Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1965)
II. fejezet Természeti adottságok, országos vízkészlet
fiz a szemléleti mód jelentős területi eltolódást eredményezett öntözésünkben. A főként rizster- mesztésre használt szikes és kötött réti talajokról a csemozjom talajokra helyeződött át az öntözés. Ez azonlban fokozottabb követelményeket támaszt az öntözővíz minőségével szemben. A talaj és a víz kémiai kölcsönhatásából következik az az általános szabály ugyanis, hogy a víz sókoncentrációja nem lőhet nagyobb, mint a talajé. A talajok vízigényét és az öntözővíz minőségével szemben támasztott követelményeket „A talaj és a víz many- nyiségi, minőségi kapcsolata” c. 1:500 000 méretarányú térkép szemlélteti. Az öntözés szempontjából fontos tényező a talaj kötöttségi állapota is. A laza, könnyű mechanikai összetételű, nagy vízáteresztő képességű talajok árasztó, csörgedeztető öntözésre alkalmatlanak. Ilyen talajokon általában esőztető öntözést alkalmazunk. A kötöttebb, nehéz mechanikai összetételű talajokat többnyire árasztással, vagy csörgedeztető, sáros módszerrel öntözzük. Esőztető öntözést alkalmazunk ilyen talajadottságok esetén is, ha kevés a rendelkezésre álló vízmennyiség, vagy ha a terület felszínének nyugtalan volta ezt indokolja. Láptalajaink különleges öntözéstechnikát igényelnek, mely egyrészt a káros vízmennyiségek elvezetését, másrészt a víz pótlását is biztosítja. Szikes talajainkat öntözési szempontból a korlátozott vízbefogadó-, vízáteresztő-képesség jellemzi. Ez a körülmény az öntözés szükségességét fokozza, azonban gazdaságosságát rontja és ezzel korlátot szab szikes talajaink öntözésének. Az időjárási feltételeken kívül a belvizek kialakulásának domborzati és talajtani előfeltételei is vannak. Domborzati előfeltétele a terület mély fekvése, mely a keletkezett felszíni víz elfolyását, a befogadóhoz való eljutását akadályozza meg. A talajtani előfeltétel viszont a talaj korlátozott vízbefogadó, vízáteresztő-képességét az összefüggő pórusrendszer, mely többnyire a talaj genetikai típusától függ. A talaj vízbefogadó, vízáteresztő képessége, s ezek dinamikus változásai ugyanis a felületi víz képződésével közvetlen kapcsolatban vannak. A talaj szelvény abszolút értelemben vett vízbefogadóképességét az összefüggő pórusrendszer mennyisége szabja meg. A vízbefogadó-képesség a beszivárgás során általában csökken. Ez egyrészt annak következtében áll elő, hogy beszivárgás alkalmával a duzzadás a víz befogadására alkalmas gravitációs pórusteret csökkenti, másrészt a természetes szerkezetű talaj a lehulló és beszivárgó csapadék hatására fokozatosan feltöltődik. A talaj pórusviszonyait, a talaj aktuális vízbefogadó, vízáteresztő képességét a talajműveléssel megváltoztathatjuk. A kultúrréteg mélyítése, az altalajlazítás okszerű alkalmazása, nemcsak a nagyobb termésmennyiségek záloga, hanem egyúttal némi védelmet biztosít a felületi vízképződés, a belvíz ellen is. A belvizektől leggyakrabban sújtott szikes területeinken azonban mélyművelést egyáltalán nem alkalmazhatunk. A kis morzsaállandó- ságú réti és szikes talajainkon a víz hatására a szerkezeti elemek könnyen összeomlanak, melynek következtében a művelés, az altalajlazítás kedvező pórusviszonyokat kiváltó hatásai csak ideig-óráig tartanak. Az erózió és a talajvédelem két vonatkozásban kapcsolódik a talajtani problémákhoz. Az eróziót kiváltó felületi vízborítást a talaj mindenkori vízbefogadó képessége szabja meg, a talaj lepusztulás mértéke, valamint a völgyek, patakmedrek fel- iszapoiódásának üteme pedig a talajok erodálha- tóságától függ. Az erózió jelenségeiről jó országos áttekintést nyújt a mellékelt „Talajeróziós viszonyok” című 1:500 000 méretarányú térkép. 2.2 Éghajlat 2.31 Altalanos ismertetés A hőmérsékleti és csapadékadatokon alapuló Köppen-íéle beosztás szerint Magyarország területének legnagyobb részén a mérsékelten meleg egyenletesen csapadékos éghajlat uralkodik. Ali- szov fizikai-genetikai klímabeosztása szerint hazánk északnyugati része a kontinentális jellegű atlanti klímaterülethez, délkeleti része az európai kontinentális klímaterülethez tartozik. A két beosztás egymást jól kiegészítve kijelöli éghajlatunk helyét a Föld éghajlati beosztásában. Hazánk éghajlatát tehát összefoglalóan mérsékelten szárazföldinek minősíthetjük hozzátéve, hogy a kontmentalitás az ország nyugati szélén és a Dunántúlon lényegesen kisebb, mint a Duna—Tisza közén, vagy a Tiszántúlon. 2.211 Ég hajlat kialakító tényezők Éghajlatunk gyakorlatilag alig tér el a földrajzi helyzete által meghatározott közepes mérsékelt jellegtől, mivel a többi éghajlatalakító tényező hatása egymást sokban ellensúlyozza. A földrajzi szélesség hazánk területén alig 3 fokot változik, ezért sem a sugárzásban, sem következményében a hőmérsékletben nincs jelentős különbség az ország északi és déli tájai között. Jóllehet az ország az Adria kivételével valamennyi tengertől félezer kilométernél messzebb van, éghajlatunk kialakításában mégis igen jelentős szerep jut — elsősorban a páraforgalom és a hőmérséklet szabályozásában — a tengereknek is. Különösen télen érvényesül a tengerek (leginkább az Atlanti-óceán Golf-árama és az Adriai-tenger) hideget enyhítő hatása. Nyáron inkább a szárazföldi jelleg jut túlsúlyra, amit csak némiképp enyhít a — nem is minden évben jelentkező — tengeri eredetű, hőcsökkentő és csapadékot hozó nyáreleji monszum. Hazánk területe az Alpok és a Kárpátok alkotta, csaknem teljesen zárt és mély medencében fekszik. Szélviszonyaink, hőmérsékletünk és csapadékviszonyaink — általában egész éghajlatunk — sok sajátosságát okozza medence-helyzetünk: sokszor mintegy tartósítja az itt uralkodó időjárást és kedvez a leszálló légáramlatok kifejlődésének is. A földrajzi szélesség és a földrajzi helyzet meghatározza az ország éghajlatának közös vonásait; 48
