek között térjenek ki: — a forgalomstatisztika értékelő feldolgozására, — a váltható belföldi és idegen szállítások várható forgalmának részletes vizsgálatára, — az egyes közlekedési ágazatok önköltségének alakulására, — a közúti-, vasúti- és víziszállítás közötti csatlakozási lehetőségek és azok költségeinek pontosabb meghatározására, — a szállíttató üzemek, vállalatok és a szállítást végző vállalatok távlati fejlesztési előirányzataira, — a várható szállítási feladatok és szállítási költségek alapján a távlati forgalmi igények helyes megosztási arányára az egyes szállítási ágazatok között, — majd ennek alapján a hajózásra háruló feladatok teljesítéséhez szükséges fejlesztési előirányzatok meghatározására stb. Ezen kiinduló adatok és a szállítások ezeken felépülő összehangolt távlati tervének ismeretében azután felül kell vizsgálni és a szükségleteknek megfelelően módosítani kell a víziutak és kikötők fejlesztésére az OVK-ban kialakított első közelítő tervelgondolást és ütemezést. 81 OVK 641
