Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1965)
VIII. fejezet. Ivó- és ipari vízellátás
VIII. FEJEZET Ivó- és ipari vízellátás 1. BEVEZETÉS 1.1 A témakör ismertetése A fejezet a lakosság ivóvízellátásával, továbbá az ipari üzemek vízellátásával foglalkozik. Ivóvízellátás Az ivóvízellátás feladata a lakosság természetes szükségleteit közvetlenül kielégítő háztartási (ivás, főzés, tisztálkodás céljait szolgáló) víz biztosítása. Az ivóvízellátás hazánkban kialakult főbb módozatai és a tárgyalás során használt fontosabb definíciók a következők: Regionális vízmű: Nagyobb terület, több település, vagy ipartelep ellátására szolgáló vízellátási rendszer, mely egy vagy több víztermelő helyről közös csőhálózaton keresztül továbbítja a vizet a fogyasztókhoz. Központi (városi, községi), vízmű: Egy település sűrűn lakott teljes belső területére kiterjedő, vagy kiterjeszthető vízellátási rendszer, mely a csőhálózathoz lakások kapcsolását teszi lehetővé és a tűzoltáshoz megkívánt nyomást, valamint a víz tárolását biztosítja. Törpevízmű: Főleg falusi településeken létesített közcélú vízmű, mely a település sűrűn lakott teljes belterületére kiterjed, vagy kiterjedhet és a vízellátást túlnyomóan közterületen lévő közkifolyókon keresztül biztosítja. Intézményi, lakótelepi vízmű (kisvízmű): Meghatározott intézményt (állami gazdaság, gépállomás, kórház, üdülő, iskola, laktanya stb), az esetleg hozzátartozó lakótelepet, valamint önálló lakótelepet ivóvízzel kiszolgáló vízellátó rendszer. Körzeti vízmű: A település teljes belső területének csak egy részét ellátó vízszolgáltató mű, mely pozitív fúrt kutakból, vagy forrásokból, azok természetes nyomásával csőhálózaton keresztül juttatja el a vizet a fagyasztókhoz. Közműves vízellátáson a regionális, központi, törpe, intézményi és lakótelepi, valamint a körzeti vízművekről történő vízellátást értjük. Közkutas vízellátás: Egy település különböző alkalmas pontjain, közterületen létesített fúrt, vagy ásott kutak rendszere, melynél a vízvétel kútra járással történik. A vízmű termelési kapacitásán a vízszolgáltató létesítményekből (kutak, források, tavak stb.) a rendelkezésire álló gépi berendezések által naponként kivehető legnagyobb vízmennyiséget értjük. A vízmű szolgáltató képességén a létesítményekből kivehető legnagyobb vízmennyiséget kell érteni. Közművel ellátott lakosszám a vízvezetéki csőhálózattal behálózott területen élő lakosság létszáma. Közművesítés mutatója: közműves vízellátásban részesülők és az összes lakosság aránya. Ivóvízzel ellátott lakosszám a közműves ellátáson túlmenően a csőhálózatra szerelt közkifolyók és a közkutak kb. 200 m-es környezetében élő lakosság számát is jelenti. A talajvízdúsítás feladata a víztermelés során kiemelt talajvízkészlet felszíni vízkészlet felhasználásával történő mesterséges pótlása. Ipari vízellátás Az ipari vízellátás feladata, a termelés technológiai folyamataihoz és az üzem rendeltetésszerű működéséhez szükséges víz biztosítása. Az ipari víz beszerezhető saját víztermelőberendezésekből (üzemi víztermelés), valamint közüzemi ivó- és ipari vízművektől, illetve más iparvállalatok hálózatáról (vásárolt vízmennyiség). A frissvíz-felhasználás és az újból felhasznált, forgatott vízmennyiség együttesen az üzem teljes vízfelhasználását adja meg. Azokkal a kisipari és szolgáltató üzemekkel (vendéglátóipar, sütőüzemek, tejüzemek, szikvízüzemek stb), amelyek kizárólag ivóvízminőségű üzemvizet használnak fel és azt városi (községi) vízművektől szerzik be, a továbbiakban az ivóvízellátás keretében foglalkozunk. 1.2 Az ivó- és ipari vízellátás múltja és jelene 1.21 AZ IVÓVÍZELLÁTÁS LÉLEKSZAM és ellátottsági Általános adatai A Központi Statisztikai Hivatal népszámlálási adatai szerint Magyarország 1960. évi összes lakos- száma 9 976 530 fő volt, melynek 88%-a belterületen, 12%-a pedig külterületen élt. Az ország összes lakosságának 40%-a városi, 60%-a pedig községi lakos volt. A 3273 település közül 635-nek volt közműves jellegű vízellátó berendezése, tehát településeink 19%-a kisebb-nagyobb mértékben közművesített volt, míg azok 81%-ában köz- és magánkutakból 453
