Virrasztó, 1974 (4. évfolyam, 2. szám)

1974-07-01 / 2. szám

cseh haderőt a Vág vonala mögé fogja visszavonni. De a francia vezérkar sem látott arra lehetőséget, hogy a francia hadsereg hathatósan tudná Csehszlovákiát tehermentesíteni.

Ily körülmények között Franciaország számára nem maradt más lehetőség, mint tárgyalni és engedményeket tenni.

Bonnet tisztában volt azzal, hogy a szudéta-kérdés rendezésével legfeljebb csak elodázni lehet a háborút, de Európa tartós békéjét csak akkor lehet biztosítani, ha a négy európai nagyhatalom egyidejűleg Európa valamennyi függő kérdését is rendezi, ezért azt javasolta, hogy a már tervbevett Müncheni konferencia napirendjét Európa valamennyi kérdésére terjesszék ki. (A harmincas évek elején McDonald angol miniszterelnök hasonló értelmű javaslatát Benes közbelépésére akkor a francia kormány utasította el.) Münchenben Franciaország egyedül maradt javaslatával, mire Daladier miniszterelnök csatlakozott Chamberlain álláspontjához.

Hogy Münchenben nem népszavazás mellett döntöttek, hanem egyszerűen hozzájárultak a szudéta területeknek Németországhoz való átcsatolásához, ez

magának Benesnek a sürgetésére történt, mert Benes attól tartott, hogy a szudéták példáját követve Csehszlovákia többi nemzetisége is hasonló igénnyel fog fellépni, ami Csehszlovákia teljes megsemmisüléséhez vezetne.

George Bonnet fenti megnyilatkozásának rendkívüli jelentősége nemcsak abban áll, hogy nyíltan rámutat a Versailles-i békeszerződés hibájára s Csehszlovákia ingatag létére, melyet a Csehszlovákiába kényszerített népek önrendelkezési joga azonnal megsemmisítene, de elsősorban az, hogy világosan felismerte azt, hogy Európa békéjét nem lehetett biztosítani Németországnak tett ismételt, de mindig csak részleges engedményekkel, ahelyett hogy Európa valamennyi függő kérdése egyidejű rendezésével lehetetlenné tették volna a német külpolitika számára, hogy e füegő kérdéseket lépésről-lépésre kihasználva a maga hatalmi befolyását újabb és újabb területekre terjessze ki.

Bonnet politikai öröksége éppen ez a felismerés, melyet ma elsősorban az Egyesült Államok külpolitikai vezetésének kellene magáévá tennie, — ez alkalommal a Szovjetunióval szemben. Ha a folyamatban lévő nemzetközi konferenciák a Szovjetunió katonai hatalmának árnyékában csak engedményeket tesznek a Szovjetuniónak, ahelyett hogy Európa és a világ valamennyi függő kérdésének (így Magyarország és az elszakított területek kérdésének is) egyidejű felvetésével e konferenciákat egyetemes békekonferenciává szélesítenék ki, Helsinki, Bécs, Genf sem kerülheti el a Müncheni egyezmény sorsát, amelyet Németország kormánya a Szovjetunió imperialista politikája előtt való meghunyászkodásával ma érvénytelennek volt kénytelen minősíteni. Érsekújvári K.

736