Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1965)
VIII. fejezet. Ivó- és ipari vízellátás
a központi vízművek által termelt vizet elsősorban a lakosság igényeinek kielégítésére kell fordítani. Az ipari vízelvonásra vonatkozó 1960. évi tájékoztató adatokat a 10. táblázat foglalja össze. Ezien táblázatban az üzemek részére kiszolgáltatott vízelvonást tüntettük fel, amely magában foglalja az üzemek területén az ivó- és fürdővizet is. Az üzemi és intézményi vízelvonás együttes értéke hazánkban a napi víztermelés mintegy 55%-a, Ugyanez néhány külföldi városban és államban a következő: Amsterdam 35% Koppenhága 40% Antwerpen 40% Stockholm 79% Bécs 40% Zürich 8% Chicago 44% Csehszlovákia 38% Német Demokratikus Köztársaság 48% Franciaország 29% Német Szövetségi Köztársaság 49% Hollandia 29% Észak-Amerikai Egyesült Ä11. 41% Az egy ellátott főre jutó napi átlagos — ipari és intézményi célra hasznosított vízmennyiséggel együtt figyelembe vett — „bruttó” vízfogyasztás (fejadag), továbbá az ipari és intézményi célra hasznosított vízmennyiséggel csökkentett „nettó” vízfogyasztás (fejadag) néhány hazai és külföldi adatát az alábbiakban közöljük: 11. táblázat Vízmű Bruttó fogyasztás (fejadag) lit/fő/nap Nettó fogyasztás (fejadag) lit/fő/nap Fővárosi Vízművek 300 120 Központi vízművek 234 100 Törpevízművek 75 44 Egyéb vízművek 77 48 Magyarország 240 110 Csehszlovákia 168 104 Hollandia 120 85 Német Demokratikus Köztársaság 172 90 Német Szövetségi Köztársaság 196 91 Brüsszel 100 24 Istamíbul 120 64 Párizs 472 305 Vízfogyasztási fejadag szempontjából városaink közül kétségtelenül az új szocialista városok állnak az élen, melyekben a zömmel fürdőszobás, központi fűtéses lakások nagyobb fogyasztásának figyelembevételével épülték ki a vízművek. Hazai kiugró nettó fejadag értékek: Dunaújváros 160 lit/fő/nap Kazincbarcika 190 ff Komárom 160 ff Komló 150 ff Oroszlány 310 ff Veszprém 150 ff A vízművek által szolgáltatott vízmennyiség 92 %-át 1960-ban gépi emeléssel kellett kitermelni, míg 8% gravitációsan (források), illetve pozitív kutak saját nyomásával (körzeti vízművek) jutott a fogyasztókhoz. A gépi víziemelés villamosenergia felhasználása 1960-ban 113,2 millió kWó volt. 1 m3 gépi úton termelt víz tehát átlagosan 0,38 kWó elektromos energiát igényelt. A fajlagos áramfelhasználást lényegesen befolyásolják a hidrogeológiai, valamint a domborzati viszonyok, továbbá a települések és a víztermelő telepek közötti szállítási távolságok. Ennek megfelelően a településenkénti fajlagos energiafelhasználás az országos átlagértékhez képest igen nagy szórást mutat. Az alábbiakban néhány hazai és külföldi városi vízmű fajlagos villamosenergia felhasználását közöljük: Budapest 0,26 kWó/m3 Pécs 0,90 „ Miskolc 0,30 „ Szeged 0,23 „ Dunaújváros 0,75 „ Székesfehérvár 0,38 „ Veszprém 0,39 Amsterdam 0,12 „ Bern 0,43 „ Koppenhága 0,16 „ Párizs 0,40 „ Stockholm 0,33 „ Zürich 0,50 ,, Chicago 0,30 „ 1.2115 CSŐHÁLÓZAT, HÁLÓZATI VESZTESEGEK HÁZIBEKÖTÉSEK A hazai központi vízellátó berendezések vízvezetéki nyomócsőhálózatának hossza 1960-ban 7470 km volt. A hálózat hosszának, valamint az egy ellátott főre eső fajlagos csőhossznak vízműtípusonkénti értékeit a következő táblázat foglalja össze. 12. táblázat Vízmű Csőhálózat 1 ellátott főre jutó csőhossz hossza aránya az összes hosz- hoz km % fm/fő Fővárosi Vízművek 2 450 33 1,5 Központi vízművek 3 260 43 2,5 Törpevízművek 790 11 2,9 Egyéb vízművek 970 13 3,1 Vízművek összesen: 7 470 100 2,1 A fajlagos csőhossz az egyes területek, országok ellátottsági fokát jellemző mutató. Minél nagyabb a fajlagos csőhossz értéke, annál több, viszonylag ritkább beépítésű településre, illetve településrészre terjednek ki a csőhálózatok, ami természetszerűleg magasabb színvonalú ellátottságra utal. A regionális vízművek településeket összekötő vezeték kei is növelik a fajlagos csőhosszat. 458
