Virrasztó, 1975 (4. évfolyam, 3. szám)
1975-01-01 / 3. szám
rének sudár, viharral dacoló, örökzöld székely fenyőfája, rendíthetetlenül állt a vártán, egészen a vértanúságig. Bebörtönzése óta 25 év telt el és a pánszláv-bolsevizmustól mindjobban fenyegetett szabad világ még mindig nem akar róla tudomást venni, mert kellemetlen beismerni, hogy Mindszenty és Márton Áron egymagukban többet tettek a pánszláv-bolsevista veszély feltartóztatására, mint a szabad világ együttvéve. De a magyar emigráció — miután a modern tatárjárás késői krónikása, Szalay Jeromos, megírta «siralmas énekét» Erdély pusztulásáról — sem akar róla tudomást venni és érzéketlenül agyonhallgatja, mintha nem is a miénk lenne. Pedig az Erdélyt elrabló, magyarirtó románok emigrációja máris kisajátította magának és a 70 százalékban magyar romániai katolicizmus hősi küzdelmét a Román Nemzeti Bizottmány «Persecution of Relgion in Rumania» (1959) című füzetében, mint a román nép hősi ellenállását tárta a világ elé, amit a kisantant propagandától megdolgozott és félrevezetett Nyugat el is hitt. 1952 elején az a hír járta be a világot, hogy Márton Áron a börtönben meghalt. Hála Istennek, a hír nem volt igaz.9 Nyolcéves kegyetlen börtönszenvedés után, mint Románia egyetlen életben maradt katolikus püspökét, szabadon bocsájtották és visszaengedték Gyulafehérvárra, de olyan szigorú házi őrizetben tartották, hogy még a híveivel sem érintkezhetett. 1970-ben Ceausescu megengedte neki, hogy Bukarestben a bécsi König bíborossal, a Vatikán «bűnös keleti politikájának» egyik «utazó ügynökével» találkozhasson. Még abban az évben megengedték neki, hogy Rómába utazzon, ahol a Pápa magánkihallgatáson fogadta. Azóta némi mozgási szabadságot élvez: szigorú ellenőrzés mellett eljárhat bérmálni, 1972-ben pedig megengedték, hogy Marosvásárhelyen az újonnan létesült Ady-telep új templomát ő szentelje fel. Mindszenty a nyugati, Márton Áron a keleti végek szülötte. A Mindenható mintha ezzel is ki akarta volna hangsúlyozni, hogy nemcsak a természetben alkotta egy oszthatatlan egésznek a Kárpátmedencét, hanem a természetfölötti síkon, a halhatatlan lélek láthatatlan világában is, hiába zúzta azt pillanatnyilag darabokra a gyarló ember kontár keze. De még csodálatosabb, hogy ma, az állattá aljasodott tömegember uralmának, a különböző előjelű demokráciáknak korszakában, az isteni gondviselés az annyiszor elgyalázott magyar történelmi osztályból, a nemességből, egyszerre három hős, vértanú főpappal ajándékozta meg nemcsak a tragikus sorsának legmélyebb pontjára * Az oláh kommunista hatóságok tudatosan terjesztették ezt hírt és nem ő volt az első, akinek halálhírét költötték. 771
