Virrasztó, 1974 (4. évfolyam, 2. szám)
1974-07-01 / 2. szám
adja és négy versét közli; «A Kemény Zsigmond Társaság Levelesládája» c. munka több helyen említi, mint az Irodalmi Társaság tagját; Beke György «Tolmács nélkül» c. interjú-kötetében pedig két erdélyi román író rokonszenves nyilatkozatát közli róla. * Négyszázéves a német—magyar alapítású GERMANICUM — eredeti nevén GERMANICUM—HUNGARICUM — a római papnevelő kollégium. Ebben a kollégiumban tanult számos neves magyar püspök és magasrangú egyházi férfiú mellett többek között Prohászka Ottokár is. — Az intézetnek jelenleg 90 növendéke van: így 44 az NSZK-ból, 12 Horvátországból, 11 Ausztriából, 2 Hollandiából, 2 Jugoszlávia magyarlakta területéről és 1 Dániából. — Csak Magyarországból nincs egy se! f ROMANELLI GUIDO ny. ezredes, v. meghatalmazott miniszter, 1919-ben Budapesten az Olasz Katonai Misszió vezetője, számos magas kitüntetés tulajdonosa, a Vitézi Rend tiszteletbeli tagja, a Magyar Nemzeti Vándorzászló fővédnöke, a Szent László Társaság érdemkeresztes tagja, stb. stb. 1973. nov. 22-én Grauglioban, 97 éves korában, elhúnyt. Koporsóját utolsó kívánsága szerint a címeres magyar zászlóval takarták le. Romanelli Guido ezredes, a magyarság önzetlen, igaz barátja, az 1919-es ludovikás ellenforradalmárok és a magyar hazafiak százainak megmentésével örökbe beírta nevét a magyar történelembe. A magyarságot XX. századi véres tragédiája közepette úgy megszerette és annyira a szívébe zárta, hogy élete végéig nem szűnt meg írásban és szóban a Trianoni és Párizsi békediktátumok igazságtalanságai ellen és a történelmi Magyarország helyreállításáért harcolni. 1966-ban megjelent Nell’Ungheria di Béla Kun e durante l’occupazione militare Romena című könyve ennek a gyászos korszaknak egyik leghitelesebb történelmi dokumentuma marad örökké. A mai kommunista rendszer hiába rombolta le az azóta szintén pusztulásra ítélt Ludovika Akadémia kertjében felállított emléktábláját, mert ROMANELLI GUIDO neve a magyar történelem lapjain és a magyar szívekben örökké élni fog.
