Virrasztó, 1973 (3. évfolyam, 3-4. szám)

1973-04-01 / 4. szám

közösen tartotta meg nyári ünnepélyét, ünnepi öltözetben, szalagokkal és virággal feldíszítve, iskolánként és osztályok szerint szigorú rendben, tanítóik és tanáraik vezetésével vonult az egész gyermeksereg zeneszó mellett és zászlók alatt a városon keresztül, ki a közeli városi erdőbe. Az iskolás gyermekeket a menetben követték a város szász egyesületeinek és «szomszédságainak» tagjai, ugyancsak nemzeti viseletben, zászlók alatt. Az erdőben aztán a rendes «majális»i program bonyolódott le. Figyelemreméltó volt, hogy a menetben hordott zászlók rengetege, valamint a gyermekeket és felnőtteket diszítő szalagok, valamint a város házain lobogó zászlók kizáróag a szász nemzeti piros-kék színekben pompáztak. Ebben nincs semmi kivetnivaló, ez érthető volt. De, mert Nagyszeben, Brassó vagy Segesvár végül is mindennek ellenére Magyarországon volt, el volt rendelve, hogy egy magyar nemzetiszínű zászló haladjon a menet élén. Ezt az egy magyar zászlót azonban egy diák sem akarta vinni, soha sem volt önként jelentkező, jóllehet az egyes osztályok zászlóiért állandóan heves vetélkedés folyt. Nem maradt tehát más hátra, hogy a gimnázium pedelusa, vagy pedig egy fizetett ,nem mindig kifogástalanul kinéző valaki vigye a magyar zászlót. Így nézett ki az ilyen esetekben a «magyar sovinizmus sötét arculata!»

Összehasonlításul szabad legyen a következőt felemlíteni:

Minden év március 15-én Szeben magyarsága is megrendezte az emlékünnepélyét és pedig a város többszáz résztvevőt befogadó termében, a «Gesellschaftshaus»-ban (társadalmi házban). Ezen az állami hatóságok vezetőin és tisztviselőin kívül a magyar lakosság és az állami iskolák növendékei is résztvettek. Egyedül a városban állomásozó honvéd gyalogezred tisztjei és altisztjei nem vehettek részt, mert nekik a polgári ruha viselése tiltva volt, egyenruhában pedig még kevésbé volt lehetséges ott megjelenniük, mert ez sértés lett volna az uralkodóval szemben, aki magyar király és a honvédség legfelsőbb hadura volt! Ezek a március 15-i ünnepélyek rendesen este 7 óra felé értek véget s a közönség fiatalabb tagjai, valamint a gimnázium összes tanulói hazafias dalokat énekelve, rendezett, zárt sorokban, zászlóval az élen vonutak fel a főutcán, a Heltauergassen át az állami gimnáziumig, ahol a Himnusz eléneklése után a menet csendben szétoszlott.

Végig az útvonalon: Schewisgasse, Hermannsplatz, Heltauergasse, Grosserring, a pénzügyigazgatósági épülettől és az állami gimnáziumtól eltekintve, csak három magyar nemzetiszínű zászló lengett a tömeg felé: a Heltauergasseban az öreg Székely György szabómester házából és a Grosserringen a Magyar Pogári Kör és a Magyar Kaszinó épületéről. Több magyar ház ugyanis nem volt ezekben az utcákban. Ezzel szemben a Hermann téren az ottani közös gyalogezred laktanyája előtt kettős készültség sorakozott fel a menet közeledtével, a Heltauergasseban és a Grosserringen pedig az útvonal

16