Virrasztó, 1974 (4. évfolyam, 2. szám)

1974-07-01 / 2. szám

Amíg azonban XII. Pius pápa abban a reményben tette magáévá az ukrán ügyet, hogy Kelet és Nyugat akkor elkerülhetetlennek vélt fegyveres összeütközéséből a Szovjetunió vesztesként fog kikerülni s így Ukrajna független államként fog kiválni az orosz birodalomból, addig XXIII. János és VI. Pál pápa «keleti politikája» már nem a Szovjetunió felbomlására épít, hanem magával a Szovjettel keres modus vivendit s így a Lemberg—Kiev központú ukrán görög katolikus megoldás helyett a moszkvai patriarchátussal való együttműködésben véli a jövő lehetőségét. A Vatikán «keleti politikájában így bekövetkezett pálfordulás szükségszerűen a Szentszék és az ukrán görög katolikus egyház közti viszony bizonyos elhidegüléséhez vezetett. Ez késztette Slipyj bíborost, hogy 1971 októberében a Rómában ülésező püspöki szinóduson VT. Pál pápa jelenlétében élesen bírálja a Szentszék új «keleti politikáját».11 12

A görög katolikus és keleti egyházak ügyeit irányító vatikáni Keleti-Kongregáció azóta sem tudta elnémítani Slipyj bíborost, aki most már arra törekszik, hogy az ukrán görög katolikus egyház a keleti egyházakhoz hasonlóan ödálló patriarchátussá alakuljon át.13

*

Amíg Kanadában a görög katolikus egyház eleve ukrán jelleggel alakult meg s így az ukránok kezdettől fogva biztosították maguknak az időközben létesült nem ukrán jellegű görög katolikus egyház-községek feletti ellenőrzést, addig az Egyesült Államokban a Szent István koronája országaiból bevándorolt görög katolikusokat összefogó pittsburghi exarchátus éppúgy közvetlenül Róma alá volt rendelve, mint a philadelhpiai ukrán exarchátus.

Érthető tehát, hogy a 2. világháború után így megizmosodott és a Vatikán támogatását is élvező ukrán görög katolikus egyház szemet vetett a pittsburghi exarchátusra is. Megindult tehát a beszivárgás

11 A tény, hogy ezen az ukrán püspöki konferencián Bukatko, belgrádi érsek s egyben körösi g.katolikus püspök, valamint Szegedi, körösi segédpüspök is résztvettek, azt bizonyítja, hogy az ukránok már a délvidéki és szlavóniai ruténekre is kiterjesztették ukránosító tevékenységüket.

d) Slipyj bíborost 1968-as amerikai és ausztráliai kőrútjára Borecky torontói kísérte el. Ukranian Bulletin, 1969 január.

e) A római Szent Szófia ukrán bazilika felszentelésével kapcsolatosan:

1) Hitélet, 1969 november.

2) Homonnay Elemér: «Ukrán kultúrközpont Rómában.» KMU — 1970.2.20

12 Vitéz Erdélyi István: «Slipyj bíboros hattyúdala.» — KM. Vas. 1971.11.16.

13 Slipyj bíboros második amerikai útja során a clevelandi városházában megtartott sajtókonferenciáján nyíltan elismerte, hogy az ukrán görög-katolikus patriarchátusi státus elérésére törekszik, jóllehet a Vatikán ellenzi e tervet. «Napoleon has said power is not received. It is necessary take» — jegyezte meg a bíboros, ami annyit jelent, hogy adott esetben készek tervüket Róma ellen is megvalósítani. (Cleveland Plain Delaer, 1973.5.17.)

741