Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1965)
VIII. fejezet. Ivó- és ipari vízellátás
Az üzemek felszíni vízkivételének túlnyomó többsége legnagyobb folyóinkat terheli. Az összes felszíni vízkivétel 49%-a a Dunából, 44%-a a Tiszából történik. A többi vízfolyásra tehát mindössze 7% jut. Az ország távlati frissvíz-beszerzésének 78%-a a villamosenergiaipar, 10%-a a nagy fejlesztés előtt álló vegyipar részére szükséges. A könnyűipar 3,5%, az élelmiszeripar és a kohászat pedig 3—3% arányban részesül a jövőben beszerzendő frissvíz- mennyiségből. 2.232 Üzemi vízfelhasználás A hazai üzemek összes napi vízfelhasználása a tervidőszak végéig mintegy 37,2 millió m3/nap-ra (430 m3/sec) növekszik. Ebből 23,2 millió m3/nap (268 m3/sec) frissvíz-beszerzés, 14 millió m3/nap (162 m3/sec) pedig üzemen belüli vízforgatás. A tervidőszak folyamán a visszaforgatott vízmennyiség, a jelenleginek mintegy 3,5-szörösére emelkedik, ami a jövőbeni vízforgalom 38%-a, a frissvízhűtésű hőerőműveket leszámítva; annak 70%-a. A vízforgatás fokozott mértékű bevezetése elsősorban a vízszegény, illetve a helyi vízkészleteiket jelentős mértékben lekötő területek nagyfogyasztású üzemeiben várható. Ezeken kívül a Duna és a Tisza mentén telepítendő vegyipari üzemekben is tekintélyes vízmennyiség visszaforgatását irányozták elő az iparfejlesztési tervek. A visszaforgatásra kerülő vízmennyiség országos értékéből a villamosenergiaiparra 41%, a vegyiparra 33%, a kohászatra 17%, a többi iparágra pedig együttesen 9% jut. A hőerőművekben a tervezett frissvízhűtésű erőművek belépése következtében a visszaforgatás aránya csökken az 1960. évi állapothoz képest. Az ipari üzemek részére szükséges össz-vízmeny- nyiség túlnyomó többsége (81%-a) hűtési célokat szolgál. A hűtővíz aránya az összes vízfelhasználáshoz a hőerőművekben (95%), valamint a vegyipari üzemekben (72%) lesz a legnagyobb. Az üzemek összes vízfelhasználásának közel 1%-a az üzemi dolgozók, továbbá a készenléti lakótelepek szociális igényednek kielégítésére szükséges. Az üzemi dolgozókra és a lakótelepek lakóira jutó napi 130, illetve 160 liter átlagos fejadagból a megnövekedett igények maradéktalanul kielégíthetők. 2.233 Víztárolás Az üzemek ivó- és ipari vizének tárolására szükséges medencék és víztornyok össztérfogata mintegy 590 000 m3-re becsülhető, amelynek 65%-a alacsony-, 35%-a pedig magasszintű létesítményekben fog rendelkezésre állni. A tározó-, illetve hűtőtavak hasznos térfogata 9,13 millió m3 lesz. Ennek 85%-a a hőerőművekhez tartozik. 2.234 Költségek A fenti, vízgazdálkodási igényeket kielégítő ipar- fejlesztés vízügyi beruházásainak becsült költsége minftegy 8 345 millió forint. Az ipari vízellátás fejlesztésének összefoglaló adatait a fejezet végén lévő 5. és 6. mellékletek tartalmazzák. 2.24 az ipari vízellátás fejlesztése AZ ELSŐ FEJLESZTÉSI IDŐSZAKBAN 2.241 Az ipari vízellátás fejlesztése a Duna vízgyűjtőjén A távlati tervek jelentős mérvű iparfejlesztést irányoznak elő a Duna vízgyűjtőjén is. A meglévő iparvidékek fejlesztése mellett új iparvidékek kialakulása várható és pedig elsősorban a Duna mentén, ahol a kedvező vízellátási adottságok a nagy- ai’ányú iparfejlesztésre lehetőséget nyújtanak. A dunántúli középhegységben, mely hazánknak ásványi kincsekben egyik leggazdagabb területe, a vízhiány erősen gátolja az ipar fejlesztését. Erre a területre tehát csak kisebb vízigényű üzemek telepítését lehetett előirányozni. Az itteni üzemeknek fokozottabb mértékben kell a vízfelhasználás csökkentését célzó eljárásokat alkalmazni ok. A kormány ipartelepítési politikája fel kívánja számolni az iparnak a fővárosba való túlzott mértékű összpontosulását. Ennek megfelelően új nagy üzemeket a fővárosba nem fognak telepíteni. A távlati tervek Budapest területén egyes meglévő nagyüzemek rekonstrukcióján és fejlesztésén felül elsősorban a különleges szakképzettséget igénylő gyógyszeripar, valamint a finommechanikai és elektronikus műszeripar jelentős fejlesztését irányozzák elő. Az iparfejlesztés során rohaímosan növekvő energiaigény, valamint az új iparvidékek energiaellátása a hőerőműhálózat további bővítését teszi szükségessége. A távlati tervek szerint a Duna mentén 1980-ig 3 frissvízhűtésű hőerőmű épül és a tervidőszak első éveiben üzembe lépett a hűtőtavas Oroszlányi Hőerőmű is. A vegyipar észak-dunántúli és Várpalota térségében levő üzemeinek fejlesztése mellett Baja és Százhalombatta környékén új vegyi kombinátok épülnek. A nagy energiaigényű vegyi üzemek telepítése és bővítése a villamosenergiaipar fejlesztésével összhangban történik. Az élelmiszeriparral kapcsolatosan a távlati terv részben a meglévő ipartelepek korszerűsítését és bővítését, részben új üzemek telepítését (Komárom, Kapuvár, Kiskörös, Sárvár, Zalaegerszeg, Győr stb.) irányozza elő. A papír- és cellulózeipar nagyobbarányú fejlesztésére Dunaújvárosban, valamint Baja és Mosonmagyaróvár térségében kerül sor. Könnyűipari üzemek főleg a városokba és a jelentősebb nagyközségekbe (Győr, Kalocsa, Mohács, Szekszárd, Dombóvár stb.) települnek. Az építőanyagipart Nyergesújfalu térségében, var- lamint Vácott (Dunai Cement- és Mészmű) fogják jelentős mértékben fejleszteni. A kis vízigényű gépipari üzemek telepítésére a Duna vízgyűjtőnek szinte valamennyi városában és nagyközségében sor kerül. Nagyobb gépipari üzemek előreláthatólag Székesfehérvár és Győr városokban létesülnek. A meglévő és tervezett üzemek napi frissvízigénye a tervidőszak végén mintegy 12,1 millió m3 (140 m3/sec) lesz, ami az országos érték 52,1%-a. A frissvíz-beszerzés 17%-a a fővárosi, 83%-a pedig a vidéki üzemekre esik. 486
