Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1965)

II. fejezet Természeti adottságok, országos vízkészlet

A terület szerinti tárgyalás fő formája a táj és a körzet szerinti tárgyalásmód, továbbá az izometri- kus térképi ábrázolás. A táj valamennyi természeti adottság (az éghajlati, földtani, növénytani stb. adottságok), továbbá az emberi tevékenység (a táj­alkotó tényezők) meghatározott együttese. A kör­zet valamilyen szempontból pl. egy-egy kiválasz­tott természeti adottság, vagy tényező szempontjá­ból, egységként kezelhető terület. Az izometrikus ábrázolás egy-egy kiválasztott tényező területi vál­tozásait jellemzi számszerűen. 1.13 A TERMÉSZETI ADOTTSÁGOK JÖVŐBELI ALAKULÁSA A természeti adottságok számbavétele lényegé­ben az utóbbi néhány évtized adatgyűjtésén alapul. Távlati terv készítésekor figyelemmel kell lenni arra a tényre, hogy adataink nem korlátlanul ér­vényesek a jövőre. A természeti adottságok — és ezek közt maga a vízkészlet — ugyanis részint ter­mészeti okok, részint az emberi tevékenység követ­keztében változnak. A természeti okokból eredő változások zöme lassú, csak évszázadok, sőt évezredek múltán: je­lentkezik észrevehetően. Ilyenek az éghajlatválto­zások, a szárazföld magassági változásai, hegykép­ződések, kőzetátalakulások, növény- és állatfajok kihalása, vagy elterjedése. Vannak azonban rövi- debb idő alatt bekövetkező változások is pl. suva- dás, rogyás, mállás, hegyomlás, földrengés okozta elmozdulás és elsősorban az erózió. A lassú változások közül a vízgazdálkodás szem­pontjából az éghajlatváltozások alapvetőek, mert a vízkészlet jövőbeli alakulása ezek szoros függvénye. A Föld valamely körzetének éghajlatát elsősorban a Nap körüli pálya síkjához és a forgástengelyhez viszo­nyított helyzete és ebből eredő sugárzási viszonyok szabják meg. A Föld, mint égitest dinamikus egyen­súlyi helyzetben van, forgástengelyének a Naphoz vi­szonyított helyzete és a Nap körüli pályájának főbb adatai bizonyos alaphelyzetek körül periodikusan inga­doznak. Az ingadozás fő oka a Föld nem pontosan gömb volta, ami a Nap és a szomszédos bolygók vo­natkozásában időszakosan változó mértékű kitérítő ha­tásokra vezet és pl. a Föld forgástengelyét a Naphoz, helyesebben a Nap körüli pályához viszonyítva átla­gosan 23° tágasságú kúppalást menti ingadozásra kényszeríti. Az éghajlatváltozások legszembetűnőbb és geológiai feltárásokkal is határozottan követhető folya­mata az eljegesedés: a sarkvidéki jégtakaró periodikus előnyomulása és visszahúzódása. Európa északi részét az utolsó 600 ezer év folyamán 9 alkalommal borította el 1—3 km vastagságú jégtakaró. A legutóbbi és leg­nagyobb eljegesedés mintegy 20 ezer éve zajlott le. A különböző erősségű és általában több 10 ezer éves periódusú erőhatások eredőjeként kialakuló pályaele­meket és az ezeknek megfelelő sugárzási viszonyokat csillagászati számításokkal ma már a Föld bármely körzetére elvileg tetszőlegesen hosszú időre vissza­menőleg és előzetesen is ki lehet számítani. A csilla­gászati számításokon alapuló éghajlatelőrejelzést azon­ban nagymértékben megnehezíti, hogy az éghajlatvál­tozások alakulását részleteiben számos más, részben földi eredetű tényező is befolyásolja (a szárazföldek és tengerek kiterjedésének változása, a szárazföldek hatása a légkörzésre, a domborzati, földtani, növény­zeti stb. adottságok változása). Az évezredes éghajlati változásokon belül vannak azonban olyan néhány éves, vagy évtizedes ingadozá­sok is, amelyeket a vízgazdálkodási távlati tervezés­ben sem szabad már figyelmen kívül hagyni. Ezeket adataink részben tükrözik is, részben azonban még csak a kutatás fokán áll megismerésük. Az emberi tevékenység okozta mennyiségi és mi­nőségi változások részben az ilyen célból végzett beavatkozások eredményei (tározók építése, talaj­vízdúsítás, az erdőgazdálkodási módok megváltoz­tatása, vízátvezetések idegen vízrendszerből stb.), részben más célú munkálatok járulékos következ­ményei (a talajművelésben, a mezőgazdasági ter­melési viszonyokban, a bányaművelésben beálló változások, ipartelepek szennyvizének bevezetése a vízfolyásokba). Külön kell kiemelni a felszínalatti vizek kitermelésének hatását, amely általában ezek szintjének süllyedésére, illetve nyomásuk csökkené­sére vezet; ha pedig a vízelvonás a sztatikus kész­letekre is kiterjed, ezt a források elapadása, a te­rület kiszáradása, növényzetének elpusztulása, sőt a terület eMvatagosodása is követheti. Említésre méltóak végül még azok a beavatkozási lehetőségek is, amelyeknek belátható időn belül felte­hetően nem lesz szélesebb körű jelentősége Magyar- ország vízgazdálkodásában, a tárggyal azonban kap­csolatosak és elsősorban is a száraz éghajlatú terüle­tek országainak megsegítésére irányuló nemzetközi tevékenységnek már ma is súlyponti kérdései. Ilyenek a hasznos édesvízkészlet növelése a tengervíz sótala- nítása útján, a csapadék növelése mesterséges esőkel­téssel, a vízfelületek és a növényzettel borított talaj- felszín párolgásának csökkentése vegyszerek alkalma­zásával, a vízi mikro-élőlények bevonása a táplál­kozásba stb. Az 1980. évi és a távlati vízmérlegek össze­állítása szempontjából közvetlenül is jelentős té­nyezőknek a hasznosítható vízikészletekre gyakorolt hatásáról a XVII. ..Országos Vízmérleg” c. fejezet­ben található részletesebb értékelés. 1.14 A FEJEZET SZERKEZETE A fejezet a hidrológiának és a kapcsolódó szak- tudományoknak a természeti adottságok megisme­résében elért eredményeit olyan részletességgel és olyan módon ismerteti, ahogy az a vízgazdálkodás fejlesztésének fő vonásait meghatározó Keretterv számára — a terv készítése előtt és közben — szükségesnek mutatkozott. Az adatanyag a konkrét műszaki tervezéshez is felhasználható, jóllehet arra a célra sok felesleges ismeretet is tartalmaz, más vonatkozásokban viszont nem elég részletes. Az egyes vízgazdálkodási egységek konkrét műszaki tervezéseihez a vízgazdálkodási egység természeti adottságainak további, behatóbb feltárása nem nél­külözhető. Az eddigi kutatómunka, a legfontosabb szakiro­36

Next

/
Oldalképek
Tartalom