Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1965)
X. fejezet. Vízerőhasznosítás
indító Tiszalöki Vízlépcső építését az 1937. évi XX. sz. „az öntözőgazdálkodás előmozdításával” szóló törvény irányozta elő, amely a tiszántúli öntöző- rendszerek vízellátását kívánta ezzel biztosítani. A további öntözésfejlesztések szükségessé teszik a Tisza folyó csatornázását. A II. Tiszai Vízlépcsővel kapcsolatos konkrét adatgyűjtési munka már 1943-ban megkezdődött. A hidrológiai adatok statisztikai jellegű feldolgozása az 1911—1960. évek adatsorát foglalja magában. A vízállási adatok és a nyilvántartási szelvények alapján készültek a duzzasztási szintre és a duzzasztása görbére vonatkozó számítások. Vizsgálatok folytak a különböző valószínűségű árvizek várható hozamának és azokhoz tartozó vízszintek megállapítására. A vízlépcső tervezéséhez az első geodéziai felvételek 1953—1954-ben készültek, majd, 1961—62. években folytatódtak. A nyárigátas öblözetek felvétele 1962-ben készült el. A vízlépcső elhelyezéséhez szükséges vízrajzi felvételeket 1962-ben a VITUKI készítette él. A vízlépcső elhelyezésére a feltárási munkák 1948 őszén Tiszabő alatt a folyó balpartján kezdődtek. A feltárások második üteme 1953-ban Ti- szabura térségében folytatódott és 1955-ben fejeződött be. Tiszabura térségében a talajvíz mozgását, áramlását geoelektromos mérésekkel vizsgálták. Az öntözővíztervezés érdekében időközben Kiskörénél tervezett vízlépcső alapozási lehetőségeinek felderítésére 1962-ben tájékoztató fúrások történtek. 1963-ban a Tisza 404 fkm. szelvényének közelében helyezendő vízerőmű területén pedig részletes feltárást végeztek. A II. Tiszai vízlépcső tiszaburai elhelyezésének vizsgálatára vonatkozó kismintakísérletek 1957. évben kezdődtek. A vízlépcső jelenlegi kiskörei elhelyezésének kismintavizsgálata pedig 1962. évben kezdődött meg, ez a vízlépcső általános elhelyezésére vonatkozó áramlástani kísérletből állt és 1963-ban befejeződött. Az egyes műtárgyak, illetve műtárgyrészek helyes kialakítására vonatkozó áramlástani kismintakísérletek is megkezdődtek. Részletes vizsgálatok folynak a vízerőtelep Kaplan, illetve csőturbinás megoldására vonatkozóan. A kiinduló adatok, feltárási munkák és tudományos vizsgálatok eredményeinek felhasználásával készítette el a generáltervező VIZITERV a II. Tiszai vízlépcsőnek a 2.2 pontban kivonatosan ismertetett beruházási programját. A III. Tiszai vízlépcsővel kapcsolatos adatgyűjtési munka, amely hidrológiai, hidrogeológiai és tározási vizsgálatokból áll, ugyancsak megindult. A Tisza csatornázás fejlesztése szükségessé tette a vízlépcsőnek és járulékos munkáinak vizsgálatát is. A III. Tiszai vízlépcső környezetére — a vízlépcső helyére és a bögére — korábbi feltárási adatok nem állnak rendelkezésire. A VIZITERV a szivárgási veszteségek számításához 1961. évben talajfeltárást végzett az alpári hullámtéri tározóban és környezetében. A feltárások alapján megállapítható, hogy Csongrád térségében a vízvezetőréteg átlagos vastagsága 15 m. A feltáró fúrások talajmechanikai vizsgálata megtörtént. A III. Tiszai vízlépcsővel kapcsolatban laboratóriumi kismintakísérletet még nem végeztek. 2.1132 A HERNÁD VlZERÖHASZNOSlTÁSA A Hemád folyó vízerőhasznosításával kapcsolatban jelentős mértékű adatgyűjtési, feltárási és tervezési munka folyt. Részletes geodéziai felvételeket a Hemád mentén a Hemád I. vízerőhaszn osítás tervezésekor 1955—57. években készítettek. A felmért terület az országhatártól a Gibártá vízerőműig terjedt. A Hemád II. szakaszán Gibárt és Gesztely között a tervezett üzem-vízcsatorna mentén tájékoztató felvétel készült, 1956—58. között pedig elkészült a Hemád folyó részletes felvétele. A geológiai viszonyok kialakítására, valamint a hidrogeológiai adottságok megállapítására tanulmányok folytak. A Hemád I. üzemvízesatoma tervezett vonalán az alapadatok biztosítására nagyszámú nagy és kisátmérőjű feltáró fúrást készítettek. A fúrások 1953Jban kezdődtek és 1957-ben fejeződték be. A Hemád hordalékszállítására vonatkozóan hordalékmérés és vizsgálat Gesztelynél, Perén és Hidasnémetinél folyt. 2.12 A TERVEZÉSHEZ FELHASZNÁLT FEJLESZTÉSI ALAPELVEK A vízerőhasznosítási keretterv kidolgozásánál a követett fejlesztési alapelvek: — Az ország hasznosítható vízerejét a lehetőségek határán bélül maradéktalanul hasznosítani kell, lehetőleg csúcsenergiaterméléssél. — A komplex vízgazdálkodási hasznosításoknál a vízerőhasznosítás lehetőségét messzemenően figyelembe kell venni. — A vízerőhasznosítás fejlesztési tervét és ezen belül a vízerőművek létesítési sorrendjét úgy kell megállapítani, hogy 1980-ig a vízerőművekkel termelt villamosenergia mennyisége országosan 2 milliárd kWó, megvalósításra javasolt vízerőművek összteljesítménye pedig 500 MW értéket érjen el. — 1980. év végéig megvalósításra figyelembe kell venni a magyar—csehszlovák közös dunai vízerőműrendszert, a II. Tiszai vízlépcsőt, III. Tiszai vízlépcsőt, továbbá a Hemád I. és Rába I. üzemvíz- csatornás vízerőműveket, valamint 1 MW összteljesítményű törpevízerőművet. — A Hermád I. és a Rába I. üzemvízcsatomás vízerőművek, mint a két leggazdaságosabb kisteljesítményű vízerőmű — kisebb tározóval épüljenek — melyek néhányórás napi csúcsüzemet tesznek lehetővé. — Az ország energiarendszerében 1980-ig a szivattyús energiatározók teljesítményét 700 MW-ra kell előirányozni, a növekvő csúcsterhelés fedezetének biztosítására. 2.13 ELMÉLETI VÍZERÖKÉSZLET Az emléleti vízerőkészletet többféle mennyiség jellemzi aszerint, hogy mekkora vízhozamot választunk a számítás alapjául. 584
