Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1965)

XI. fejezet. Víziutak, kikötők

A rakpart 1907-ben épült ki és 1910-ben ipar­vágánnyal is ellátták. 1945 előtt jelentős személy- és teheráruforgalmat bonyolított le. A teherforgal­mat részben egy 5 tonnás felsőpályás mozgódaru­val, részben kézi rakodással bonyolították le. A háború alatt jelentős károsodást szenvedett, 15 éven keresztül nem működött. Az újjáépült, ill. építés alatt álló kikötő forgalma fellendülőben van. Az ország kereskedelmi forgalmának növeke­désével egyre sürgetőbben jelentkezett egy olyan fővárosi dunai kereskedelmi kikötő létesítésének a gondolata, amely megteremti a vízi és vasúti for­galom megfelelő korszerű kapcsolatát. Három évtizedes lelkes mozgalom és tervezés után, a kikötő építésére létrehozott „Kikötő Építő Igazgatóság” Sajó Elemér vezetésével elkészítette a Nemzeti Szabad Kikötő tervét, amely szerint a munkálatokat 1912-ben el is kezdték. Elkészült először a petróleum kikötő, majd a két kereskedel­mi kikötő medence, a kikötő pályaudvar és a ga- bonatárház. A medencék partfalainál 6 db 3 t-s elektromos meghajtású portáldaru, 2 db 7 t-s híddaru és 2 db félportáldaru szolgál az áruk be-, illetve kiraká­sára. A két kereskedelmi medence partján levő raktá­rak hasznos alapterülete összesen 72 680 m2. A kereskedelmi kikötőkben a hajók télen telel­hetnek, rakodhatnak. A hajók javítására lehetőség nincs. A kikötő-pályaudvar a három medence vasúti kiszolgálása céljából épült meg. A magyar Duna-szakasz többi jelentős kereske­delmi-, ipari- és télikikötője mind Budapest köze­lében helyezkedik el. Az Üjpesti téli kikötő 1858—1883. évek között épült. Több irányú rendeltetése miatt a legforgal­masabb kikötő, melyet az Újpesti Hajógyár, a Da- rugyár, a II. Űszóműhely és Hajójavító üzem hasz­nál. Ezenkívül a területének 20%-a szabad telelő terület és 10%-a forgalom lebonyolítását szolgálja. Rakfelülete 3800 m2. A raktárépület területe 960 m2. Felhasználják a kikötőt evezős versenyek meg­tartására is. Az Északi kikötő a Rákos patak torkolata felett a balparton helyezkedik el. 1939-ben kezdték el a kikötő építését, de a tervezett munkák mintegy 30%-a készült csak el. A 150x150 m méretű ideig­lenes kikötőmedencében a Folyamszabályozó és Kavicskotró Vállalat úszóegységei telelnek. Az Óbudai Dunaág 1551—1553 fkm között téli­kikötőnek alkalmas, itt mintegy 60 db hajó telel- tetésére van hely. A kikötő 1836 óta van használat­ban. A Dunaág északi részén van a gázgyári ra­kodó, de a Dunaág többi helyén is partra rakható az áru. A Lágymányosi téli kikötőt 1897—1902 évek között építették ki. Medencéjében mintegy 100 hajó telelhet. Rakodási lehetőség is van a kikötőben. A Pesti Hengermalom gabonarakodója és a Fő­városi Elektromos Művek szénrakodója itt kapott elhelyezést. Hajójavítási lehetőség nincs a kikötő­ben. A Soroksári Dunaágban 57—67 kilométerek kö­zött kiváló rakodási lehetőség van hajóról vasútra és közútra és viszont, az ún. Ferencvárosi helyi kikötőben. Az egész Dunaág téli kikötőnek számít­ható, benne szinte korlátlan számban telelhetnek hajók. Hajó javításra, sőt hajóépítésre is alkalmas műhely van Dunaharasztiban. A kikötő közúti há­lózata a Soroksári úthoz csatlakozik. A kikötő vas­úti kiszolgálását a délre levő kikötői rendező-pá­lyaudvar végzi. A Soroksári Dunaág jobbpartján 4 ipari medencét is terveztek, melyek közül egyet építettek ki, ez az ún. „Francia öböl”. Budapest—Lágymányos és Bezdán között az egyetlen közforgalmú téli kikötő a Bajai kikötő. Eredeti alakjában 1871—75-ben épült, mint a Fe­renc-csatorna felső kikötője. 1942—44-ben a bejáró- csatornáját kiszélesítették és megkezdték az új raktárterületek helyének feltöltését. Az 1949—52 években a középső kikötőtér bővítését kezdték el. A kikötőbakokon kívül egyéb berendezések nincse­nek. A telelő hajók száma 1890—1950 évek között 30 és 80 között váltakozott. Jelenleg 110 db hajó telelésére van lehetőség. A teherforgalom lebonyolításának fontos állo­másai a rakodók. A rakodók nemcsak Budapest közelében helyezkednek el, hanem végig a Duna mentén iparvállalatok, erdészetek, kőbányák kör­nyékén. Jelenleg a magyar Duna-szakaszon 45 rakodó működik, ezek általában nem rendelkeznek gépi rakodóberendezéssel, kivéve néhány fővárosi ra- kodóállomást. A személyforgalmi kikötőben általában teher­forgalomra alkalmas rakodóhelyek is vannak. A Duna vízgyűjtőjéhez tartozó víziutakon — bele­értve a Balatont is — 82 db személy- és rakodó­forgalomra alkalmas hajóállomás van. Ezekből a Budapest melletti Duna-szakaszra 46, a Balatonra 18 hajóállomás jut. 1.23 KIKÖTÖK A DRÄVA VÍZGYŰJTŐJÉN A Dráva mellett 1960-ban két rakodó és 2 téli menhely volt. Ezek korábban számottevő forgal­mat bonyolítottak le. Jelentőségüket azonban ma már — forgalom hiányában — csaknem teljesen elvesztették. 1.26 KIKÖTÖK A TISZA VÍZGYŰJTŐJÉN A Tisza-vízgyűjtő hajóútjai annyira bizonytalan közlekedési úttá váltak, hogy nincs is mód a rend­szeres hajóforgalomra. Ez a tény rányomja bélye­gét a kikötők és rakodók helyzetére. A Szegedi kikötő a Tisza egyetlen jelentős ki­kötője. Nincs vasúti csatlakozása, sem rekadóbe- rendezése. A Tisza magyar szakaszán egyéb kiépített ki­kötő nincsen. Rakodási lehetőség azonban a bizto­sított partokn ál és a személyha j ó-állomásoknál van. Közforgalmú rakodó csak Csongrád és Szolnok városokban található. A Szolnoki rakodó közúthoz és vasúthoz is csatlakozik. Itt az árukirakás rész­629

Next

/
Oldalképek
Tartalom