Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1965)
VIII. fejezet. Ivó- és ipari vízellátás
szállító- és mosóvízszükséglet, továbbá a gyártmányok előállításához szükséges vízmennyiség. Az üzemek és intézmények összes vízfelhasználásának mintegy 2%-a háztartási jellegű célokra szolgál. Az üzemi dolgozók, továbbá a készenléti lakótelepek szociális igényeinek kielégítésére felhasznált vízmennyiség napi 161 000 m3. Az üzemi dolgozók részére biztosított 131 000 m3/'nap vízmennyiség túlnyomó részben a. munkás- fürdők és mosdók, kisebb részben az üzemi konyhák, bölcsődék és egyéb szociális létesítmények vízellátására szükséges. 1.233 Víztárolás Az üzemek medencéi, víztornyai többnyire üzembiztonsági és tűzvédelmi, a tározótavak egyben hűtési célokat is szolgálnak. Az ipari víz tárolása többnyire alacsonyszíntű, nyílt medencékben, történik. A kis térfogatú víztornyok és magaslati medencék elsősorban az üzemi ivóvízellátás berendezései. A hazai üzemek, intézmények medencéinek és víztornyainak együttes hasznos tárolótérfogata 420 000 m3, a napi maximális víztermelés 9%-a. E térfogat 25%-át magasszintű, 65%-át alacsony- szintű létesítmények képviselik. A víztornyok együttes térfogata mintegy 41 000 m3, melynek csaknem a fele közlekedési üzemek vízellátását szolgálja. A tározótavak 3,39 millió m3 összes hasznos térfogatának közel kétharmada erőművek mellett létesült. Az ipari vízellátás 1960. évi összesített adatait a fejezet végén levő 2. melléklet tartalmazza. 1.24 AZ IPARI VÍZELLÁTÁS 1960. ÉVI HELYZETÉNEK ISMERTETÉSE 1.241 Ipari vízellátás a Duna vízgyűjtőjén A Duna vízgyűjtőjében az üzemek és az ipartelepek együttes frissvíz-beszerzése 1960-ban kereken napi 2,5 millió m3 (28,6 m3/sec) volt, ami az országos érték 54%-a. A terület legjelentősebb ipari központjai: Budapest, a tata—dorogi és a közép-dunántúli iparvidék, továbbá Győr és Székesfehérvár térsége. Ezekre a dönftően nehézipari üzemekkel telepített iparvidékekre és városokra a terület összes frissvíz-b eszer- zésének mintegy 92%-a jut. A frissvíz-beszerzés többi része főként a városok gép- és könnyűipari üzemei, valamint a községekbe telepített élelmi- szeripari (cukor, konzerv) üzemek között oszlik meg. A naponta igénybevett frissvíz-beszerzés megoszlása 1960. évben a következő: Felszíni víziből beszerezve 67,5% Talajvízből beszerezve 6,0% Rétegvízből beszerezve 6,5% Egyéb felszín alatti vízből beszerezve 5,5% Saját vízbeszerzés összesen 85,5% Vásárolt víz összesen 14,5% 100,0% A Duna vízgyűjtőjén felszíná vízkészletből kitermelt vízmennyiségből napi 20 000 m3-t a Pécsi Hőerőmű vízellátására a Dráva vízgyűjtőjére vezetnek át. A nagy vízigényű ipari üzemek általában a Duna és mellékfolyói mentén települtek. Így ezek felszíni vízből fedezik vízszükségletüket. A Balatontól északra elterülő karsztvidék, továbbá a tatai medence üzemei zömmel karsztvízből, a Dunántúl sík területeire, továbbá a Pest és Bács megyébe telepített üzemek mélységi vízből elégítik ki frissvíz-igényüket. A felszíni VLzbsszsrzás 80%-a a Dunát, 20%-a a mellékfolyókat (Rába, Sió stb.), illetve a Balatont terheli. A Duna vízgyűjtőjének üzemei mintegy na,pi 1,8 millió m3 (21,6 m3/sec) mennyiségű vizet forgatnak vissza. A visszaforgatás mértéke a terület átlagában kisebb, mint a Tisza vízgyűjtőjén. Ennek oka elsősorban az, hogy igen sok nagy vizfogyasztású üzem, — főként a Duna meliékiek — csak frissvizet használnak. A vízszegóny területek ipari üzemeiben már nagyobb jelentőségű a vízforgatás, a lehetőségek azonban itt sincsenek teljes mértékben kihasználva. A területen a napi vízfelhasználás ösz- szesen 4,3 millió m3 (50,2 m3/sec), melynek 99%-a üzemi, (ezenibelül 72% hűtési) célokra szolgál. Az üzemek saját ivóvíztermelésükiből, illetve vásárolt vízből 555 000 üzemi dolgozónak, továbbá a készem léti lakótelepek 58 000 lakosának a vízellátását biztosítják. Az ipari vízellátásban mintegy 96 000 m3/nap nagyságrendű vízhiány mutatható ki, melynek 1/3-a vízszegény területek üzemeiben jelentkezik. A vízhiánnyal küzdő üzemek tekintélyes részében azonban a vízellátóberendezések kiépítetlensége okozza a vízellátási zavarokat. 1.242 Ipari vízellátás a Dráva vízgyűjtőjén A vízgyűjtő üzemeink együttes frissvíz-igénye 1960-ban 54 300 m3 (0,6 m3/sec) volt. Ebből 34 300 m3-t a terület vízkészletéből, 20 000 m3-t pedig a Dunából szereztek be. A Dráva vízgyűjtője vízben szegény terület, ahol vízigényéé ipari üzemek csak a két főfolyó (Dráva, Mura) mentén telepíthetők. Gyakorlatilag azonban mind ez ideig nem került sor a két folyó jelentős vízkészletének hasznosítására, mivel mindkettő határfolyó. A területen — jellegének megfelelően — elsősorban kisvízigényű könnyű- és élelmiszeripari üzemek települtek, melyeknek a vízigénye a zalai olajvidék kitermelő üzemeinek igényeivel együtt — a korlátolt helyi vízkészletből kielégíthető. Kivétel ez alól a Pécsi Hőerőmű, mely a szükséges friss- viz-mennyiséget a Dunából kénytelen beszerezni. A Dráva vízgyűjtőjére telepített ipari üzemek frissvíz-beszerzésének megoszlása a következő: Felszíni vízből beszerezve 15,0% Talajvízből beszerezve 20,0% Mélységi vízből beszerezve 14,5 % Yásárolt vízből beszerezve 13,5% A terület saját vízkészletéből beszerezve 63,0% Idegen vízgyűjtőterületről beszerezve 37,0% összesen: 100,0% 472
