Virrasztó, 1973 (3. évfolyam, 3-4. szám)
1973-01-01 / 3. szám
Az Olvasó írja ... «... ha nem lennék szegény amerikai nyugdíjas, sokkal többel támogatnán ezt a magyar szívvel és igazsággal szerkesztett időszaki folyóiratot. — Az egész . .. magyar emigrációban Te és munkatársaid valóban Üj honfoglalást hirdettek, amihez az első és legfontosabb lépés a hibák és történelmi bűnök feltárása — irgalmatlanul és semmire és senkire sem tekintettel. Hisz az igazság maga az Isten!! * «Egy ismerősöm juttatta el hozzám a VIRRASZTÓ II. évf. 3. számát s azt olyan kitűnőnek tartottam, hogy gratulálnom kell hozzá Szerkesztő Űmak. Ügy látom, komoly munkával sikerülni fog az emigráció magyarságát egyesíteni — ezt pedig semmilyen kiadvány eddig nem mondhatta el magáról. Egy példányszám is reménnyel tölti el az embert. Remélem, munkássága további sikerrel jár.» * «Ezt a lapot... semmiképpen nem szabad engedni, hogy megszűnjön. Túl jó lap ez és túl fontos munkát végez ahhoz. Magam is nagyon vártam éveken keresztül, hogy ilyen dolgokról olvashassak, hogy olyan magyarokkal ismerkedhessek meg, akik .. . magyarok szívükben, lelkűkben. Magyarok, akik nem úgy bocsánatkérően hangoztatják, hogy azért magyarok is vagyunk. Nem fogunk senkit háborgatni, mindenbe beleegyezünk mi, csak hagyjanak, hogy lassan haljunk ki... Éppen ezért szolgált különös örömömre a VIRRASZTÓ és munkatársai írásainak olvasása, tanulmányozása. Én az olyan embereket szeretem, akik nem szégyenlenek kiállni igazukért, hanem kötelességüknek tartják. Akik életcéljukat nem abban látják, mit tudnak maguknak gyűjteni anyagiakban, hanem abban, hogy mit képesek adni másoknak, s különösen a mi nyomorult sosrsban küzdő nemzetünknek. Ha valakinek szüksége van a világon ilyen munkára, úgy nekünk van. ... Én ezeket csupán azért írom, hogy megérezd ... mennyire értékellek Téged és munkatársaidat... Érezd, ha kevesen vagyunk is, nem vagy egyedül. Ne engedd, hogy ez a folyóirat megszűnjön! Kerüljön bármibe is, de ezt a munkát semmiképpen sem szabad abbahagyni... !» * «Több, mint félévi izgalmas várakozás után kitörő örömömre szolgált a VIRRASZTÓ II. évf. 4. számának megjelenése. Már-már aggasztó aggodalmaim támadtak, mert a dermesztő hallgatás — a lap sorsát illetőleg — rossz jeleket mutatott. Pedig — mind tudomá48
