Virrasztó, 1974 (4. évfolyam, 2. szám)
1974-07-01 / 2. szám
A magunk részéről ezt a közös nevezőt Nagybritannia szerepében látjuk. Teleki Pál külpolitikája arra épült, arra számított, hogy a háború végén Nagybritannia, követve az európai kontinenssel szemben a «balance of pover» klasszikus angol politikáját, nem fogja megengedni, hogy bármelyik európai hatalom is túlsúlyba kerülve, Európa ura legyen. Magyarország azt várta, hogy német vereség esetében Nagybritannia korlátok közé szorítja majd a francia és orosz erőket és biztosítani fogja Délkelet-Európa népeinek függetlenségét. Teleki bízott abban, hogy Anglia nem követi el az első világháborút befejező szerződésrendszerek hibáit és kiegyezést közvetít majd Magyarország és szomszédai között. A második világháború végén azonban Anglia szerepe csak jelentéktelen volt. A második világháború katonai és politikai irányítása mindinkább két Európa-idegen hatalom, az USA és a Szovjetunió, kezébe került és szövetségük Európa megosztásában csúcsosodott ki. A potsdami találkozón Truman és Sztálin közvetlenül döntöttek első bizalmas tanácskozásukon és Churchillt csak a későbbi ülésekre hívták meg. Elkeseredetten sorolta fel ekkor Churchill Nagybritannia áldozatait és keserűen jegyezte meg, hogy csak a közös győzelem érdekében járul hozzá a «feltétel nélküli megadás» politikájához, hisz bármikor békét köthetett volna Németországgal. Harminc éves távlatban természetesen az is világos, hogy a brit világbirodalom felszámolása is ennek a politikai együttműködének volt a következménye. 1956-ban talán a sors iróniája volt, hogy Anglia egykori háborús külügyminisztere, Eden fogadta az orosz és amerikai ultimátumot, amikor Egyiptom elleni hadműveleteivel Nagybritannia utolsó kísérletet tett a brit világbirodalom teljes felszámolásának megakadályozására. A Pax Britannicát biztosító birodalom végét jelzi az Egyesült Királyság csatlakozása a Nyugat-Európai Gazdasági Közösséghez. Ennek a csatlakozásnak a következménye a brit világközösség utolsó gazdasági és politikai szálainak az elsorvadása lesz. Amikor a második világháború után Churchill Aachen romjai között sírva zokogott Európa temetője felett, szemünkben tragikus hős lett. A király hű fiaként, bízva nemzete erejében, megkísérelte fenntartani Anglia helyzetét a német, amerikai és orosz erőkkel szemben. Ebben a harcban végül is elbukott, a háborút ugyan megnyerte, de elvesztvén a békét, a brit világbirodalom sírásója lett. Teleki Pál tragédiája rokon a churchilli bukással. A nyugati műveltségű, nagy magyar államférfiú, angol-barát megfontolásokra támaszkodva, az amerikai-angol gazdasági erők mérlegelése alapján arra számított, hogy Nlagybritanniának és az USA-nak párhuzamos és döntő szerepe lesz a háború utáni Európa térképének megrajzolásakor. Nem vette figyelembe annak a lehetőségét, hogy Ameriká721
