Virrasztó, 1973 (3. évfolyam, 3-4. szám)
1973-04-01 / 4. szám
Romok alatt fekszik a szabadság holtan, kiről az igricek szüntelen daloltak. Petőfi és Kossuth, hősök ébresztgették, Világosnál újra ádáz sírba tették. Siratta Segesvár, bús Fehéregyháza, Arad és egy ország borult érte gyászba. Zsarnokok ültek tort fölötte és osztrák, szláv hadak szent zászlónk s földünk megtiporták. Népek sírtak értünk, gyászunk énekelték, kik a szabadságot oly híven szerették, — nyugaton a költők — s gyűlölték az önkényt. De csehet s katonát állítottak őrként, Bées s labanc vitézek hűtlenül raboltak, zsolozmáztak papok, pórok meghajoltak. A föld is jajgatott, zúgott a Nemere, bujdosott szerteszét bujdosók serege. Honéban a honfi s szegény nem lelt honra, polgárt s munkást pribék oktatott a jogra. Hiába jött Deák, a hazának bölcse, magyarul szónokolt, ki a magyart ölte. Kövérült a vámos, gyüttment s adószedő, koldus volt s pusztában bolyongott a költő. Trianonig űzött a vad történelem, S legyőzött a vakság, megcsalt az értelem. Kalmárok hordták szét véres, rongy ruhánkat, körben a hegyeken őrszemek vigyáztak. Egy nemzedék hullott megtörtén a porba, küzdöttünk és vártunk, sírtunk összerogyva. Csüggedten hirdettük a békés igéket s fölöttünk gyűlölet rőt máglyái égtek. Génitől morc Párizsig tántorogtunk vakon s ránk tört a rémület egy véres hajnalon. Nyugat meg nem értett s feldúlt újra Kelet, a szláv—magyaroknak a szabadság kellett. Kossuthot idézik, Petőfit szavalnak rab milliók fölött szuronyos hatalmak. Uvöltsük most kínunk felhők zsámolyáig, Uzsokig, Gyimesig s le az Adriáig. Szállj a magasba: jaj, bujdosók panasza, ércemberek szava és sziklák szózata. Szenvedés, vér, nyomor, kiálts föl az égre, Sors, Isten, küldj békét a békétlenségre. Életet halottnak, szabadságot rabnak, hazát a székelynek, országot magyarnak. Lessetek a jelre, míg elhiszik szavunk, csillagunk, jaj, lehull, ha most is hallgatunk. Készüljetek újra szent honfoglalásra, esküdjetek vérre s egy nagy hitvallásra. Meneteljük együtt, a rab milliókkal, higyjünk és virrasszunk a hű virrasztókkal! München, 1948. március FLÓRIÁN TIBOR EGYÜTT A VIRRASZTÓKKAL!
