Virrasztó, 1973 (3. évfolyam, 3-4. szám)
1973-04-01 / 4. szám
tott falvak világa tévé még rémletesebbé az éjszakákat. A lázadás minden iszonyaival kitört.» Hogyan reagáltak erre a székelyek? Ezt így írja le a szerző: «Ily gyászemlékű előzmények után virradánk fel oct. 16-ra, az Agyagfalvi székely gyűlés napjára.» «... Berzenczei szószékre lépett. A lelkes barna arcz, siket mély hang, a népet megrázá. A fenyegető vészt a legborzongatóbb színben festé. A lelkesültség népet, szónokot elragadott. A nemzet hölgyei, kik a szószék körében emelvényen foglalónak helyet, mintegy szívében a férfiak körének: e lelkesültségre könnyekre fakadtak. A nép Berzenczeit, ki a rögtön megindulást hozá indítványba, mennydörögve éljenzé. A megyék küldöttei felléptek, panasziának, segélyt kértek. Fellépett egy másik s elmondá, hogy Urbán Vásárhelyt, a székelység fővárosát egy posta állomásról fenyegeti. Fellépett egy harmadik s elsiratta legyilkolt családját. Ennyi vérlázító szónoklat után a tömeg elragadta a kormánybiztosok kezéből a gyeplőt. Berde, s gr. Bethlen János kormánybiztos megkísérelték Berzenczeit ellensúlyozni, de nem sikerült. A rögtöni kiindulás határozattá lön. Csak a formulázásról lehete már kérdés.» «Ezután egy kiáltványt olvastak fel a szász és román polgártársakhoz. A gyűlés nevében felszólíták, ne bontsák fel a csendet, ne küzdjenek az Unió ellen, hagyjanak békét a magyarnak; különben a fegyverbe állt székely nemzet a hon nyugalmát fegyverrel is megkísérti helyreállítani.» De lássuk a szerző véleményét a románok magatartásáról és céljairól: «Hogy félre ne értessem, jónak látom ismételni, miszerint nem tartozom azok közé, kik tán helyeselték, hogy az emberiség egy része felyül, a nép alól állt a kor jogi igényei színvonalán. A románok nemzetiségét tisztelem. De a mely nép csak úgy vél befolyást szerezhetni, ha előbb néhány százezer embert, egy hon értelmiségét kiirtja: az, nézetem szerint az emberi s isteni törvények előtt nagy felelősséget vesz magára, s a politikai érettség koszorújára még számot nem tarthat. Mikor a general-commando oct. 21-én a románoknak a megyék légiók szerinti felosztásába egyezett, se Bées, se a románok tendenciájával nem lehete tisztában; Bécs politikájával nem, mert oly concessiot adott, mit később maga semmisített meg; a románokéval nem, mert nem vette számításba, hogy ők a márcziusi napokban Ausztriától való elszakadni akarásukat s egy Daco-romania alapítását nem titkolták; s bár e napokban tagadák, számítani kellett volna arra, hogy a comité erre dolgozik. Középpontul Erdély volt kinézve; 8
