Virrasztó, 1974 (4. évfolyam, 2. szám)

1974-07-01 / 2. szám

A magunk részéről ezt a közös nevezőt Nagybritannia szerepében látjuk. Teleki Pál külpolitikája arra épült, arra számított, hogy a háború végén Nagybritannia, követve az európai kontinenssel szemben a «balance of pover» klasszikus angol politikáját, nem fogja meg­engedni, hogy bármelyik európai hatalom is túlsúlyba kerülve, Európa ura legyen. Magyarország azt várta, hogy német vereség esetében Nagybritannia korlátok közé szorítja majd a francia és orosz erőket és biztosítani fogja Délkelet-Európa népeinek függet­lenségét. Teleki bízott abban, hogy Anglia nem követi el az első világháborút befejező szerződésrendszerek hibáit és kiegyezést köz­vetít majd Magyarország és szomszédai között. A második világháború végén azonban Anglia szerepe csak jelen­téktelen volt. A második világháború katonai és politikai irányítása mindinkább két Európa-idegen hatalom, az USA és a Szovjetunió, kezébe került és szövetségük Európa megosztásában csúcsosodott ki. A potsdami találkozón Truman és Sztálin közvetlenül döntöttek első bizalmas tanácskozásukon és Churchillt csak a későbbi ülésekre hívták meg. Elkeseredetten sorolta fel ekkor Churchill Nagybritan­nia áldozatait és keserűen jegyezte meg, hogy csak a közös győze­lem érdekében járul hozzá a «feltétel nélküli megadás» politikájá­hoz, hisz bármikor békét köthetett volna Németországgal. Harminc éves távlatban természetesen az is világos, hogy a brit világbiroda­lom felszámolása is ennek a politikai együttműködének volt a kö­vetkezménye. 1956-ban talán a sors iróniája volt, hogy Anglia egykori háborús külügyminisztere, Eden fogadta az orosz és ame­rikai ultimátumot, amikor Egyiptom elleni hadműveleteivel Nagy­britannia utolsó kísérletet tett a brit világbirodalom teljes felszámo­lásának megakadályozására. A Pax Britannicát biztosító birodalom végét jelzi az Egyesült Királyság csatlakozása a Nyugat-Európai Gazdasági Közösséghez. Ennek a csatlakozásnak a következménye a brit világközösség utolsó gazdasági és politikai szálainak az el­sorvadása lesz. Amikor a második világháború után Churchill Aachen romjai között sírva zokogott Európa temetője felett, szemünkben tragikus hős lett. A király hű fiaként, bízva nemzete erejében, megkísérelte fenntartani Anglia helyzetét a német, amerikai és orosz erőkkel szemben. Ebben a harcban végül is elbukott, a háborút ugyan meg­nyerte, de elvesztvén a békét, a brit világbirodalom sírásója lett. Teleki Pál tragédiája rokon a churchilli bukással. A nyugati mű­veltségű, nagy magyar államférfiú, angol-barát megfontolásokra támaszkodva, az amerikai-angol gazdasági erők mérlegelése alapján arra számított, hogy Nlagybritanniának és az USA-nak párhuzamos és döntő szerepe lesz a háború utáni Európa térképének megrajzo­lásakor. Nem vette figyelembe annak a lehetőségét, hogy Ameriká­721

Next

/
Oldalképek
Tartalom