Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1965)

I. fejezet. A vízgazdálkodás szerepe és jelentősége a népgazdaságban

— az ipari üzemek igényeiket önállóan igyekeztek kielégíteni, ami sok esetben nem gazdaságos megoldásokhoz vezetett, és

— az ipar vízellátását az ivó vízművekből elégítették ki. Ez a lakosság vízellátásának helyzetét rontotta.

Az iparfejlesztés egyik elve, hogy az ipar területi összpontosítását csökkenteni kell és Budapestre új ipari üzemet telepíteni nem lehet. A vidék iparosítását egyrészt néhány nagyobb városban, másrészt oly településekre kell összpontosítani, amelyek az iparosításhoz megfelelő előfeltétellel rendelkeznek. Ezeknél elsősorban az Alföld településeit részesítik előnyben.

Az ipar 1960. évi vízfogyasztása 53 m3/s, amelynek jelentős részét a villamos energiaipar (32 m3/s) és az élelmiszeripar (5 m3/s) fogyasztása teszi ki.

Az ipar fejlesztéséből származó távlati igényeket csak több-kevesebb biztonsággal lehet előre látni. Feltételezhetjük, hogy 1980-ra az ipari termelés az 1960. évinek közel öt és félszeresére emelkedik. Ezt a hatalmas növekedést csak a vízellátás nagyarányú, nagy beruházási ráfordításokat igénylő fejlesztésével lehet követni. A megoldások hatékonyságának fokozása éppen ezért elsőrendű feladat.

Ezt az alábbi elvek érvényesítésével lehet elérni:

— az ipari vízellátási berendezések méretezésénél a technológiához szükséges víznormákból kell kiindulni, vagy ahol ez még nem lehetséges, a technikai haladást figyelembevevő hazai vagy külföldi elméleti normatívákat kell alapulvenni,

— számításba kell venni a gazdaságosan figyelembevehető tűrést,

— ahol lehet és az ipar nem igényel ivóvíz- minőségű vízellátást, és ez gazdaságosan megoldható, az önálló ipari területeket egységesen kiszolgáló ipari vízmüvekkel kell ellátni,

— fokozottan kell számításba venni vízforgatási lehetőségeket

— a vízpazarlást megakadályozó berendezéseket és lehetőleg minden esetben vízmérő berendezéseket kell előirányozni.

2.26 CSATORNÁZÁS, SZENNYVÍZKEZELÉS

2.261 Lakótelepek csatornázása

Hazánk csatornázása mind műszaki, mind közegészségügyi követelmények szempontjából nagyon elmaradott. Az ország lakosságának csak 21,6%-a lakik csatornahálózatta elltátott területen, 18 városunkban egyáltalán nincs szennyvízcsatornázás. Emellett meglévő csatornahálózatunk legnagyobb része korszerűtlen, és a 28 központi csatornamű közül csak 16-nál van szennyvíztisztító berendezés. A közműves vízellátással szembeni aránytalanság növeli a csatornázással kapcsolatos problémákat.

A nagyarányú korszerű lakásépítés, a települések összevonódása és a közműves vízellátás nagyarányú kiterjesztése indokolja e terület fejlesztését. A feladatokat növeli, hogy egyidejűleg a nagymértékű elmaradást is fel kell számolni.

A fejlesztésnél helyesnek látjuk az alábbi elvek érvényesítését:

— a közműves vízellátás és a csatornázottság közötti aránytalanság csökkentése,

— szennyvíztisztító telepek számának növelése,

— törekvés a szennyvizek hasznosítására, elsősorban öntözés céljára,

— a csatornaművek kialakításánál általában az elválasztó rendszerű megoldásokat kell választani, s elsősorban a szennyvízcsatornákat kell megépíteni.

2.262 Ipari csatornázás, szennyvíztisztítás

A vízkészletek fokozott igénybevétele szükségessé teszi a vizek tisztaságának védelmét, azt, hogy a szennyvizek csak tisztítva kerüljenek a befogadókba. Alapvető tehát, hogy a szennyvíztisztítás a termelés utolsó ütemeként közvetlenül a termelési folyamathoz kapcsolódjék és a szennyvizek tisztítása a vízfelhasználók szempontjai szerint történjék.

E célkitűzés elérése jelentős mértékben megkívánja, a meglévő üzemek szennyvíztisztítását. Ugyanis számtalan olyan meglévő üzem működik, amely szennyvizét tisztítatlanul bocsátja élővízfolyásba és ezzel a népgazdaságnak évente mintegy 50—60 millió forint kárt okoz. Elsősorban ezek szennyvíztisztító-telepeit kell megépíteni oly ütemben, hogy a legjobban szennyezett vízfolyásaink tehermentesüljenek a károsodástól.

Az új ipari üzemek telepítésénél a szennyvíz elvezetések szempontjából a következő elveket kellene érvényre juttatni:

— minden új üzem szennyvizét tisztítani kell, továbbá nyersanyagkinyerő-berendezést kell létesíteni ott, ahol az gazdaságos,

— a veszélyes szennyvizek mennyiségének csökkentése érdekében a gyártási folyamatoknál is víz- használatot csökkentő eljárásokat kell kidolgoztatni,

— a gyártási folyamatoknál keletkező nehezen és költségesen tisztítható szennyvizeket a keletkezési helyen kell leválasztani és kezelni.

Az ismertetett elvek alkalmazása kétoldalú kedvező hatással jár:

— egyrészt — és ez a fő cél — lehetővé válik élővízfolyásaink tisztántartása,

— másrészt megoldható a szennyvízzel elfolyó nyersanyagok felhasználása is.

Különleges, de kellőképpen még nem tisztázott feladatot jelentenek, a szennyvízelvezetésnél és tisztításnál a hasadóanyagok ipari, mezőgazdasági és egyéb felhasználásából származó szennyvizek. Alapelvként annyit már most le lehet rögzíteni, hogy ebben a tekintetben a szennyezett vizekniek élővízbe vagy olyan helyre való bevezetése, ahol az fertőzést okozhat, még átmenetileg sem engedhető meg.

2.27 VfZERÖHASZNOSfTÄS

A népgazdaság gyorsütemű fejlesztésével együtt fokozott mértékben növekszik a villamosenergia szükséglet. A vizsgálatok szerint a villamosenergia felhasználás világviszonylatban 10 évenként megkétszereződik, az alacsonyabb energiafelhasználású országokban ennél gyorsabban.

30