Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1965)

VI. fejezet. Öntözés

Egyetemeken folytak. Ezek összeha'ng olását 1960. évtől a VITUKI végzi, és az eredményeket évenként összefoglaló kiadványban rögzíti.

2.112 Az öntözővíz és a talaj kölcsönhatása

Az öntözés fejlesztési alapelveinek kialakítása sokrétű tudományos vizsgálat alapján lehetséges. Ezek közül — különös időszerűsége folytán — egy kérdéscsoportot emelünk ki.

Az öntözővíz és talaj kölcsönhatását két alapvető csoportra bonthatjuk:

a) Az öntözővíz közvetlen hatása a talaj tulajdonságaira, mely szerint az öntözés biztosítja a növény életéhez optimálisan szükséges vízmennyiséget.

b) Az öntözővíz közvetett hatása azon fizikai, fizikokémiai, kémiai és biológiai folyamatokon keresztül nyilvánul meg, melyek az öntözés következtében fellép» levegő, víz és sóforgalom megváltozásának eredményeképpen mutatkoznak, melyek együttes hatása végső eredményként a talaj termékenységét is befolyásolhatja, megváltoztathatja.

Az öntözővíz minőségi követelményei szempontjából a közvetett hatások közül alapvetően figyelemreméltó az öntözésnek a talaj szikesedési viszonyaira gyakorolt hatása. Kedvező körülmények között ugyanis az öntözés a közvetlen hatáson kívül, a talaj sóforgalmát megváltoztatva előidézheti a talaj oldható sókészletének csökkenését, megindíthat egy elszíktelenedési folyamatot. Gyakori azonban az előbbivel ellentétes folyamat is, amikor a nagy sótartalmú vagy szikes vizekkel történő öntözés hatására nem szikes talajok további szike- sedése figyelhető meg.

A vizek öntözésre való felhasználásánál tehát figyelembe kell venni mind a vizek kémiai sajátságait, majd az öntözendő talaj tulajdonságait. Az öntözést befolyásoló talajtani tényezők közül a következő főbb tényezőket kell kiemelnünk:

a) A talaj genetikus típusa.

b) A talaj mechanikai összetétele.

c) A vízzáró réteg jelenléte és felszíntől való távolsága.

d) A talajvízszint mélysége.

e) A talaj kicserélhető Na ionjainak mennyisége

f) A talaj oldható sókészlete.

g) A talaj szódatartalma.

Az öntözővíz megengedhető maximális sótartalma alapvetően függ a talaj sóforgalmának jellegétől, melyet a talaj mechanikai összetétele, a talajvízszánt mélysége, a vízzáróréteg jelenléte és annak mélysége, valamint a talaj eredeti sótartalma szab mieg.

Az öntözővíz megengedhető maximális Na százalékánál figyelembe kell vennünk mind az előzőekben felsorolt tényezőket (mechanikai összetétel, talajvízszint mélység, vízzáró réteg) mind a szike- sedés mértékét kifejező kicserélhető Na ionok mennyiségét, az öntözővíz sókoncentrációját és az oldott sók kémiai összetételét, az anionok milyenségének megfelelően.

Nem megfelelő kémiai összetételű öntözővíz esetén bizonyos körülmények között lehetőség nyílik

az öntözővizek javítására. A javításnak jelenleg két módja ismeretes:

a) A kis sótartalmú, de sok Na sót és esetleg szódát is tartalmazó vizek javítása, közvetlenül az öntözendő táblára való adagolás előtt, kémiai javítóanyaggal (gipsz-szel vagy más káldumtartalmú anyaggal).

b) A nagy sótartalmú vizek javítása, hígítással, azaz megfelelő arányban való keveréssel kis sótartalmú alacsony Na %-ú vízzel. Ez utóbbi eljárás főleg kétéltű csatornák, holtágaik vizének javítására alkalmas.

A fenti tényezőiket figyelembevéve, az öntözővizek felhasználhatóságának alábbi csoportosítását alkalmazhatjuk:

Minden esetben használható az öntözővíz akkor, ha az összes sótartalma 800 mg/lit-nél kisebb, a víz típusának megfelelően Na%-a 35—40—45 és szódában kifejezett fenoltalein lúgossága 10 mg,ültnél kevesebb.

Egyes talajféleségeknél használható a víz öntözésre akkor, ha száraz maradéka 500—1000 mg/lit között van. A megengedhető sótartalomnál figyelembe kell venni a talaj vízgazdálkodási, sajátságait, drénviszonyait, a talajvíz mélységét. Ezért e csoporton belül három alcsoportot különböztetünk meg:

a) 500—650 mg/lit összes sótartalmú és a víz típusától függően 35—40—45 Na%-ú. 10 mg/lit-nél kisebb fenolftalein lúgosságot mutató víz használható mély talajvízű, jó vízgazdálkodású, vályog összetételű, nem szikes talajoknál.

b) 650—800 mg/lit sótartalmú, 35—40 NA%-ú, 10 mg/lit szódalúgosságú víz használható abban az esetben, ha a talaj mechanikai összetétele vályog, drénviszonyai igen jók vagy mély talajvízű, jó vízvezető képességű, homokos vályog mechanikai ösz- szetételű, nem szikes talaj óiknál.

c) 800—1000 mg/lit sótartalmú és a víz típusától függően 35—40—45 Na%-ú, 10 mg/lit szóda lú- gosságú öntözővíz használható igen laza, nagy vízvezető képesiségű, rossz víztartó képességű homoktalajok esetében, ha a talaj nem szikes és a talajvíz mélyen van.

Szikes talajoknál legelő-öntözésre használható akkor, ha a víz sótartalma és szikesedési hányadosa az előbb megengedett határértéknél nagyobb s a területen talajjavítást nem végeztek és nem is cél végezni. E csoporton belül két alcsoportot különböztetünk meg:

a) 650—800 mg/lit sótartalmú és a víz típusától függően 30—65, ill. 40—75 Na%-ú és 10—50 mg/lit szódalúgosságot tartalmazó öntözővíz nehezebb ösz- szetételű szikes legelőként való hasznosítása.

b) 1000 mg/lit-nél nagyobb sótartalmú, 35—40- nél nagyobb Na%-ú és 50 mg/lit-nél nagyobb szódalúgosságú víz homok altalajú szikes legelők öntözésére alkalmas akkor, ha a területen talajjavítást nem végzünk és az öntözött szikes legelőkön kívánjuk hasznosítani.

Kémiai javítás után alkalmas a víz, öntözésre, ha eredeti összes sótartalom 500 mg/lit-nél kisebb, Na%-a 40—45—50, szódában kifejezett fenolftalein lúgossága 50—100 mg/lit és szódaegyen373