Virrasztó, 1974 (4. évfolyam, 2. szám)
1974-07-01 / 2. szám
Gheorghiu Dej halála alkalmából Hóry László a LÁRMAFA 1965. évi 1.—2. számában «Gheorghiu-Dej, egy revizionista-nacionalista sfinx, sztálini vonásokkal. — Utódai, a bukaresti triumvirátus» címmel hosszabb tanulmányt írt. A fent jelzett évfordulók alkalmából ebből idézem Ceausescu karrierjének kezdetéről szóló dokumentációs fejezeteket. «Ö (mármint Ceausescu) a Benjamin az örökösök között, csak 47 éves, de máris titkára a Központi Bizottságnak és tagja a Politbüronak. Röviden: az új pártvezér! Karrierje a II. világháború után indult. Szegény parasztcsaládból származik, aki csak 1936-ban tűnt fel először, mint az ifjúkommunista szervezet tagja, melynek ebben az időben egész Nagyromániában legfeljebb néhány száz tagja volt. A sziguranca, amely a háború kitörése után, 1939-ben nem sok megértést mutatott az ifjúság körében folytatott kommunista agitációkkal szemben, őrizetbe vette Ceausescut. Akkor sikerült rövid fogházbüntetéssel a kellemetlen helyzetet megúsznia..A párthoz való hűségét 1944-ben a «Kommunista Ifjúsági Unió» titkárává történt kinevezésével jutalmazták. A nagy lehetőségek ideje neki is a kommunista uralomátvétel után jött el. Á párt szervezési osztályán nyert elhelyezést. Miután kitűnően bevált, rövidesen a bolsevizált néphadsereg politikai igazgatásában polit-tábornoki rangot nyert. Abban az időben a kommunista vezetőség lámpással kereste a vezetésre alkalmas személyeket s minthogy említésre méltó begyakorolt pártkeret nem állt rendelkezésre, minden egyszerű pártkatona a legnagyobb karrier várományosa volt. Ceausescu jól ki tudta ezt használni. Már 1950-ben, tehát 15 évvel ezelőtt, vezérőrnagyi rangja volt, sőt mi több, a hadügyminiszter egyik helyettesének rangját is betöltötte. Abban az időben a legsötétebb sztálinizmus tombolt a Balkánon és Ceausescunak ragyogóan helyt kellett állnia, hogy Sztálin román ifjai teljes bizalommal viseltettek iránta. A hruscsovi «békés koexisztencia» jelszava akkor még fel sem volt fedezve! Már 1945-ben a párthierarchia legalacsonyabb fokára került, amikor is a Központi Bizottság jelöltjévé «választották» és ezzel bebocsájtást nyert a vörös menyország előszobájába. Három évi türelmes várakozás után — 1948-ban — végre bekerült a menyországba: a Központi Bizottságba. Ott aztán körülnézett, hogy mikor ürül egy hely neki az istenek trónján, azaz a Köponti Bizottság titkárságában. Hat évig kellett magát a türelemben gyakorolnia, amíg az annyira vágyott központi titkárságba és a Politbüróba bekerülhetett. Csak 1955-ben erősítette meg a párt második kongresszusa mint a román Politbüro teljesjogú tagját. Már akkor Benjáminnak számított a pártvezetőségben, mert már 1957-ben közvetlenül Gheorghiu-Dej után következett a párttitkárságban. 1960-ban a harmadik kongresz-731
