Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1965)
III. fejezet. Árvízmentesítés, árvízvédelem, folyók és tavak szabályozása
A Budapest alatti Dunaszakaszon a hajózási viszonyok javítása mellett elsősorban a jeges árvizek keletkezésének lehetőségét — illetve ennek a meder- viszonyokban rejlő okait — kell megszüntetni. Mederszabályozással és a hullámtér rendezésével biztosítani kell a jég zavartalanabb levonulását. A Dráva szabályozása a múlt század végén és a század elején nagy erővel megkezdődött, de utóbb — határfolyóvá válása miatt — félbeszakadt. A fejlesztés alapvető célja a már kiépített szabályozási művek állagának megóvása, a nagymértékű medervándorlás és túlszélesedés megakadályozása, továbbá az, hogy a magyar—jugoszláv vízierőhasz- nosítási tervek várható megvalósításáig elejét vegyük a folyómeder nagyobb mértékű elfajulásának. A Tisza mederszabályozása eddig nem történt meg kellő mértékben. A partszakadások sok helyen árvízvédelmi töltéseket, belsőségeket, értékes területeket veszélyeztetnek, ezek megvédéséről partbiztosítás-sorozatok építésével kell gondoskodni. A tiszai szabályozási munkák üteme növelésének másik fontos indoka és célja a hajózást akadályozó sok rossz gázló rendezése. A mellékfolyók szabályozási munkáinak folytatását elsősorban a bevezetőben már említett árvíz- védelmi célok — a „fejlesztés” fejezetben külön tárgyalt néhány mellékfolyó esetében pedig hajózási célok is — indokolják. A tavak szabályozásának fejlesztését a parti területek védelme, a vízszintszabályozás, továbbá az üdülés, fürdés, vízisportok, halászat igényei — a Balaton esetében a hajózás követelményei — és a vízkészlet-gazdálkodás indokolja. 2. AZ ARVlZMENTESlTÉS ÉS ÁRVÍZVÉDELEM, VALAMINT A FOLYÓK ÉS TAVAK SZABÁLYOZÁSÁNAK FEJLESZTÉSE 2.1 A tervezés alapjai 2.11 A TUDOMÁNYOS KUTATÁSOK, ADATGYŰJTÉSEK, FELTÁRÁSOK ÉS TERVEZÉSI MUNKÁK ISMERTETÉSE A tervezési munkák alapjai a Területi Vízgazdálkodási Kerettervek, amelyeket az országos és területi vonatkozású korábbi árvízvédelmi és folyószabályozási fejlesztési tervek, tanulmányok és statisztikák legújabb adataira támaszkodva készítettek. Ezek közül az Országos Vízgazdálkodási Keretterv szempontjából legfontosabbak az alábbiak: A vízügyi igazgatóságoknak az 1954. és 1956. évi dunai árvizek után készült fejlesztési tervei. A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetnek az 1957—1960. évek közötti hároméves kutatási terve keretében kidolgozott mintegy 50 árvízvédelmi és folyószabályozási vonatkozású tanulmánya és adatgyűjteménye. Ezek a mértékadó árvízszinr- tek meghatározására, a dunai, tiszai és körösvölgyi árvízelőjelzések céljait szolgáló segédletek kialakítására; a jéglevonulások, jeges-árvízi előjelzési lehetőségek vizsgálatára, a hullámterek rendezésével kapcsolatos vizsgálatokra; a fontosabb árvízvédelmi vonalaink geohidrológiai hossz-szelvényeinek meghatározására; a gáton és a gát alatt történő szivárgás csökkentésére alkalmazható módszerek kialakítására; az árvízvédelmi és folyamszabályozási művek tervezésére, építésére, burkolatok kialakítási módjaira; a gátak hullámtéri és mentett oldali rézsűinek kiképzésére; a gátak talpszélességé- re, továbbá általában az utóbbi évtized árvizei alkalmával a védvonalainkon jelentkező hiányok ki- küszöbölési módjainak elvi tisztázására; az egyes folyószabályozási kérdéseknek — ideértve a duzzasztóművek létesítésével összefüggő kérdéseket is felvételek, kismintakisérletek és tanulmányok útján történő részletes megvizsgálására vonatkoznak. Az OVF Vízügyi Tervező Vállalata által készített azok az árvízmentesítésá tervek, amelyek az eddig még védetten, vagy csak részlegesen védett területek árvízmentesitésével foglalkoznak. így az Ipoly, Zala, Mura, Hemád, Sajó, Zagyva, Tárná árvízmentesítési tanulmányi és műszaki tervei. A Vízügyi Igazgatóságok által korábban készített Vízgazdálkodási Adatgyűjtemények. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság „Vízgazdálkodásunk számokban” című kiadványa. 2.12 A TERVEZÉSHEZ FELHASZNÁLT FEJLESZTÉSI ALAPELVEK — Árvízvédelmi öblözeteink védvonalainak tervezéséhez mértékadó árvízszintnek a már régebben, 30—100 éve kiépített védvonalak mentén, továbbá a jégtorlódásra hajlamos folyószakaszokon tapasztalati árvízszintet fogadtunk el. Ezt az eddig észlelt és töltésszakadások, átfolyások, vagy egyéb árvíz- szint-módosító körülmények figyelembevételével helyesbített legmagasabb árvizek burkoló vonalával határoztuk meg. Az új árvízmentesítések esetében vagy ahol az árvízszintben lényeges változások várhatók, továbbá ahol erre nemzetközi kötelezettségeink miatt szükség volt, a matematikai statisztika módszerével számított és meghatározott, általában 1%-os valószínűséggel várható vízhozamokhoz tartozó elméleti vízszintet fogadtuk el. — A töltések koronaszintje és a mértékadó árvízszint közötti magasság különbségét, az ún. magassági biztonságot a töltésanyagtól, a várható hullámverés mértékétől, a vízszintszámítás bizonytalanságától és a védett terület gazdasági jelentőségétől függően 50—150 cm-ben állapítottuk meg. A töltések koronaszélességét a töltés-menti közlekedési lehetőségek, a töltésen védekezésnél várható forgalom figyelembevételével 3—6 m-re vettük fel. A rézsüket a hullámtéri oldalon 1:3, a mentett ol148
