Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1965)
VIII. fejezet. Ivó- és ipari vízellátás
15. táblázat Magaslati tárolótér Vízmű nagysága aránya az összes tárolótérfogathoz aránya a napi víztermeléshez 1 ellátott főre jutó tárolótér 1000 m* % % liter Fővárosi Vízművek 147,8 62 23 87 Központi vízművek 74,6 31 20 58 Törpevízművek 8,7 4 34 32 Egyéb vízművek 7,3 3 40 55 Vízművek összesen: 238,4 100 22 70 ségénél is, aíhol — elsősorban a síkvidéki települések esetében — a szükséges tárolótérfogat hiánya komoly vízellátási zavarok előidézőjévé vált. A jövő feladata meglévő vízmüveink tárolótérfogar tát a szükséghez miérten megnövelni, az új vízművek számára, pedig — a korszerű követelményeknek megfelelően — 25—50%-os tárolótérfogatot biztosítani. Néhány jelentősebb hazai és külföldi városi vízmű idevonatkozó adatait — az utóbbiakét összehasonlítás céljából — a következő összeállításban közöljük: 16. táblázat Vízmű Magaslati tárolótér 1 ellátott főre jutó tárolótér nagysága aránya a napi víztermeléshez m3 % liter 1 2 3 4 Debrecen 1 100 3,7 14 Miskolc 7 800 22,2 75 Szeged 1 500 7,5 23 Dunaújváros 3 200 28,0 118 Eger 600 8,9 19 Győr 600 3,5 10 Kaposvár 1 000 15,4 30 Kecskemét 1 200 15,0 34 Komló 1 500 17,7 61 Sopron 1 600 25,4 45 Székesfehérvár 900 8,3 20 Szolnok 600 4,3 16 Szombathely 1 250 12,5 35 Tatabánya 4 260 29,0 100 Antwerpen 36 000 23,0 140 Bern 40 000 38,0 250 Bécs 580 000 127,0 360 Koppenhága 132 000 50,0 110 München 175 000 48,0 170 Párizs 740 000 67,0 80 Stockholm 77 000 20,0 95 A fenti adatok alapján megállapítható, hogy városi vízmüveink zömében a tárolótérfogat-arány az országos átlag (22%) alatt van. Különösen síkvidéki városaink (Debrecen, Szeged, Győr, Szolnok) vízmüveinek a helyzete súlyos ebből a szempontból, míg a tárolómedencék létesítésére alkalmasabb dombvidéki városainkban, továbbá a szocialista városokban már valamivel kedvezőbb a helyzet. Mindez arra mutat, hogy a vízművek bővítésekor nem elegendő csupán a termelőkapacitást, valamint a csőhálózatot fejleszteni, szükség van a tárolóberendezések megfelelő mértékű növelésére is. 1.212 Közkutas vízellátás Hazánk vízbeszerzés szempontjából kedvező hidrogeológiai adottságokkal rendelkezik. Az ország területének túlnyomó része alkalmas ásott, illetve fúrt kutak létesítésére, amit az eddig létesített kutak nagy száma is bizonyít. 1960-ban az ásott kutak száma mintegy 1 millió, a megfelelő fúrt kutaké 8000 db volt. 1918-ban 3040, 1937-ben kb. 6000 db mélyfúrású kutat tartott nyilván a Földtani Intézet. A jó és elfogadható ivóvizet szolgáltató belterületi ásott kutak száma 10 000-re becsülhető, melynek 70%-a közkút, 30%-a pedig maigánkút. Az egészségügyi szempontból megfelelő 8000 db fúrt kútból 1960-ban mintegy 5000 db közkútként szolgálta a lakosság ivóvízellátását. Kedvező hidrogeológiai adottságaink azáltal, hogy nagyszámú magán- és közkút létesítésére nyújtottak lehetőséget, egyben a közműves vízellátás elmaradottságát is elősegítették. A múltban ugyanis a vízellátás fejlesztése során a viszonylag kisebb beruházási költséget igénylő köz- kúthálózat-bővítést előnyben részesítették a költségesebb közmű jellegű vízellátóberendezések létesítésével szemben. Az ország területének nagy része kis mélységű fúrt és ásott kutakból volt ellátható, így a közművesítés igénye különösem az Alföldön nem lépett fel oly sürgetően, mint a vízszegényebb országokban. Ezzel magyarázható, hogy alföldi városaink és nagyközségeink nagy részében még ma is a íközkutak képezik a vízellátás bázisát. Békéscsabán a lakosság 46%-át, Gyulán 52%-át, Hajdúszoboszlón 69%-át, Kiskunfélegyházán 45%-át. Nyíregyházán 63%-át közkutaik látják el ivóvízzel. A nyilvántartott ásott és fúrt közkutak 1960-ban kb. 2,1 millió fő vízellátását biztosították, ami az ország összlakosságát tekintve 21%-nak felelt meg. Az ellátott lakosság 70%-a fúrt, 30%-a pedig ásott közkutakról hordta a vizet. Ugyanekkor 4,3 millió 460
