Virrasztó, 1974 (4. évfolyam, 2. szám)
1974-07-01 / 2. szám
osztrák kormánynál és a különböző osztrák követségeknél ez ellen a terror eljárás ellen, a vádat elejtették. Hogy ilyesmi 1973-ban a semleges, demokratikus, «baráti» Ausztriában egyáltalán megtörténhetett, ahhoz tudni kell a következőket. Mikor 1920-ban a Trianoni békediktátum Ausztriához csatolta a ma Burgenlandnak nevezett ősi magyar földet, ott 26 000 magyar élt. A németeknél is sovinisztább osztrákok az első pillanattól kezdve mindent elkövettek, hogy az akaratuk ellenére uralmuk alá kényszerített 26 000 magyart megfosszák anyanyelvétől és ősi kultúrájától — egyszóval — nemzetiségétől. Az eredmény nem maradt el: a hivatalos statisztika szerint a 26 000-ből, aminek a legminimálisabb természetes szaporulat mellett is legalább 35 000-nek kellene lennie, ma csak 5 000 vallja, ill. meri vallani magát magyarnak. Ezen mit sem változtat az a tény, hogy Ausztria területén jelenleg 50 000 magyar él, mert annak 90 %>-a a 2. világháború után menekült oda, s miután az ország különböző tartományaiban szétszórtan élnek, sokkal nagyobb kultúrális szabadságot élveznek, mint Burgenland őslakos magyarjai. Csak egy nem szabad nekik: Burgenlandban letelepedni, még öreg, nyugdíjas korukban sem. Mert a végső cél: a burgenlandi magyarok teljes elnemzetlenítése, hogy ilyen módon véglegesen biztosíthassák maguknak az elrabolt ősi magyar föld birtoklását. Az immár 50 éve folyó tervszerű és céltudatos magyarirtás ellen a mindenkit megillető emberi jogok nevében a legerélyesebben tiltakozunk és mindaddig napirenden tartjuk ezt a kérdést, amíg az osztrák hatóságok nem biztosítják a burgenlandi magyarok legelemibb emberi jogát és félelemmentes életéi. CEAUSESCU ÉS A «FOLYÉKONY ARANY» Ceausescu, ez a jobbra-balra táncoló, Brezsnyévnél is sztálinistább kis, balkáni kommunista diktátor, az egyre súlyosabbá vált olajkrízis kellős közepén elérkezettnek látta az időt, hogy tarsolyában a román olajjal, újra ellátogasson a hatalmas, gazdag Amerikába, ahol a nixon-kissingeri hatbalkezes politika következtében egyik napról a másikra «hiánycikk» lett az olaj. Nixonnak is kapóra jött ez a látogatás, mert a Watergate-ügy és az egyre tragikusabb következményekkel járó keleti-politika miatt hitelét és tekintélyét vesztett elnök az államfői látogatás látványos külsőségei között néhány percre újra Amerika «teljhatalmú» elnökének tudhatta magát és mindent elkövetett, hogy «kifelé» is annak lássák. A «hatalmas», kapitalista Amerika elnöke és az Amerikához viszonyítva «kicsiny», kommunista Románia államfője azonban a sors 752
