Virrasztó, 1974 (4. évfolyam, 2. szám)

1974-07-01 / 2. szám

A hatalomátvételt gyökeres változásokra utaló jelenségek kísérték. A jugoszláv rádió és sajtó németellenes nyilatkozatokat közölt, Belgrádban tömegtüntetés volt és a Német Birodalom követét inzultálták.

Nagybritannia kitörő örömmel fogadta a fordulatot és sürgette Jugoszlávia azonnali hadbalépését Németország ellen. Az angol diplomácia azonban nyílván túlértékelte a jugoszláv készenlétet és Eden, akkori angol külügyminiszter is beszámol emlékirataiban arról a csalódásról, amely érte, amikor az új kormány képviselői közölték a brit nagykövettel, hogy Jugoszlávia azonnali hadbalépése Németország ellen gyakorlatilag nem lehetséges. A hadsereg mozgósítását ugyan a kormány elrendelte, de időt kíván nyerni a mozgósítás befejezésére, és katonai biztosítékokat is kért az angol kormánytól. A fentieknek megfelelően az új kormány ugyan megkezdte katonai előkészületeit a Németország elleni hadbalépésre, de az időnyerési tervek szellemében, sem Berlin, sem Budapest felé nem tett lépéseket a jogi-politikai helyzet tisztázására.

Ez a körülmény befolyásolta a magyar kormány külpolitikáját is. Az ugyanis, hogy a tartós barátsági szerződés Jugoszláviával az események következtében nemzetközi jogilag, de politikailag minden esetre megszűnt, még nem adott okot Magyarországnak, hogy hadat üzenjen Jugoszláviának. Németország casus belli-nek tekintette az eseményeket, de Magyarországot nem kötötte szerződés csatlakozni a német akcióhoz a Jugoszlávia elleni háborúban. Pedig Hitler első felhívása Horthy hoz éppen ezt javasolta. Közölte megmásíthatatlan szándékát, hogy Jugoszláviát felosztja és felajánlotta, hogy a húsz évvel ezelőtt elcsatolt magyar területek visszatérhetnek Magyarországhoz. Ajánlatát kigészítette Horvátország területére is, azzal a feltétellel, hogy ez utóbbi volt társország autonómiáját biztosítanunk kell. Megemlítette az adriai magyar kikötő problémáját is és felajánlotta segítségét Olaszország hozzájárulásának a megszerzésére.

Hitler javaslata a magyar nemzeti követelések teljesítését jelentette s nem csodálkozhatunk, hogy a nemzet képviselőinek a többsége azt örömmel üdvözölte. Teleki Pál érdeme, hogy mind a minisztertanács, mind a Legfelsőbb Honvédelmi Tanács előtt hangsúlyozta, hogy a kis Magyarország nem cselekedhet olyan szabadon, mint egy nagyhatalom. Tekintetbe kell vennie az európai háborúban résztvevő nagyhatalmak ellentétes szempontjait is és csak olyan formában és olyan időpontban érvényesíthetjük mérsékelt nemzeti igényeinket, ami érthető lesz az ellenfelek szemében is. A németjugoszláv háborús konfliktusból Magyarország távol akart maradni, s csak akkor járult hozzá, hogy Magyarország passzívan tűrje, hogy a Nagykanizsa térségéből támadó német seregtestek áthaladjanak

713