Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1965)
III. fejezet. Árvízmentesítés, árvízvédelem, folyók és tavak szabályozása
Nagyobb mellékfolyóink: a Rába, a Sió, a Dráva, a Szamos, a Bodrog, a Körösök összes hossza a szabályozás előtt (az akkor fennállott országhatárokon belül), kereken 2000 km volt, ezt a hosszat minitegy 500 átmetszéssel kereken 1000 km-re rövidítették. Az említett folyóknak a mai Magyarország területére jutó jelenlegi hossza 671 lem; ez kb. megfelel a szabályozás előtti össz-hosz- szúság felének. Meglévő — működő — szabályozási műveinkbe 1960. XII. 31-ig beépített kőanyag 9,2 millió m3. A legutóbbi évek fejlesztési és fenntartási munkája évi 150 000 m3 kőbeépítéssel jellemezhető. Folyóinkon eddig végzett szabályozási munkákat, azok értékelését és a jelenlegi állapotot részletesen a Területi Vízgazdálkodási Kerettervek tárgyalják, a számszerű adatokat pedig a jelen fejezethez tartozó 5. melléklet is tartalmazza. E helyen a múlt században megkezdett rendszeres folyószabályozási munkák összefoglaló értékeléseként megállapíthatjuk, hogy az ország anyagi teherbíróképességének határát elérő áldozatokkal létesített folyószabályozási és árvízmentesítési műveinkkel jelentős — világviszonylatban is kiemelkedő eredményeket értünk el. Folyóinkon számos átvágás létesítésével az árvizek levonulását meggyorsították, a töltések építésével pedig a levonulás útját megszabták és ezzel a környező területeket az elöntésektől megvédték. A Dunán és a Tisza egyes szakaszain sor került a hajózási viszonyok megjavítását célzó szabályozási munkák végzésére is. Egyidejűleg azonban rá kell mutatnunk arra is, hogy eredményeink nem minden vonatkozásban elégítették ki várakozásainkat és elmaradtak a társadalmi és gazdasági fejlődéssel együtt emelkedő igényeinktől. A tavak szabályozásánál eddig végzett munkák közül csak a Balaton vízszintszabályozása és partvédőműveinek kereken 50 km hosszban való (kiépítettsége jelent számottevő szabályozási eredményt, bár a vízszintszabályozás még itt sem kielégíthető. A teljesértékű megoldás, valamint a Velencei-tó és a Fertő tó szabályozása a közeljövő feladata. 1.3 A. fejlesztés szükségessége 1.31 A3? ÁR VÍZMENTESÍTÉS ÉS ÁRVÍZVÉDELEM FEJLESZTÉSÉNEK SZÜKSÉGESSÉGE Síkvidéki, korábban árvízjárta területeink 99%-a árvízmentesített. A mentesített terület 97%-át a 60 éves gyakoriságú (azaz hosszú idő átlagában 60 évenként egyszer előforduló ill. várható) árvizek ellen kiépített védvonalak védik; 3%-ának részleges védelmét pedig a 3—6 éves gyakoriságú árvizek ellen épített nyárigátak biztosítják. Fejlesztés szempontjából tehát újabb területek ármentesítésére alig kell számolnunk. Területi vonatkozású fejlesztésnek minősíthetnénk a nyárigátakkal védett ártér fővédvonalszerű bevédését. Erre azonban nem kerül sor, mert szó- banforgó területek legnagyobb részét a mai elképzeléseink szerint a nagyobb árvizek levezetésére kell fenntartanunk. Nagy jelentőségű azonban a meglévő fővédvonalaink olyan fejlesztése, mely a töltések erősítésével és magasításával a népgazdasági szempontból értékes 2,3 millió ha-nyi árterületünk árvízvédelmi biztonságát fokozza. Századunk korábbi nagy árvizei után (1919, 1925, 1932, 1940) tervezett töltésmagasítást és erősítési munkák egy része ugyanis elmaradt, az utóbbi két évtized árvizei (1948, 1954, 1956) pedig újabb magassági és keresztmetszeti § | 1 1 | 1 1 5ä % SS % § Si § 4. ábra 146
